Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. 2-B kontra Mardekár

 

Harryt kiverte a hideg veríték. A konyhaajtó mellett, a falhoz guggolva, meglapulva szorongatta a pálcáját, s próbált valami kivitelezhető tervvel előrukkolni. Nem látott sok esélyt arra, hogy egy darabban kijusson a házból, ahogy arra sem, hogy valamiképpen biztonságba helyezze az új osztályát. A résnyire nyitva álló ajtón már kikukkantott egyszer, miután a hoppanálások zaját hallotta. Kezében megzabolázhatatlanul remegett a tizenegynéhány hüvelyknyi, fából készült varázsszerszám. Malfoy, Crak és Monstro hármasa önmagában nem rémítette volna meg ennyire, de a kísérőjük komoly gondot okozott. A jövevények sorának bal szélén, kócos, fekete hajú, aláárkolt szemű és őrült vigyorú valójában, Bellatrix Lestrange álldogált.

Hirtelen egy érintést érzett a vállán. Ijedtében majdnem ordítani kezdett, de befogták a száját. Shikamaru guggolt mellette. Észre sem vette, hogy odalopózott.
- Veszélyesek? – kérdezte Harrytől, s leengedte kezét a szája elől.
- Azok. Ha nem megyek ki hamarosan, megölnek titeket.
- Tudnak japánul?
- Nem valószínű.
- Melyik a fej?
- A nő – közölte a brit fiú. – A másik három együtt sincs feleannyira veszélyes, mint ő egymaga. Azt kéne csinálni, hogy… nem is tudom…
- Maradj csöndben, Potter. – Shikamaru összeillesztette szétterpesztett ujjai végét, és behunyta a szemét egy pillanatra. – Az ilyesmihez én jobban értek.

Draco közben türelmetlenkedi kezdett
- Na, mi van? Süketek vagytok, muglik? Vezessétek elő Pottert!
Hogy növelje a tekintélyét, megsuhogtatta néhányszor a pálcáját és varázsigéket mormolt. Egy pillanat múlva Gaara, Sakura, Neji, Tenten, Shino és Haku megkötözve, felpeckelt szájjal vergődtek a földön.
- Szórakoztok velem, mi?!

Shikamaru látta a varázslatot és egy pillanatra megemelte a szemöldökét. Osztálytársai alig hallható, ijedt suttogásba fogtak a társalgóban és mozdulatlanná dermedtek a félelemtől. Újraszámolta a harcképes embereket. Utána megfogta a sörösüveget, amit Chouji hagyott mellette, és a konyha padlójára öntötte a tartalmát.
- Neked is részt kell venned – közölte Harryvel.
- Még jó! – sziszegte amaz. – Nektek viszont nem kéne…
- A tiéd a szőke zseléhuszár. Csak akkor gyere elő, ha Temari neve elhangzott – adta ki a parancsot Shikamaru, aztán lassan kitárta az ajtót és vigyorogva kidülöngélt rajta, mintha részeg lenne.

- Valaki koccintson velem! – botladozott Sasuke felé.
A fekete hajú fiú már nem a fotelben terpeszkedett. Mikor Gaara kötelekbe csavarodva elterült a lábai előtt, felugrott, hogy a bútor mögött keressen menedéket. Lábával lassacskán odébb tologatta egykori ülőalkalmatosságát, hogy a megkötözött Sakura valamelyest fedezékbe kerüljön mögötte. Baljában még mindig görcsösen szorongatta a vodkát… Shikamaru örült, hogy nem dobta el.
- Egészségedre, haver! – nyújtotta a sörösüveget a vodka felé. A jobb oldaláról közelítette meg Sasukét, így a koccintáshoz át kellett nyúlnia a teste előtt. A művelet alatt előkapta zsebéből azt az öngyújtót, amit Asumától kapott a minap – a láncdohányos matematikaoktató rábízta a kincsét, mivel fejébe vette, hogy születendő gyermeke kedvéért lemond a rossz szokásról. A tűzcsiholó eszközt Sasuke szabad jobb kezébe csúsztatta, óvatosan, a háta mögött, hogy ne lássák az idegenek.
- Mutasd, mit tanultál Itachitól – súgta közben. – Célozz a nőre. Majd észreveszed, hogy mikor gondolom.
Sasuke elvigyorodott, és nagyot húzott a vodkásüvegből. Nem nyelte le a kortyot. Forgatta a szájában.

Shikamaru ezután a szoba közepe felé botladozott.
- Kiba! – emelte maga elé a sörösüvegét. – Nőhússal kéne etetned a jószágaidat, ha jelzek.
A kutyatulajdonos bólintva nyomta hozzá a poharát a másik fiú üres üvegéhez, és vigyorgott, mintha valami kiváló köszöntőt hallott volna.

Bellatrix a nyakát tekergette. Kissé zavarba hozta, hogy nem érti a japán beszédet. Gyanakodni kezdett.

Az osztály zsenije a padtársát szólította.
- Chouji, ha jelzek, tiéd a sporttárs. – Egy fél pillanat erejéig Crak felé pillantott. Aztán bevont egy újabb fiút. – A másik nagydarab Sai feladata.
Chouji és Sai lassú mozdulattal emelkedtek fel az ülőhelyükről. Mindketten kezükbe vették a poharukat, hogy utánozzák az előzőekben látottakat… vigyorogtak, magasra emelték az italokat. Buzgalmukban még egymással is koccintottak.

Draco elunta a várakozást.
- Gyere elő, Potter! – üvöltötte. – Különben meghalnak!

Shikamaru belátta, hogy nincs több ideje. Hülye heherészésbe fogott, kicsit helyezkedett, megfogta Temari kezét, és magához húzta. Megölelte, majd száznyolcvan fokban megfordult vele, hogy a lány háta a konyhaajtó felé essen, és takarásba kerüljön a hívatlan vendégek elől.

Úgy számította, hogy a taláros nő pontosan egy vonalban helyezkedik el velük. Köszöntőhöz emelte magasba az üres sörösüveget. Hangosat rikkantott:
- Boldog szülinapot, Temari!

Temari meglepetten pislogott. Sejtette, mire megy ki a játék, azt viszont nem értette, milyen harcászati szerepet fog betölteni a fiú karjában. A konyhaajtó nyikorgását hallotta a háta mögött. Shikamaru lazított kettejük kapcsolatán és komor arcot öltött. Jobbjával a levegőbe dobta a sörösüveget, majd mikor lefelé esett, a nyakánál kapta el újra.
- Itt vagyok – szólalt meg Harry.

Shikamaru ebben a pillanatban akart jelt adni a többieknek, de hiba csúszott az ügyesen kigondolt tervbe. A zseniális fiú ugyanis nem láthatta előre, hogy Kankuro színvakra fogja inni magát a buliban. Temari futballrajongó öccse eddig csendben rettegett, de mikor meglátta Malfoy nyakában a Mardekár zöld-ezüst színeiben játszó sálat, elöntötte a dühben fortyogó bátorság. Talpra ugrott.
- Kurva Ferencváros! – üvöltötte, és teljes erejéből Draco homlokához vágott egy italosüveget.

A megtámadottnak felrepedt a fejbőre. Vinnyogva húzódott a bambán ácsorgó Crak mögé, majd bökdösni kezdte a csatlósát, hogy álljon bosszút érte. Crak azonban lassú volt. Nem tudta megelőzni a vérszagot érző, őrült boszorkányt.
- Crucio! – sikította kéjtől csöpögő hangon Bellatrix.

Kankuro bömbölve borult a földre, ahogy elöntötte az addig ismeretlen fájdalom.
- Az öcsém! – visította Temari, és elrúgta magát Shikamaru mellől. – Megdöglesz, te emós ribanc! – a nő felé vetette magát, hogy kikaparja a szemeit az üregükből.

Shikamaru az utolsó pillanatban érte utol. Baljával megkapta a lány derekát, a levegőbe rántotta, majd szabad kezével a támadni készülő Bellatrix felé dobta a sörösüvegét. Utána Temarival együtt Sasuke fotelja mögé vetette magát.

Harry szinte nem is hallotta az elkurjantott átkot. Csak a szemei érzékelték, ahogy a sörösüveg által lefelé taszított pálcából elővillant egy zöld fénysugár. Bellatrix a szőke ünnepeltnek szánta, de Shikamaru dobása félreütötte a kezét, így csak a dohányzóasztalt sikerült fűrészporrá robbantania vele.

Az addig tétlenül álldogáló cserediák megcélozta Draco nagynénjét a pálcájával. Nem vele kellett volna ugyan foglalkoznia, de túlzottan dühös volt ahhoz, hogy visszaemlékezzen a megbeszéltekre. A nő már nem először követett el ilyesmit a jelenlétében. A zsigerei bosszú után ordítottak. „Ellenségekre…” – villant az eszébe egy kopott könyv széljegyzete.
- Sectumsempra! – kiáltotta.

Eszelősen vágyott a látványra, amint az átok a gerincéig felhasogatja a nő gyomrát, de nem kapta meg, amit akart. Bellatrix nagyon gyors volt, félresiklott az útból… Harry varázsigéje a sötétítőfüggöny felszakítására pazarlódott.

Shikamaru ingerülten bokszolt bele Sasuke combjába.
- Mi lesz már? – üvöltötte.
Sasuke összeszedte magát. Felkattintotta és a szájához emelte az öngyújtót. Csücsöríteni kezdett, hogy a lángba fújja az alkoholt.

Sai még nála is gyorsabb volt. Mikor a dohányzóasztal maradványai a levegőbe repültek az arca előtt, megpördült a sarkán és nagy lendülettel Ino és Karin közé, a kanapé támlájának vetette magát. A nehéz bútor recsegni kezdett, ahogy a súlypontja átlendült a hátsó lábain, majd nagy puffanással földet ért. A két lány mögé bukfencezett. Sai utasította őket, hogy húzzák le a fejüket, majd a karfa mellett kezdett leskelődni kijelölt ellenfele után.

Kiba szájába vette a két mutatóujját és egy mozdonyt is megszégyenítő füttyöt hallatott. Pár pillanat múlva csörömpölés hallatszott, majd két hatalmas, fehér bundájú kutya dugta ki vicsorgó pofáját a konyhaajtón. Szőrükből a konyha betört ablakának szilánkjai hullottak, nyakukban pedig csilingelve himbálózott a ceruzányi vastag, eltépett fémlánc maradványa. Kiba Bellatrix irányába mutatott, mialatt ordítva kiadta nekik a parancsot:
- Tépjétek szét!

Draco rájött, mit akar a fiú. Célba vette a pálcájával és elkábította. A kutyákkal ellenben nem tudott mit kezdeni – azok már rohamozni kezdtek, és olyan gyorsan mozogtak, hogy alig tudta követni őket a szemével.

Bellatrix Harry hollétén gondolkodott. Épp csak egy pillacsapásnyi időre tévesztette szem elől, mikor Temari megtámadta, de most hiába forgatta a fejét, nem látta sehol. Az unokaöccsére pillantott. Elégedetten állapította meg, hogy az éppen a muglik ártalmatlanná tételét gyakorolja, mikor valami furcsa hangot hallott jobbról. Odakapta a tekintetét, hogy szemügyre vegye a forrását. Nem tudta megállapítani, ki áll a zaj mögött. Csak egy elmosódott, hullámzó sziluettet látott egy fekete hajú fiúból, aki a hozzá közeli fotel mögött állt; a látótere legnagyobb részét ugyanis felhőszerűen tekergő, önmagába vissza-visszaforduló, a széleken tüzes cseppeket fröcskölő lángtenger uralta, ami egyre nőtt és gyorsan közeledett felé. Visítva vágta hasra magát, ahogy a bőrét megcsapta a hőség. Sikerült elkerülnie, hogy az arca megégjen, de a haja így is tüzet fogott.
- Aguamenti! – rikácsolta, hogy eloltsa a lángokat.

Talpra pattant, hogy végezzen a támadójával. A vízből, amit a pálcájából előcsalt, a szemébe is jutott, így homályosan látta a fiút. Nagyokat pislogva próbálta élesebbre állítani a képet, hogy biztosabban célozhasson. Közben Sasuke sem pihent. Teleszívta száját az üvegéből, aztán megpöckölte a kialudt öngyújtó görgőjét. Aztán újra próbálkozott, majd megint, de a kis szerkezet nem engedelmeskedett – túl sok víz érhette a boszorkány varázslata alatt, amitől tönkrement. Bellatrix vigyorogva forgatta szemeit a meddő kísérletek láttán. Mikor a fiú végső elkeseredésében felé hajította a vodkásüveget, fürgén kitért előle, csókot dobott a tüzes leheletű ifjoncnak, aztán jól hallható élvezettel kimondta:
- Avada Kedavra!

A hatalmas, hófehér kutya szinte a semmiből bukkant fel előtte, nem is látta, hogy közelít. A zöld fénycsóva eltűnt a jószág kisujjnyi fogai között, ahogy a pálcás keze felé harapott ugrás közben. Abban a pillanatban megdöglött ugyan, de a behemót test lendülete elsodorta a nőt és a földre taszította. Bellatrix beverte a tarkóját és mozgásképtelenné vált egy kis időre… a meggyilkolt eb majd’ ötven kilót nyomott.

Harry szédítő sebességgel dolgozott apja köpenye alatt. Először lefegyverezte Crakot és Monstrót, hogy segítse Chouji és Sai dolgát. Dracóval nem boldogult, mert a szőke mardekáros egyfolytában mozgásban volt. Ugyanakkor elég ijedtnek és tehetetlennek tűnt ahhoz, hogy Harry ne fordítson rá túl sok időt. Helyette szinte másodpercenként pördült meg a sarkán, hogy a megkötözött osztálytársak mellé hoppanáljon és a konyhába menekítse őket. Jobbnak látta, ha a harc végéig nem oldozza el a köteleiket… csak a zűrzavart növelték volna, ha szabadon rohangálhatnak. Még kétszer fordult, elcsípte Tayuyát és Inót. Utána ledobta köpenyét, nyugalomra intette a nyolctagú menekültbrigádot, vaskos kőfalat emelt a konyhaajtó helyére, és visszatért a tett színhelyére.

Chouji döngő léptekkel és gyors ütlegekkel szorította falhoz a pálcátlanított Crakot. Mikor úgy ítélte, hogy már elég ideje pofozza, megkapta a talárja alatt a derékszíját, a levegőbe emelte, megpörgette a feje fölött, aztán elhajította. Crak – csinos röppályája végén – derékig eltűnt a plazmatévé képernyőjében, a másik oldalon viszont mellközépig előbukkant. Elájult az ütközéstől. Chouji elégedett vigyorral porolta le a kezét, aztán összeesett. Draco hátba támadta egy átokkal, amitől eszméletét vesztette. Előzőleg már Sasukét is ártalmatlanította, Temarival és Shikamaruval egyetemben… alattomosan szórta a varázsigéit, mindig azt támadva, aki nem rá figyelt.
- Malfoy! – üvöltött rá Harry. Átkokat kezdett szórni felé, hogy párbajhelyzetbe kényszerítse.

Sai az öklével verte fél fejjel magasabb ellenfele ostoba disznóképét. Előzőleg kapott tőle néhány bivalyerős pofont, amiktől még mindig szédült, de megvetette a lábát és nem esett el. Ütött és hárított, körbetáncolta a sokkal lassabb léptű Monstrót. Az együgyű fiú hamar elfáradt a fogócskában, de Sai sem volt már a legfrissebb, mikor megpróbált bevinni egy mindent eldöntő – vagy legalábbis annak szánt – jobbhorgot. Monstro elhajolt, elkapta a nyakát és összezárta rajta az ujjait. Ronda vigyor kúszott a képére, mikor az ügynöknövendék szája lilulni kezdett. Sai kezdte azt hinni, hogy nem éri meg a titkosszolgálat felvételi vizsgáját.

Hirtelen megszűnt a szorítás. Lee a levegőben megpördülve szerzett lendületet, hogy iszonyatos erejű rúgást mérjen Monstro jobb fültövére. A fojtogató üvöltve szorította kezét a hallószervére, és szédülten tántorgott odébb. Egy pillanatra megállt a televízió előtti szőnyegen, hogy megcsodálja a képernyőből kikandikáló cimboráját.
- Főnök! – kiáltott Dracónak. – Crak seggét mutatják a tévében! Ö… hö! – diadalittas lett a hangja. – Látod, főnök, meg tudtam jegyezni a mugli-doboz nevét…

Lee és Sai egyesült erővel rántották ki a szőnyeget a lábai alól. Monstro hanyatt zuhant, beverte a fejét, aztán elhallgatott.

Harry közben sarokba szorította Malfoyt. Megsuhintotta a magyalpálcát, hogy lefegyverezze az ellent, de egy vérfagyasztó sikoly félbeszakította a műveletet. Ösztönösen kapta oda a tekintetét. Bellatrixot látta, amint a második kutyával viaskodik. Kezéről nagy cseppekben hullott a földre a vér. Az Inuzuka-házőrző állkapcsa vadul csattogott a hústalan csuklón. A nő a földre ejtette a pálcáját, s elkeseredettségében körmeivel és fogaival esett neki az állat fejének.

Naruto Hinata életre pofozásával próbálkozott. „Mennyit ihatott, hogy így kidőlt? Ah… be kéne vinnem…” – morfondírozott. „Idekint csak megfázik szegény. Különben is… úgy hallom, odabent bekapcsoltak valami izgis filmet, esetleg belenézek.” Felnyalábolta az alélt lányt és a bejárati ajtó felé indult vele.

Draco kihasználta a pillanatnyi szünetet. Végignézett kiszuperált csapatán, és úgy döntött, ideje taktikát váltani. Megpördült a sarkán, nagy pukkanással köddé vált, aztán Karin mellett bukkant elő. Hajánál fogva rángatta talpra a kanapé fedezékében lapuló lányt, maga elé penderítette, megmarkolta a nyakát, és felkiáltott:
- Add fel, Potter, különben megölöm! – Karin álla alá nyomta a pálcája hegyét.

Suigetsu indiános csataüvöltéssel vetette rá magát, és baljával félrerántotta a varázspálcát. Másik kezével a Karin nyakát szorító ujjakat próbálta volna leküzdeni, de félt, hogy titkos imádottja megfullad manőverezés közben. Ki kellett próbálnia valami mást.
- Ne értsd félre, Karin! – hadarta.
Jobbjával a lány szoknyája alá nyúlt és a lábai közé csúsztatta a kezét. Biztos fogást keresett, hogy meg tudja emelni. Dühösen vette észre, hogy nedves a bugyija… szerencsétlen osztálytársnője összevizelte magát rémületében. Felordított, aztán teljes erejéből felfelé lódította Karint. A túsz feje megütötte Malfoy állát. A fiú megtántorodott, ujjai lecsúsztak a lány nyakáról, de Suigetsu nem érte be ennyivel. Erőteljesen átlendítette a térdét Karin levegőben kalimpáló lábai között.

Draco vinnyogva borult a földre. Eldobta a pálcáját és két kézzel dédelgette megrúgott férfiasságát. Harry jót derült a fájdalmán.
- Megérdemelted, szarházi! – kiáltott rá régi riválisára.

Nem tartott sokáig az öröme.
- Crucio! – hallotta a háta mögül Bellatrix hangját.
Térdre rogyott a fájdalomtól. Küszködve megfordult, hogy védekezni próbáljon. A nő egyik kezében a pálcája, a másikban egy vékony pengéjű kés volt. A lábai mögött Sai, Chouji és Lee hevertek, valamennyien gúzsba kötve… és két döglött kutya. Az egyik sértetlenül, a másik véres szúrásnyomokkal a bundáján.

Harry átkozta a könnyelműségét. Hogyan gondolhatta, hogy egy véreb el tud bánni a boszorkánnyal? Hogy felejthette el, hogy Bellatrix tőröket is szokott magánál tartani? Alig néhány napja húzott ki egyet Dobby hátából, de ez valahogy nem jutott időben az eszébe.

Draco közben összeszedte magát valamennyire. Felkapta a pálcáját és egy intéssel összekötözte Suigetsut és Karint. A fiút lágyékon rúgta, hogy visszaadja a kölcsönt.

Naruto döbbenten torpant meg a társalgó ajtajában. Felborult és széttört bútorok, megkötözött osztálytársak, víztócsában heverő kutyatetemek és egy tévéből kibuggyanó alsótest látványa fogadták.

A cipőtartó állvány mellett biztonságba helyezte Hinatát, aztán leskelődni kezdett. Mindössze egy másodpercre volt szükség ahhoz, hogy a düh elvegye a józan eszét. Aznap rengeteg bosszúság érte, elégtelen biológiafelelet, bántó tekintetek, gúnyolódások és egy hamisnak látszó szerelmi vallomás formájában, de amit a társalgóban látott, túltett minden disznóságon. Harryt, az ő legújabb cimboráját, a sorstársát, az egyedüli lényt, aki az utóbbi időben emberként beszélt vele és vigasztalta a bajban, egy undorító, gonosz kacajú nőszemély – öltözéke alapján valamelyik vámpír-cosplay verseny hányatott sorsú vigaszdíjasa – éppen meg akarta ölni. Kéjesen röhögött a vergődő cserediák láttán, közben az egyik alkarján szabaddá tett egy sötét, tetoválásszerű ábrát.
- Még ne hívd a Nagyurat – nyekeregte Draco a nagynénjének. – Szórakozzunk még vele kicsit, mielőtt meghal.

Naruto tudott annyit angolul, hogy megértse az elhangzottakat. Összeszorította a fogát, és érezte, hogy a vörös köd, amiről Harrynek is mesélt, átgőzöli az agyvelejét. Felkapta az előszoba egyik kabátok nélkül maradt fogasát, egy nehézkes, háromlábú, öntöttvas alkalmatosságot, a válla mögé lendítette, aztán üvöltve rohamra indult. Zajos belépőjével sikerült meglepnie az idegeneket.

Dracóra nem pazarolt túl sok energiát… egyszerűen legázolta és áttaposott rajta. Közben elégedetten érezte, hogy a fiú bal válla szétreccsen a cipője alatt. Bellatrix megrémült az unokaöccse sikolyától. Abbahagyta Harry kínzását, majd Naruto felé fordult, hogy megleckéztesse, de nem volt elég gyors. A vasfogas dühödt erővel csapott le a pálcás kezére. A pálca szilánkokra tört, ahogy Bellatrix alkarcsontjai is. A sérült végtag olyan groteszk látványt nyújtott, mikor az ütés ereje a nő háta mögé lendítette, mintha egy rongybaba akarna karkörzést csinálni tornaórán.

A boszorkány Naruto arca felé suhintott a tőrével, és felhasította a bőrt a szeme alatt. A fiú erre még dühösebb lett. Nagyot bődülve forgatta meg feje fölött a fegyverét. Lesújtott vele ellenfele másik kezére is, eltörve néhányat az ujjai közül. Bellatrix átkozódva fröcsögte felé a nyálát, és rugdosódni kezdett. A fiú hátrébb szökellt. Utána megpördült a tengelye körül, kinyújtott kezeiben szorosan markolva a fogast, hogy nagy lendületet vegyen. Teljes háromszázhatvan fokos fordulatot tett, aminek a végén Bellatrix oldalába vágta az eszközét. A nő lábai elemelkedtek a földtől. Repült. Elsüvített Harry mellett és a néhai konyhaajtó közelében csapódott a falnak. Állva maradt… részben az ütés erejétől, részben azért, mert Naruto nem várta meg, hogy ájultan a földre rogyjon. Azonnal mellette termett, újra megsuhintotta a ruhatartó alkalmatosságot, aztán teljes erőbedobással a falnak ütötte. Az egyik vasláb beékelődött a fal anyagába, annyira mélyen, hogy beszorult és rögzült, így a fogas szára hozzápréselte a nő mellkasát a falhoz és megtartotta álltában. Az öntöttvas rúd többi része pedig, ami szabadon lógott a levegőben, mély zengéssel vibrált a Naruto akciója utáni másodpercekben, mint a zongora legvastagabb basszushúrja, ha a billentyűhöz kapcsolt kalapácsszerkezet megüti.
- Ne baszogasd a barátaimat! – fröcsögte a szőke konohai az összetört nőnek. Soha életében nem érezte még ennyire dühösnek magát.
Bellatrix feje a mellére bukott, mintha ígéretet tenne rá, hogy teljesíti a kívánságot. A szája sarkából útnak indult egy véres nyálcsermely.

Miközben Naruto talpra segítette Harryt, két hangos pukkanás hangzott el a szobában. Narutót úgy kellett lefogni, hogy ne rontson azonnal az új jövevényekre.
- Ők barátok… - szuszogta a cserediák. – A fiú Ron, a lány Hermione.
- Miről maradtunk le? – döbbent le a barátnak nevezett hölgyemény.

Harry néhány barokk körmondatba sűrítette a történteket. Utána a fejéhez kapott.
- A többiek!
Egy pálcaintéssel eltüntette a konyhát lezáró betonajtót. Beszaladt a helyiségbe, kiszabadította a megkötözötteket, aztán a társalgóban maradt osztálytársakkal foglalkozott. Közben a talárja alá gyűrte a konyhapadlón felejtett köpenyét.

Hamarosan hangos csiviteléssel telt meg a társalgó. Kankuro megállapította, hogy a hazai csapat durván elverte a vendégeket, és bőszen csuklott. Néhány fiú hangoztatta, hogy egyedül is elbánt volna az idegenekkel, ha hagyják őket kibontakozni. Gaara egy szót sem tudott szólni… siratta a tévét. Karin szégyellősen hintázott a sarkán Suigetsu előtt, és azon gondolkodott, pofozkodni vagy csókolózni van-e nagyobb kedve. Suigetsu nem beszélt hozzá. Megmerevített arcizmokkal készült a pofonosztásra. Ino Sai mellizmait és bicepszét tapogatta, rettentően sápítozva mellé, mert a fiú képe feldagadt a kapott ütésektől. Temari azon kesergett, hogy megint nyálas lett a pólója. Mikor elkábították őket, Shikamaru maga alá temette őt, s valamely rejtélyes módon a lány mellei között kötött ki a feje. Harry félrevonult kissé a barátaival. Remélte, hogy Naruto nem sértődik meg miatta, de a szőke fiúnak is akadt programja – Lee szuperlatívuszokban bővelkedő dicséreteit hallgatta, ugyanis az önjelölt énekesnek rettentően tetszett a fogassal bemutatott attrakciója. Hinata közben békésen pihent a csizmák között.

Egy nyekergő, gőgös hang ütötte meg a fiatalok fülét.
- Te is itt vagy, sárvérű?!
Mindenki elfeledkezett Dracóról. A fiú görnyedezve állt a társalgó ajtajában és Hermionéra célzott a pálcájával.

Naruto ordítva lőtt ki a ledermedt tömegből, hogy ízekre tépje az utolsó ellenséget. Az pedig megrémült, ráirányította a varázspálcáját és elrikkantotta az egyetlen varázsigét, ami hirtelenjében eszébe jutott:
- Mixtura muglicum!

A 2-B osztály tagjai – Harry kivételével – jajveszékelni kezdtek. Naruto megtorpant a futásban, megtapogatta a testét, aztán összecsuklott. Ron magasabb volt a többieknél, a fejük fölé emelte a pálcáját és azonnal ártalmatlanná tette Malfoyt.
- Kábítsátok el őket, mielőtt szétfutnak! – sikoltotta Hermione. – Mindegyiküket! Most!

Barátai nemigen értették, mit akar ezzel, de engedelmeskedtek. Tíz másodperc múlva az összes konohai a földön hevert, ájultan.
- Úgy csináljátok, hogy ne érintkezzenek egymással! Egyik se! – hangzottak a további utasítások.
- Mi ez az egész? – pislogott Ron.
- Mixtura muglicum – közölte jelentőségteljesen a lány.
- Én is hallottam. Nem vagyok süket. De mi a búbánatos troll az?
- Egy ronda varázslat a muglik ellen. Úgy is hívják, hogy Muglikatyvasz.
- Szóval… mi is az?!
- Kicseréli a környezetedben található bármely mugli lelkét azzal a mugliéval, akihez a legutóbb hozzáért – darálta Hermione. Harryt ekkor – mint azelőtt számos alkalommal – az az ismerős érzés fogta el, hogy a lány fejében a varázsvilág összes enciklopédiájának teljes szövege megtalálható. – És ez nem minden! – folytatódott az okítás. – A kimondása utáni három percig még él a varázsige, ha ezalatt a megbűvölt mugli hozzáér egy másik muglihoz, újabb csere történik.
- Egész vicces… - vélte a vörös hajú Weasley-ivadék.
- Apád nem így gondolná – kontrázott a lány. – Itt talán nem okozott nagy gondot – mutatott körbe a társalgóban –, de mikor Féregfark eldurrantotta a londoni metróban karácsony előtt, hogy el tudjon szökni a Rend tagjai elől…
- Az ugyanez volt? – sápadt el Ron.
- Igen. Gondolj csak bele… ötezer egymást taszigáló mugli egy szűk kijáratú, földalatti helyen, amint egyik testből a másikba ugrál a lelkük…
- Eltaposták egymást a pánikban – fejezte be a fiú. – Már emlékszem… ezeregyszázan haltak meg aznap. Emlékszem, mert az apám is a takarítók között volt, és elmesélte… azelőtt soha nem láttam sírni. Tudjátok, mennyire szereti őket… - bocsánatkérően tárta szét a kezét.
- Mi is szeretjük őket! – pirított rá Hermione.
- Igen… igen.
- Meddig tart az átok hatása? – vágott közbe Harry.
- Huszonnégy óráig – kapta meg a választ. – Utána a muglik lelke visszatalál az eredeti testükbe… ha még életben van az a bizonyos test… máskülönben ott ragad, ahová került. Mondanom sem kell, hogy az ilyesmibe bele szoktak őrülni…
- Kitől tanulhatta Malfoy ezt a disznóságot? – töprengett Ron.
- Nyilván az apja valamelyik vitéz cimborájától – fintorgott Hermione.

Témát váltottak.
- Először is, kezdjünk valamit ezekkel – bökött a lány a mardekárosok felé. Egymás közelébe röptette a három ájult varázslót és a boszorkányt, majd rájuk szegezte a pálcáját.
- Craniothoracopygopagus!

Két társa döbbenten figyelte, ahogy a négy lator hátán szétnyílik a ruha, majd összenőnek a bőrüknél fogva, tarkójuktól a medencéjükig.
- Szét lehet választani őket még valaha? – tátotta a száját Harry.
- Igen – vigyorgott Hermione. – De nem lesz egészen fájdalommentes. Jó… most elviszem őket valami vicces helyre, aztán visszajövök, és megoldjuk ezt a kis problémát… kerítsetek papírt meg pennát a táskámból, amíg elvagyok – azzal megfogta Crak fülét, megpördült a sarkán, és a legyőzöttekkel együtt eltűnt.

Társai engedelmeskedtek az utasításnak. Ron derékig eltűnt a lány feneketlen retiküljében, hogy megtalálja a szükséges eszközöket. Harry addig szétnézett a házban, és néhány bűbájjal megjavította a berendezés egy részét. Hinatát is megtalálta a cipőtartó mellett. Behúzta az ájult női testet a többi osztálytárs közé. Arra gondolt, hogy most alighanem az új padtársa lelkét találná benne, ha felébresztené. A másik fiú közben előbukkant a táska mélyéről.
- Hogy mentek a dolgok nálatok? – kérdezte tőle Harry.
- Nem volt nagy sikerünk – közölte Ron. – Véletlenül összecseréltük a bájitalokat, így Hermione tanult meg portugálul, én pedig franciául… neked ment a japán?
- Igen… legalább jó helyen kötöttetek ki a zsupszkulcsokkal?
- Hermione igen. De Párizsban nem sokra ment a portugállal… még jó, hogy valamennyit magától is tud franciául. Én viszont valami esőerdőben kötöttem ki Brazíliában, nem a fővárosban. – Megborzongott az emléktől. – Akkora pókok voltak a fákon, mint egy teherautó! – nyöszörögte.
- Még jó, hogy túlélted – nevette ki Harry. Aztán elkomorodott. – Egyszóval… semmit nem ért az erőfeszítésünk.
- Nem… - sóhajtott fel a barátja. – Pedig milyen klassz terv volt! Szétszóródni a világ három távoli pontján, te így, ahogy vagy, mi a százfűlé-főzettel… elhinteni a kulcsszavakat, mint Harry Potter és Roxfort… aztán, amíg az üldözőink külföldön kutakodnak utánunk, mi már a jó öreg Angliában szaladgáltunk volna a horcruxok nyomában… szuper terv volt.
- Nem volt az. – Harry összeráncolt homlokkal pásztázta végig az elkábított konohai diákokat. – Ezek a kölykök egy évvel fiatalabbak nálunk. Majdnem meghaltak a hülyeségünk miatt… még jó, hogy ennyire értik a pofozkodást. Oltári nagy baromságot csináltunk, Ron. Többet nem keverjük bele a muglikat a dolgunkba.
- Apám összecsókolna, ha itt lenne – közölte hamiskás mosollyal a megszólított.

Kisvártatva Hermione bukkant fel a társalgóban.
- Megvan, amit kértem? – kérdezte.
- Meg – közölték a fiúk.
- Helyes… lássunk hozzá!

Megosztotta a feladatokat. Ő egyenként felébresztette a mugli fiatalokat, és megkérte őket, hogy írják le pontosan az eredeti testüket, adják meg a nevüket, a pontos címüket, a házukban a szobájuk konkrét elhelyezkedését. Utána újra álomba szenderítette őket. Harry tolmácsolt: lefordította az angol kérdéseket japánra, a japán válaszokat pedig angolra. Ron sűrűn mártogatta pennája hegyét a tintásüvegbe, hogy mindent le tudjon körmölni. Apró betűkkel jegyezte le az információkat, hogy minden elférjen azon az egyetlen kis papírfecnin, amit Hermione táskájából elő tudott kotorni. Sietségében eszébe sem jutott, hogy begyűjtőbűbájjal szerezzen újabb lapokat. Telezsúfolta a fecni mindkét oldalát, itt-ott el is maszatolta kissé a tintát.

Épp csak befejezték, mikor Harry a sebhelyéhez kapva térdre zuhant. Felszisszent a kíntól.
- Valamit megsejtett… - lihegte. – Nagyon dühös…
Hermione elvette a papírt Rontól és azt mondta a fiúnak:
- Én ezt megcsinálom! Te szórd ki a szokásos bűbájokat a ház köré, nehogy megtaláljanak minket!

Ron kirohant az ajtón, és kántálni kezdett.
- Repudio muglicum… Disaudio… Salvio hexia… Protego totalum…

A lány tudta, hogy Harrynek nem veheti hasznát. Sebesen pörgette a pálcáját. Végiglépdelt a fekvő testek között, a papír alapján azonosította őket, megkereste az eredeti lelküket rejtő porhüvelyt, aztán foganatosította közöttük a cserét. Ha végzett egy-egy párossal, lehúzta őket a listáról. Mikor elkészült, megszámolta a diákokat. Összeráncolta a homlokát. Kevesellte az elvégzett cseréket.

Ron berontott a szobába.
- Repülő árnyakat láttam a Hold fényénél! – hadarta. – Menni kell!
- Talán csak Tonks, meg a többiek… - sápadt el Hermione. – Ők vállalták, hogy törlik Harryt az iskolai dolgozók memóriájából…
- Akkor is! Töröld az itteniek emlékeit, aztán menjünk!
- De… sokáig fog tartani, hogy az egészet…
- Elég, ha az utolsó tíz percet elfelejtik! Meg Harryt! – toporzékolt a fiú. – Ne gondolkodj folyton, csak csináld!

Hermione nekikezdett.
- Exmemoriam… Exmemoriam… - ismételgette.
Ron közben eltüntette a kutyák tetemeit, felszárította vizes a padlót, megjavította a dohányzóasztalt és a feldőlt kanapét, aztán újjá varázsolta a konyhaablakot. A tévével és a társalgó sötétítőfüggönyével már nem kellett foglalkoznia… azokat Harry elintézte, míg a triójuk lánytagja távol volt.
- Kész! – kiáltott Hermione.
- Jó! Most valahogy varázsold őket haza, az ágyukba! Aludjanak reggelig! Ott van minden adat a lapon, ami kell! – Ron felnyalábolta a padlón térdelő Harryt, majd magához vette a lány táskáját, hogy a csapatuk mihamarabb indulásra kész legyen.

A fiatal boszorkány hosszú varázsigefüzért mormolt. A konohai kamaszok egyenként eltűntek a padlóról, kivéve egy lányt és két fiút. Ők a levegőbe emelkedtek és az emeletre távoztak. A kínlódó Harry felismerte bennük a születésnapos ikreket.
- Kész! Gyere már! – toporgott Ron, és a lány felé nyújtotta a kezét.

Hermione bizonytalankodva helyezte ujjait a fiú tenyerébe. A lapot böngészte.
- Nem igaz! – sikkantotta hirtelen. – Kihagytam egy párost! Olyan apró betűvel voltak ideírva! – siránkozva bökött a kis papír alsó sarkára. – A testük a jó címre került, de a lelküket nem cseréltem vissza! Vissza kell…
- Nem kell! – ordította a Weasley fiú. – Holnap ilyenkor visszaváltoznak, aztán elfelejtik! Úgyse fog eljárni a szájuk, ha van egy kis eszük! Bolondnak néznék őket!
- De…
- Nincs de!

Ron szorosan megragadta a lány kezét. Egy pillanatra elengedte jobbjával Harryt, hogy feloldja a házat védő bűbájokat, aztán övébe dugta a pálcáját, megint a barátjába karolt, megpördült a sarkán, és egy hangos pukkanással eltüntette hármójukat az éterben.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.