Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. Ünneprontók

 

- Sminkeld ki magad – ajánlotta Temari Hinatának, miután az befejezte az egerek itatását.
- N-nem tudom, hogy kell…
- Nem?! Hogyhogy? Na, majd akkor én… - vigyorgott a szőke, és kinyitotta a csap fölötti tükrös szekrényt.

A társaság többi része közben áttelepedett a társalgóba. Történt ugyanis, hogy Tayuyát Kibával tette párba az üveg, s a külső szemlélők által mozgalmasnak talált két perc elteltével, mikor a lány előugrott a szekrényből, könnyek csorogtak a szeméből. Fel is kiáltott:
- Ez a hülye megkefélte a lábamat!

Általános felfordulás kerekedett. Kiba elégedett vigyorral ült vissza a körbe, mire a lányok többsége fejvesztve menekült. Karin – Kiba viselkedése miatti felháborodásában – lekevert egy pofont Sakurának, mert a lány a tömegpánikot kihasználva, csalással irányította a megpörgetett üveget Sasuke felé. Sakura üvöltve kezdett Naruto után kutatni, mivel olthatatlan vágyat érzett egy fej szétverésére. Kankuro akadályozta meg a kitörni készülő vérfürdőt, úgy, hogy hangos böfögések kíséretében lehányta Haku zokniját. Az áldozat holtra sápadt, mikor eszébe jutott, hogy az ünnepek miatt hétfőig zárva lesznek a ruhaboltok.

A megviselt osztály tehát a társalgó kényelmes ülőalkalmatosságai felé vette az irányt. Chouji elsőként felkapta a szendergő Shikamarut, aki egy egész kanapét foglalt el, a szomszéd helyiségbe szállította s elhelyezte a konyhaasztal alatt. Az ujjai közé egy felbontott üveg sört illesztett, hogy legyen mitől újra bekómálnia, ha esetleg felébred.

Az alvó fiú helyét Sai, Ino és Karin foglalták el. Suigetsu már nem fért melléjük, hát velük szemben, a dohányzóasztalon foglalt helyet, úgy téve, mintha beszélgetést akarna kezdeményezni az önjelölt ügynökkel. Aztán hátat fordított a triónak és Karin lábához csusszant, mert Gaara bejelentette, hogy elindítja az egyik új DVD-filmjét; a méretes plazmatévé viszont az asztal túloldalán, az ablak mellett terpeszkedett. A többi fiatal összébb tolta kissé az ülőgarnitúrákat, hogy ideálisabb szögből retteghessenek a „Fűrész” című horrorfilm legújabb részén. Sasuke az egyik egyszemélyes fotelt foglalta el. Sakura beállt mögé, és a bútor tetejére támaszkodott. Neji kelletlenül felállt a kanapéjáról, majd odább somfordált, de nem ment ki a szobából… érdekelte a film. Megállt a folyosóra vezető ajtó és a csípőjéig érő, falhoz tolt díszszekrényke között. A bútordarab tetején lévő gyümölcskosárból kivett egy narancsot, és elgondolkodva hámozni kezdte. Közben felcsúsztatta a jobb hátsóját és combját a kosárka mellé, hogy valamivel kényelmesebb legyen a testhelyzete, majd a falnak vetette a hátát.

A fiú által felszabadított helyre Tayuya, Lee, Kankuro, Shino és Haku zsúfolódott össze, lábaik elé pedig Chouji és Kiba telepedett. A nagydarab fiú előtte bezárta a konyhaajtót, hogy alvó cimboráját ne zavarja a mozizással járó zaj.

Tenten feltűnésmentesen Neji közelébe oldalazott.
- Szia! – nyújtotta a kezét. – Tenten vagyok, Hinata egyik osztálytársa…

A fiú bólintott neki, hogy érti, és igyekezett lenyelni a szájában maradt narancsdarabokat. Közben Gaara felkiáltott:
- Oké, már olvassa a lejátszó! – Utána Sasuke lábához ült.

Neji letette a narancshéjat és így szólt az előtte állóhoz:
- Szia, Tenten. Nejinek hívnak. – Közben a nyújtott lábára helyezte a testsúlyát, balra dőlt, leemelve jobb lábát a gyümölcskosár mellől, hogy kevésbé lezser tartásban tudjon kezet nyújtani a lánynak. Ez okozta a problémát… ahogy a háta siklani kezdett a falon, összetalálkozott egy lámpakapcsolóval és lekattintotta.

Sötétség szállt a filmre várókra. A konyhában égett ugyan a villany, de Shikamaru miatt be volt zárva az ajtaja; az ablak sötétítőfüggönye kizárta a Hold fényét; a tévében még nem indult el a film; a mellékhelyiség száz wattos villanykörtéje pedig csak Hinata és Temari számára volt elérhető, mivel bezárkóztak. A folyosó és a nappali lámpáit pedig a takarékos Gaara oltotta el, miután az üvegezés meghiúsult. Ráadásul a társaság egyik tagja sem fluoreszkált… viszont érdeklődő kezek és lábak indultak útnak a sötétben, furcsa reakciót váltva ki némelyekből.
- Játssz a sajátoddal, Shino! – bődült egy részeg hang.
- Ez az enyém, Kankuro – közölte higgadtan a megszólított. – Te turkálsz rossz helyen.
- Milyen lapos, kemény mellizmod van, Sai-kun - duruzsolta az egyik lány. – Talán úszol?
- Ne fogdoss, Ino! – visított Karin. – És vond vissza, hogy lapos vagyok!
- Pedig lapos vagy – vélte Sasuke. – Annyi melled van, mint két szúnyogcsípés. Vagy inkább egy.
Karin – miután azonosította a gúnyolódó fiú hangját – felé dobta a sörösüvegét. Sakura felnyögött, majd eszméletét vesztve nyúlt el Sasuke fotelja mögött. Valami gazdátlanul maradt, levegőben kóborló, kemény tárgy – tompán koccanó hangja alapján félig kiivott sörösüveg – találta homlokon. A dobálózó lány nagy viháncolással ünnepelte a hadisikert, közben szándékolatlanul tarkón rúgva Suigetsut, aki erre az orrát a dohányzóasztal sarkának ütötte. A sebesült üvöltött:
- Baszd meg, Sai, az orrom!
- Ilyesmikhez régimódi vagyok – finnyáskodott a sápadt fiú. – Növessz pinát. Perverz.
Suigetsu – a kérés teljesítése helyett – hátrafordult, hogy pohara tartalmát feltételezett támadója felé loccsantsa. Ino bőgni kezdett. Csípte a szemét a vodkanarancs.
- Ez aljas volt! – vinnyogta el több alkalommal, miközben felpofozta Karint.
A másik kanapén további félreértések történtek.
- Milyen jó illatú a segged, Tayuya! – szipákolt egy fiú, erősen lihegve hozzá.
- Chouji vagyok, Kiba – röhögött az aromás hátsó tulajdonosa. – Tayuya a hátam mögött ül.
- Ne érj hozzám! – hisztériázott az emlegetett. Felrántotta a lábait, nehogy újabb inzultus érje őket. A hirtelen mozdulattól elvesztette az egyensúlyát, s oldalra kezdett dőlni. Ijedtében nagyot csapott az egyik kezével, hátha sikerül kitámasztania magát. Valami puhát talált el az ökle. A mellette ülő feljajdult.
- Bocs – cincogta a lány. – Rossz helyre ütöttem, Lee?
- Mostantól nyugodtan hívhatsz Tinának – felelt cérnahangon a kérdezett, aztán halk zokogásba fogott.
- Nahát, Neji! – hallatszott egy csodálkozó hang a szoba másik feléből. – Milyen hosszú… és vastag… és… több is van belőle?! És ezek a nagy golyók…
- Óvatosan zaklasd a gyümölcskosarat, Tenten – ajánlotta Gaara. – A narancs ehető, de a banánfürt csak műanyag díszlet.

Temari elégedetten szemlélte meg a művét, aztán szembefordította Hinatát a tükörrel, hogy ő is megcsodálhassa kisminkelt önmagát.
- Nahát… - mosolygott a fekete hajú. Úgy találta, illik hozzá a halvány rúzs és szemfesték. – Szép lettem…
- Eddig is az voltál, hülye! – teremtette le a barátnője. – Csak rádolgoztam, hogy az a bunkó Naruto is észrevegye.
- És te? Magadat nem fested ki?
- Ah… az én estém már befuccsolt.
- Talán nekem is máskor kéne próbálkoznom… k-kicsit elbátortalanodtam…
- Sebaj. Majd öntök beléd némi bátorságot – jelentette ki Temari. – Tequila formájában megfelel?
- H-hát n-nem is tudom…
- Majd én tudom helyetted, ne foss. Gyerünk a konyhába!

Mikor kiléptek a vécéből, Ino már az ajtó előtt toporgott. Azonnal be is rohant a szabaddá váló helyiségbe, hogy kimossa a szemeit. A nyitott ajtón kiömlő fény mellett Neji megtalálta és felkattintotta a villanykapcsolót.
- Oltsd le! – indítványozta azonnal Gaara. – Elindult a film.

Temari és Hinata átvonultak a konyhába. A négycopfú bezárta maguk mögött az ajtót, hogy a fény ne zavarja az öccsét a tévézésben. Az asztalhoz léptek. Míg a szőke a szendvicseket félretolva helyet csinált az iszogatáshoz, társa felfigyelt az asztal alatt elhelyezett Shikamarura. Egy pillanatra úgy tűnt neki, hogy a fiú szeme nyitva van – sőt, majd kigúvad –, s Temari miniszoknyáját fürkészi, vagy talán azt, ami alatta látható. Pislogott egyet és megrázta a fejét. Jól gondolta, hogy csak képzelődik; Shikamaru most lezárt szemhéjakkal, békésen pihent a földön. Kicsit hortyogni is kezdett.
- Itt a pia! – jelentette be vidáman Temari. – Tankolj!

Húsz perc múlva Hinata már szédült. Sohasem ivott még alkoholt. Enyhén dülöngélt a talpán, a szemgolyói pedig x-lábú tengelyükön angolkeringőre perdültek. Barátnője is többet ivott a kelleténél. Hangos lett és kissé erőszakos.
- Felkészültél! – állapította meg az alkalmi csapos. – Hikk! A részeg csajok vonzzák a… hikk! Vonzzák az ütődött, szőke fickókat! Vadászatra fel! Azaz… - torpant meg. Lerántotta a cipzárt Hinata pulóverén, hátha egy mélyen dekoltált felsőt talál alatta. Komoly rosszallással csóválta a fejét a lány garbója láttán. – Valami csöcskidobósban kellett volna jönnöd, baszki! – korholta. – Mindegy, menjünk…

A társalgóban Tententől érdeklődtek, hogy merre van Naruto. Hinata aggódni kezdett, mikor arról hallott, hogy a fiú felöltözve lépett ki a bejárati ajtón.
- Nem kell befosni! – szónokolt Temari. – Tuti, hogy… hikk! A lépcsőn ülve duzzog, mint az összes buliban! Roham!
- N-nem fogok f-fázni kabát nélkül?
- Majd a szerelem hevít, csak dörgöld hozzá a csöcs… hikk! Meg rázzad a pics… hikk! – Hinatának épp csak annyira futotta, hogy felrántsa a cipőit, mielőtt barátnője tovább vonszolta volna.

Naruto valóban a lépcsőn üldögélt. Ő és Harry igencsak meglepődtek, mikor Temari egy pusztító orkán erejével tépte fel a bejárati ajtót.
- Hinata berúgott! – üvöltötte a szőke fiú képébe.
- Nem tehetek róla! – rémült meg amaz. Többé-kevésbé hozzászokott már, hogy mindenért őt hibáztatják, ezért előre védekezni akart.
- Azt te csak hiszed! Na! Vigyázol rá egy kicsit… hikk! A friss levegőn majd kijózanodik.
- Miért én vigyázzak rá? Odabent is józanodhat… - vetette ellene Naruto. – És nem is fázik meg.
- Te úgyis idekint vagy… hikk! És hánynia is kell szegénynek! – érvelt Temari.
- N-nem is k-kell – sápadt el Hinata.
- Ne ellenkezz, Hinata! Tökrészeg vagy, rémlik?!
- J-ja, tényleg… juj… ö… hi-hikk!
- Jó, legyen – adta be mogorván a derekát a fiú. – Harry meg én megőrizzük kicsit.
- Nem! – horkantott a copfos szőke. – Potter bejön!
- Hogyhogy? – csodálkozott Harry.
- Még megfázik a kényes skót segged… hikk! Arra felétek meleg van a sivatag miatt, ez köztudomású…
- Brit vagyok. A seggem is az. És Angliában nincs sivatag… nálunk is van olyan hideg a tél, mint itt, szóval…
- Nem vitathatod az igazam! – rázta az öklét Temari. Perdöntő bizonyítékként, méltóságteljesen tette hozzá: - Részeg vagyok!
- Nem vitathatom – vigyorgott a cserediák. – A vak is látja. – Padtársához fordult. – Boldogulsz egyedül, Naruto?
- Csak elbírok egy ittas lánnyal…
- Akkor bemegyek. A Roxfort álmoskönyvében olvastam, hogy részeg szülinapossal feleselni felpofoztatást jelent… - azzal maga elé tessékelte a házigazdát, majd belépett és becsukta az ajtót.

Temari görnyedezni kezdett a folyosón.
- Uh… hánynom kell, Potter…
- Elkísérlek a lányvécéig.
- Azt hiszem, foglalt… mintha Ino…
- Gyere – karolta át Harry. – Menjünk a konyhába, majd elintézed ott.
Ino éppen abban a pillanatban lépett ki a lányvécéből, mikor Temari elkezdte kiadni magából a tequilát. Visszaült Sai mellé.

Hinata az ujját tördelve állt meg Naruto előtt.
- N-Naruto-kun…
- Tessék.
- E-elnézést sz-szeretnék kérni…
- He? – csodálkozott Naruto. – Miért?
- N-nem akartam o-olyan s-sértően bámulni r-rád…
- Ja, az? – legyintett nevetve. – Semmi gond. Már el is felejtettem. – Hazudott ugyan, de mosolygott. A világ minden kincséért sem árulta volna el a lánynak, mennyire megtaposottnak érzi a lelkét miatta.
- A-akkor jó… - mosolyodott el Hinata.

Naruto ekkor vette észre, hogy ki van rúzsozva. Őszinte elismeréssel bámulta meg a jól szabott, vékony, de egyáltalán nem hústalan ajkakat, aztán a lány arcának balján keletkezett nevetőgödröcskével szemezett egy darabig. Később a lány melleivel. Elbambult kissé; arra eszmélt, hogy bántja a torkát a hideg szél. Sietve összezárta a fogsorait.
- M-mondanom k-kell… mondani sz-szeretnék v-valamit… - gyűjtötte a bátorságot Hinata.
- Csak tessék.
- A-az van, N-Naruto-kun, hogy én… hogy téged… sze… sze… sze…
- Szerda? – segítette ki a fiú.
- N-nem… sze… sze…
- Szent ramen?
- D-dehogy! Sze… sze…
- Szerencse?
- Jaj, n-nem… sze…
- Szerpentin?
- Nem!
- Jó. Úgyse tudom, mit jelent.
- Na… - nyögte Hinata. – M-megtennéd, hogy n-nem sz-szólsz közbe?
- Ha akarod… - vont vállat Naruto.
- Sz-szóval én… sze… sze…

Hinata – mérgében, hogy nem képes magával zöld ágra vergődni – nagyot toppantott a lábával. Óriási levegőt vett, hogy el tudja mondani, mit akar. Ökölbe szorította a kezét, aztán elhadarta:
- Szeretlek!

Naruto eltátotta a száját. Ezt a szót nem várta volna. Bamba képpel pislogott a lányra, s nem jutott szóhoz. Hinata elbizonytalanodott a válasz hiánya miatt. Jobbnak látta menekülőre fogni. Az ajtó felé indult.
- Uh… i-izé… bemegyek… bo-bocsánat… cs-csak ezt… el k-kellett mondanom…

„Kellett?!” – ráncolta a homlokát Naruto. „Kellett… hát hogyne.” Eszébe idézte Temariék elmúlt évi születésnapját. Ugyanígy üldögélt a ház előtt, mikor Sakura kilépett az ajtón, s közölte vele, hogy szerelmes belé.

Másnap reggel korábban indult az iskolába. Útba ejtette a Yamanaka virágboltot, venni akart egy szál rózsát – pirosat, üdét, szépet. Február végén nem lett volna olcsó mulatság. Ino, aki reggelenként kisegített a családi üzletben, lebeszélte róla. Elmesélte neki, hogy amíg duzzogott, az osztály többi része a „Felelsz vagy mersz?” elnevezésű játékkal szórakozott. Sasuke kiszúrt Sakurával, mikor a lány a merészséget választotta; szerelmet kellett vallania Narutónak. Naruto az egyenes falon is fel tudott volna mászni kínjában, mikor megtudta.

„Kellett…” – ízlelgette megint a pórul járt fiú. Mókamester osztálytársai bizonyára jó ötletnek tartották, hogy elismételjék ugyanazt a viccet, mint tavaly. Vissza akart vágni valahogy. S bár tudta, hogy nem illik a küldöncöt büntetni a rossz hír miatt, most csak ő volt kéznél. Legalább megtanulja az új lány, hogy ne szórakozzon vele.
- Ne siess – kapott Hinata keze után, s felugrott ültéből. – Szóval azt mondod, szeretsz.
- I-i-igen, N-N-N-Naruto-kun…
- Akkor biztos nem bánod, ha kérek egy csókot – tolta közelebb az arcát a lányéhoz.

Hinata arcán meglepődöttséggel vegyes öröm tükröződött. De csak egy pillanatig. Utána becsukta a szemét, csücsöríteni kezdett, és lábujjhegyre állt. „Jól adja elő…” – gondolta Naruto. „Úgy kell neki!” Karjait összefonta a lány dereka mögött, lehajolt hozzá, és rátapasztotta a száját a rúzsos ajkakra. Aztán lehunyta a szemét. Miért ne? Ha már heccelik, nyugodtan tehet úgy, mintha hinne a lánynak.

Hűvös ujjak simultak a tarkójára, hogy aztán a tincseibe túrhassanak. Később eltűntek a hajából, ahogy szorosabban húzta magához a tulajdonosuk. Egy rántást érzett a nyakán. Felpattant a szeme, de alig láthatott valamit a másik arcától. Csak a hátizmait húzó, himbálózó súly tudatosította benne, hogy a lány lábai a levegőbe emelkedtek… úgy tűnt, folytatná még, amit csinálnak. Naruto nem bánta a dolgot. Hinata kicsi volt és könnyű, ő meg tapasztalatlan a csókolózás terén. Egy finom, puha nyelv kezdett érdeklődni az övé után. Jó íze volt. Közelebb engedte.

„Berosálok” – csodálkozott. „Ahhoz képest, hogy ez csak játék… ha nem lennék ilyen felvilágosult, még azt hinném, tényleg szeret.”

Temari megkönnyebbülten mosta az arcát a konyhai csaptelepnél. Harry vállon veregette.
- Jobb?
- Ah, kösz! Sokkal. Izé… azt hiszem, lazításnak nézek egy kis horrort. Jössz?
- Nem. Inkább Narutót nézem meg.
- Nono, dehogy nézed…
- Parancsolsz?
- Hát… - vakargatta az egyik copfja tövét a szőke. – Végig akarsz nézni még egy női rókázást? Mert az történik odakint. Semmi egyéb! Tuti!
- Aha.
- Gyere inkább mozizni, vagy egyél szendvicset. A lányokkal csináltam. Finom.
- A szendvicsekre szavaznék – döntött Harry.
- Helyes – bólintott rá Temari. Aztán fájó pillantást vetett a konyhaasztal alá, és átmasírozott a társalgóba. Résnyire nyitva felejtette az ajtót.

Hinata szégyenlősen mosolyogva simult Naruto mellkasához. A fiú visszamosolygott rá. Nem tudta megállni. Kicsit rosszul is érezte magát, mikor úgy döntött, lefejti magáról a lány kezeit.
- Köszi – sóhajtott a mozdulat mellé. – Aranyos vagy, Hinata. Majdnem bevettem, hogy szeretsz.
- D-de… de… - rémült meg a másik.
- Igen, rájöttem. Már az elején! Zseni vagyok. Tudom jól, hogy valójában nem szeretsz.
- D-de ilyet… k-kérlek, ezt… n-ne m-mondd…
- Nem mondom el senkinek, hogy csókolóztál velem, nyugi. Ciki lenne, mi? Lakat lesz a számon.
- M-mi ez a hü-hülyeség?
- Nagy hülyeség, igaz-e? Éretlen kölyköknek való ez az igazmondós-merészkedős társasjáték. Én kérek elnézést, amiért belekevertek az osztálytársaim. – Naruto kihúzta magát. – Én vagyok itt az egyetlen úriember.
Hinata dühös lett, és konokul rázni kezdte a fejét.
- Hülye! – kiáltotta. Jobbjával megpofozta a fiút. – Én tényleg szeretlek!

Az utolsó szó alatt négy hangos pukkanás hallatszott a ház felől, elnyomva a kiáltás hangját. Olyan gyorsan követték egymást, hogy szinte egybeolvadtak. Naruto csodálkozva pislogott a lányra.
- Megismételnéd? – kérdezte. – Csengett a fülem a pofontól, nem hallottam a végét… piszok erős kezed van…
Hinata – se szó, se beszéd – elájult.

A tévézők elégedetlenkedni kezdtek, mert valami sötét árnyék eltakarta a képernyőt. Neji fölkattintotta a villanykapcsolót. Néhányan fölkiáltottak a váratlan látvány miatt… a tévé és a dohányzóasztal közötti térben négy alak állt, három fiú és egy nő, valamennyi fekete talárban. Kezükben egy-egy fapálcát fogtak. A jobb szélső megszólította a társaságot. Magas, sovány, csontos képű kölyök volt, sápadt bőrrel és hátrazselézett, szőke hajjal. Angolul beszélt.
- Hol van Potter? – nyekeregte. – Adjátok elő, különben meghaltok

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.