Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Találkozás

 

Sakura

- Sakura, öltöz már fõl! Nemsokára ittlesznek Karinék - szólt rám anyám, miközben tizennégy éves hugomon igazgatta a csipkés, rózsaszín fölsõ részt.
- Na miaz? Nem akarsz rosszat a mostoha lányodnak? - kérdeztem gúnyosan, miközben bele kanalaztam a joghurtba.
- Ezt nem akarom még egyszer hallani. Nyomás fel öltözni! - küldött fel anyám az emletre, mire megadóan felsóhajtottam, majd hugommal együtt felmenekültünk a, békét nyújtó, szobámba. Szegény lány, csak úgy tépkedte le magáról a csúnya ruhadarabokat, majd melltartóban és bugyiban a franciágyra vetette magát.
Nehézkesen sétáltam a nagy fehér szekrényemhez.Unottan kezdtem el keresgélni a cuccaim között, majd megtaláltam az egyszerû szabású, kék, testresimulos selyem ruhámat. Kivéve a szekrémyebõl hugomra dobtam, majd leguggolva elõvettem egy harmincnyolcas magassarkú, pántos fehér szandált, s természetesen azt is a rúha után dobtam. 
- Hát ez ? - ült fel csodálkozva hugom, miközben a ruhát ölelgette.
- Apa adta a pénzt rá. Vedd fel! - parancsoltam rá, majd újra kutattásba kezdtem. Pár perc matattás után, megtaláltam a vérvörös, egyenes szabású, testhezsimúlos ruhámat. Melé elõkaptam egy úgyan olyan szandált, mint amilyet a hugomnak addtam és ezzenel meg is lett a mai viseletem.
- Áh, szóval apátol... - szólalt meg, miközben a hatalmas tükörbe nézegette magát, immáron felöltözve. Rózsaszín haja lágyan omlott vállára, barna szemeit kiemelte a kék ruha csodálatos színe.
- Ez meg mit akar jelenteni? - kérdeztem vissza.
- Semmit... - mondta, miközben felém fordult. - Hogy van ? - kérdezett rá.
- Szomorú, mert nem vagyunk vele, nameg, hogy anya hozzáment Kakashihoz - meséltem el röviden apámmal való találkozásomat.
- Megkérdezted, hogy miként lehet kikapcsolni ? - kérdezte, miközben végig huzta ujjait a nyakába lévõ arannyakéken.
- Azt mondta, hogy majd az igaz szerelmed kitudja nyitni - mondtam el, amit mindig szóktam.
- Ez meg mit jelencsen? Beszélhetnél érthetõbben is - dölt neki a falnak.
- Te akartad magadon hagyni. A tiédet még le lehetett volna szedni, de mire észbe kaptál, már túl késõ volt - világosítottam fel tévedésérol.
- Téged nem idegesít? Olyan, mintha kisajátított volna, vagy mintha láncokkal fogva tartana - fogta meg a kis aranyszín lakatott, majd vissza sétált a tükörhöz.
- Hidd el, majd egyszer valakinke sikerül - suttogtam hugom fülébe e szavakat, miközben mögé sétáltam.
- Huha, de jól nézünk ki - mondta, mikor meglátta tükörben diszelgo képmását.
- Hát igen, így biztos vagyok benne, hogy Karin sárgulni fog az irigységtõl.

Párbeszédünk lezajlása után, nem sokára rá,az egyik cselédlány kopogott, hogy Karin és az udarlója itt vannak. Nagy levegõt vettünk Ayaval és lementünk a lépcsõn. Mostoha testvérem egy izmosalkatú,sötét szemu és hajú fiúba karolva állt anya és "apa" elõtt. Éppen akkor fogtak kezet, amikor lértünk. Anyám dühös szemmel nézett ránk, de amikor meglátott minket, haragja csodálatba változott át. Az idegen is felénk kapta tekintetét. Sötét szemei ridegsérõl, szánalomról, hatalomról árulkodtak. Retegésre kényszerített tekintete, de engem ennyivel nem lehet megfélemlíteni. A hugom sajnos nem én vagyok. Szegény gyereket szószerint lökdöstem a vendégünk elé.
- Örülök a talákozásnak. A nevem Uchiha Sasuke - nyújtotta felém a kezét.
- Engem pedig Haruno Sakurának hívnak - ráztunk kezet. - Én is örülök - majd elengedve a kezét, a hátam mögé mutattam. - Õ pedig itt a húgom, Haruno Ayame.
- Üdv. Kérem szólitson Ayanak... - mosolyodott el a hugom, miközben kinézett a hátam mögül.
- Szia, Aya - mosolyodott el Sasuke.

Elég sokkat "beszélgetünk", jobban mondva a töbiek, én úgyanis egy szót se szóltam. Aztán vendégünk felállt és készülõdni kezdett, majd mikor már újra magán viselte az öltönykabátját, vissza fordult.
- Köszönöm a kellemes estét, De kérem, mivel nyári szünet van, ezért szeretném meghívni önöket Görögországba. Egy hónaprról lenne szó. Szeretném bemutatni a családomnak önöket - szólat meg, miközben ellenállhatatlanul mosolygott.
- Természetesen. - mondta heyettem Kakashi. Na nem, ezt nem hagyom szó nélkül - gondoltam és felálltam.
- Nyugodtan mehtek, én vigyázok a házra - jelentettem ki.
- Magának és jönnie kell, hisz a család tagja.
- Nem megy. Nem hagyhatom itt a legjobb brátnõmet - mondtam, miközben szegény Hinatára fordultak gondolataim, akit anya halála után folyamatosan bántamazz az apja.
- Akkor ot is hozza magával. Egy hét múva jön magukért a sofõröm. Találkozunk a reptéren - búcsúzott el, majd szájon puszilta Karint és távozott.
- Gratulálok. Egymáshoz illetek - ordíbáltam, majd felszaladtam a szobámba.

Mit képzel magárol ez a fránya, beképzelt alak? - gondoltam miközben fel-alá járkáltam a szobámban. Köntösöm lazán volt megkötve, így láttni engedte fekete,selyem hálóingemet. Ijedten fordultam meg, mikor megcsörrent a telefonnom. Gyorsan rámásztam az ágyra és a készülék után nyultam.
- Igen, tessék ?
- S...Sa...Saku.. - hallotam barátnõm kécségbe eset zokogását.
- Szent Isten, Hinata mi a baj ? - kérdeztem idegesen. Ha csak bele gondoltam, hogy az a szörnyeteg apja essetleg bántotta, eluralkodott rajtam az irénta érzett gyulöletem.
- Meg... meg... - nem birta kimondani, inkább kétségbeesetten sírt tovább. Nekem több sem kellet.

Gorsan magamra kaptam egy farmer nadrágot és egy fehér pólót, majd a kapucnis fekete fõlsöm, egy sport cipõt és már siettem is a fekete Ferrárimhoz. Öt perc sem telt el, s már barátnõmék háza elõtt pattantam ki a kocsiból. Bentrõl hangos csörömpõlés hallatszott. Nem is kopogtam, inkább sietve benyítottam. Barátnom riadtan feküdt a folyosó közepén, miközben az apja, egy kést szorongatott a kezében.
- Te tehetsz róla, miattad ment el... - kiabálta rá.
- Nem, ez nem igaz! - csattant fel a lány kétségbeesetten. - Kérlek apám...
- Ne hívj az apádnak! Én nem akarok egy gyílkos apja lenni! - mondta, miközben össze-vissza hadonászot az éles tárggyal, amit a kezében tartott. Barátnõm arcára döbbenet ült ki. Apja keze elindult felé. De ezt már nem hagytam annyiban:
- Ne merészeljen hozzá érni - förmedtem rá a döbbent férfira. - Mit gondol? Azt talán, hogy ha megöli jobb lesz? - mondtam, miközben reszketo barátnõmhõz siettem. - Pakold össze a cuccodat... - suttogtam a barátnõm fülébe, miközben apja felé fordultam. Barátnõm, a kis lökésemre, elindult a szobája felé.
- Nem visszed sehova! - szûrte ki fogai közt ezt a pár szót a megörült férj. Megvettésel néztem végig az elõttem álló férfin, majd gúnyosan elmosolyodtam.
- Nem-e? Majd meglátjuk... - ezel kicsavartam az éles tárgyat a férfi kezébõl, majd jó messzire dobtam tõle, hogy még esze ágába se jusson utána nyulni.
- Átkozott kis bosszorka - dühöngött a férfi.
- Nem tetszett, hogy it hadonászik azzal az éles késsel, és mivel tudom, ugysem tette volna le, ezért ezt a lehetõséget láttam a legjobbnak - vonogatam meg a válamat, az elõzõ megjegyzést elengedve a fülem mellett. Felsóhajtva hajamba turtam, majd végignéztem a lakáson. Bútorok feldöltve, vázák eltörve, minden szanaszát volt. Nagy "kergetõzés" volt itt - gondoltam. Tekintetem egyszer csak megakadt a szönyegen, valmai pirosan. Oda sétáltam és lehajoltam, hogy megnézzem mi lehet az. Szent Isten ez... vér - gondoltam miközben hozzá értem a piros nyomhoz. Gyorsan körülnéztem és megláttam az eldobbot kést majd oda siettem és jobban megnéztem a pengét. 
- Nem vettem észre... - dühöngtem magamban, de éppen ekkor érkezett le barátnõm, más cuccokban. Nem volt idõm kifaggatni, ezért inkább elõre engedtem. Apjára még egy megsemmisíto tekintetet küldtem, ami azt sugalta „Ne merj a közelébe jönni, vagy nagyon megbánod! ”

Sietve pattantunk be autómba, majd elhajtottunk. Hinata remeget. Tudta, hogy egyszer eljön ez a nap is, csak nem ma akarta hogy bekövetkezen... Senki sem akar a szülinapján elköltözni ily okok miatt.

Mikor megérkeztünk, Hinata kezeibe vette két bõröndjét. Én azonban elvettem tõle az egyiket, majd hogy bátorságot „adjak” neki, megfogtam a kezét és a szobám felé vezetem.

Miután újra lefürõdtûnk, leültünk az ágyamra, majd Hinatát oldalra fektettem hogy megnézzem a jobb kezét. Elég mély vágás tárúlt szemeim elé. Szegény felsziszent mikor végig húztam ujjamat a mély seben. Barétnomet féltve siettem be a fûrdõbe és hoztam egy kis fertõtlenítõt. Miután elláttam a sebbet, kezet mostam vissza raktam a helyére az elsõsegély dobozt, majd bemásztam barátnõm mellé az ágyba. Hinata könnyei megerdetek a sötétben én pedig szorosan öleltem magamhoz, miközben simogatam a hátát. Nem szóltam semmit, csak türelmesen vártam, hogy álomba sírja magát.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Oké

(Barbiii, 2011.05.15 18:15)

Köszii <3

nagyon jóó!!

(Barbiii, 2011.05.15 16:04)

szia nagyon jó lett és minnél előbb folytasdd, mert már naon kíváncsi vok, hogy mi lesz saku és Sasu között xd

Re: nagyon jóó!!

(Fancy, 2011.05.15 18:02)

Mindenkép folytatom ^^ és legközelebb már 2. és a 3. részt is olvashat(od)-(játok)