Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. Buli elõtt

 

Hinata délutánja arra ment rá, hogy az édesapját megpuhítsa. A szigorú családfő eleinte hallani sem akart nagylánya tervezett kimenőjéről. Kicsit meg is szidta az ötletért, hogy egynapos barátság után el akar menni az osztálytársa születésnapjára. A lány az engedélyért cserébe felajánlotta, hogy csütörtökön kitakarítja az egész házat – de még így is csak az édesanyja segítségével jutott el a céljáig. A szelíd, halk szavú asszony meggyőzte Hiashit, hogy elsőszülöttjük jutalmat érdemel azért, amiért tanulással töltötte a téli szünetet; legfőképp a különbözeti vizsgák kiváló eredményeivel érvelt.

Az éjszaka szép álmokat hozott Hinatának. A húga viszont nem aludt túl jól. Hanabinak és nővérének szomszédosak voltak a hálószobái, csupán egy vékony fal választotta el őket egymástól. Így a kislány mindig hallotta, ha érdekeset álmodott a testvére… Hinata sokszor beszélt álmában.

Az osztályváltás izgalmai, Naruto közelsége, a Temari által kilátásba helyezett összejövetel megtették a maguk hatását. Hanabi hiába húzta fejére a párnáját, kénytelen volt végighallgatni, ahogy nővére – az álmok rengetegében kószálva – randira megy szíve választottjával, és ezt részletesen kommentálja is.

Hinata arról álmodott, hogy Naruto vidámparkba viszi őt. A fiú először egy céllövöldéhez vezette, s miután befizetett egy körre, hogy lőjön valami ajándékot a lánynak, némi biztatást kért. Meg is kapta („M-mutasd meg, N-N-Naruto-kun!”). Az ügyesen célzó legény egy méretes, rózsaszín plüssgorillát nyert („J-juj de nagy és sz-szőrös és i-i-ijesztő!”). Később az enyelgő páros elsétált a dodzsem előtt („B-bele sze-sze-szeretnék ülni, N-Naruto-kun!”), ügyességét tesztelte a mini-golf pályán („M-most a m-másik lyukba t-tedd!”), végül vízi pisztollyal lövöldözött egymásra („N-ne s-s-spriccelj a számba!”).

Hanabi másnap annyira kimerült volt, hogy elaludt az iskolában. Az osztályfőnöke felháborodottan ébresztette fel, s közölte vele, hogy elégtelent ad a magaviseletére. A lány zavartan mentegetőzött; kifejtette, hogy a nővére miatt fáradt, aki éjszakánként – minden kétséget kizáróan – bundás kerti locsolókkal fajtalankodik. A tanár megjutalmazta a remek kifogásért. Hanabi elbőgte magát, mert túlzásnak találta az intőt.

Ezalatt Temari a nagy bejelentésre készülődött. Az első óra utáni szünetben kiállt a katedrára, és igyekezett túlharsogni a többieket.
- Este szülinapozás nálunk! – ordította a ricsajba. – Mindenki meg van hívva!
- Mindenki? – kapta fel a fejét Naruto.
- Igen, mindenki!
- Mindenki?! – csodálkozott Harry.
- Igen, most mondtam, hogy mindenki! – méltatlankodott a szőke lány. – Titeket is beleértve, nagyeszűek! – förmedt a kérdezősködő duóra.
- Elhívhatom Gyilkos Méh bandáját zenélni? – élénkült fel Lee.
- Nincs az az isten! Borzalmasak! A tavalyi szülinapunkon fejgörcsöt kaptam tőlük – tiltakozott a buli háziasszonya.
- Utána napokig rémálmaim voltak! – sápítozott Ino.
- Két kutyánk megdöglött – tette hozzá Kiba szomorúan.
- Ennyire azért nem rosszak… - füstölgött az ötletgazda.
- Elég! – kiáltotta Temari. – Azt mondjátok meg, jöttök-e!

Igenlő morajlás volt a válasz.
- Jó! Kezdés hétkor. Piát mindenki hozzon magának! Üdítőt is, ha lehet… de a szendvicseket vállalom, ha néhányan besegítetek – hangzottak el az utolsó információk.

Hinata, Tenten, Ino és Chouji jelentkeztek az élelmezési feladatra. Temari udvariasan visszautasította a fiú segítségét, mondván, bizonyára felfalná az összes ennivalót még a parti kezdete előtt. A lányoknak viszont hálát rebegett, és fél hatra magához rendelte őket.

A szerdai tanórák gyorsabban repültek el, mint a keddiek. Még a Kakashi által tartott nyelvtan is elviselhető volt; Temari kihagyta a pantomimozást, és bárgyú vigyorral pislogott egy horkolástól rázkódó, barna lófarok felé. Hinata nem tudta nem észrevenni, hová néz a padtársnő. Oldalba is könyökölte érte.
- Vedd tudomásul, hogy te is gyanús vagy! – súgta neki fülig érő szájjal.
- Miért lennék?! – förmedt rá fojtott hangon a vádlott, és tüntetőleg az ablakot kezdte fixírozni.

Az angoltanár örömmel üdvözölte az osztály két új tagját. Először hosszasan elbeszélgetett Harryvel arról, hogy honnan érkezett, milyen tárgyaik vannak a Roxfortban, milyen a klíma a britek szigetén. Utána fennhangon azt mondta a többi tanulónak:
- Látjátok? Erről van szó. Így beszél egy született angol. Tudom, hogy nehéz, de tanuljátok meg végre, hogy a „black” nem „bülekk”, a „thank you” nem „szánkjú”, meg a többi. Itt a ragyogó lehetőség – mutatott Harry felé –, hogy csiszoljatok a tudásotokon.

Aztán a másik újonchoz fordult.
- Szervusz, Hinata. Örülök, hogy itt is találkozunk.
- Én is, Kurenai-sensei…

Ebédidőben Temari faggatózni kezdett.
- Hinata!
- Igen?
- Honnan ismered az angoltanárt? Tanított az előző osztályodban?
- Nem… magánórákra jártam hozzá.
- Angolozni?
- Nem… táncolni tanított – pirult el Hinata.
- Fű! Te…

Temari nem tudta befejezni a nyelve hegyén lévő kérdést. Valaki halkan köhintett a háta mögött, jelezvén, hogy szót kér. A szőke lány megpördült a székén, és szembe fordult az idegeskedő, sötét hajú osztálytársnővel.
- Hm… Temari… - tördelte a kezét Tenten.
- Igen – közölte unottan a megszólított.
- Hogy?
- Igen. Eljöhet, ha akar.
- Köszi… uh… Hinata-san…
- Persze – vágott közbe Temari. – Elhívja a kedvedért.

Tenten hálálkodott egy sort, aztán hátat fordított a másik két lánynak, és eliszkolt.
- Mi volt ez? – pislogott Hinata.
- Szeretné, ha elhívnád az unokabátyádat a buliba.
- Uh…
- Mi az? Nem vagy jóban vele?
- De, csak… Neji kissé magának való…
- Hát aztán? Elrángatod, barátságosra itatjuk, Tenten megerőszakolja…
- Szép kis terv – vonta össze a szemöldökeit Hinata.
- Ne irigykedj – vigyorgott Temari. – Neked is kitalálunk valamit – tette hozzá nagyvonalúan.
- Mi lesz veled? – replikázott a másik. – Shika…
- Engem nem érdekel senki – húzta fel az orrát a szőke. – Senki olyan, aki azzal traktál, hogy sokat beszélek.

Ebéd után dupla testnevelés következett. Az osztály legtöbb tagja komolyan sérelmezte, hogy teli hassal kell tornáznia, különösen Chouji és Naruto, akik Ichirakunál abrakoltak, és degeszre tömték a bendőjüket. Maito Gai viszont nem az az ember volt, akit érdekeltek az efféle apróságok; keményen megdolgoztatta a fiúkat. A lányokkal kegyesebb volt, bemelegítés után játékot engedélyezett nekik. Ahogy az angoltanárnőnek, neki is szemet szúrt a cserediák. Magához intette, hogy meginterjúvolja.
- Mi a neved? – kérdezte a légszomjjal küzdő fiút.
- Harry Potter, tanár úr.
- Nem vagy valami nagy formában, igaz-e? Sportolsz egyáltalán?
- Igen – húzta ki magát Harry. – Kviddicsezni szoktam… régebben. Heti ötször-hatszor is, ha úgy adódott.
- Szóval felétek így hívják… - sóhajtott lemondóan Gai. – Mindig a szájába kell rágni a sok sörvállú kölyöknek, hát elmondom neked is… a maszturbálás nem sport. Ne vágj fel vele, hogy hányszor csinálod hetente.
- Félreérti! – kiáltott fel a fiú. – Ez nem az! A kviddicset kétszer hét ember játssza, és próbálunk minél többször beletalálni a másik…
- Elég! – szakította félbe a tanár. – Tizennégyen egyszerre… hogy ti, fiatalok, miket ki nem találtok… az én időmben legfeljebb ketten versenyeztünk Kakashival, hogy ki tudja egy nap alatt többször ki… ühüm. Fiatalság, bolondság… - csóválta a fejét, majd elzavarta Harryt kötelet mászni.

Amíg a brit fiú az okítást hallgatta, pár hímnemű diák – köztük a padtársa – igyekezett eltűnni a gombafrizurás tanár szeme elől. A tágas tornaterem négy részre volt osztva; ők eloldalogtak abból a negyedből, ahol szertornázniuk vagy fekvőtámaszozniuk kellett volna, és nyálukat csorgatva lesték a röplabdázó, tollasozó, feszülő tornadresszeiket igazgató lányokat.
- Tenten nem is olyan rossz csaj – jegyezte meg Kiba. – Elölről erekciógyilkos, de a farpofáira rábuknék…
- Én már bukom rájuk – nyalogatta a szája szélét Chouji.
- Kellemetlen a sziluettje – ásított Shikamaru. – Ezekkel a kontyokkal olyan hátulról, mint egy sovány Micimackó.
- Nem baj. – Kiba arcán üdvözült mosoly terpeszkedett. – Van beépített mézes bödönje.
- Oda skubizzatok – szólalt meg Sai. – Az új csaj egész csinos. Micsoda lökhárítók…

A kis társaság egy perces néma csönddel adózott Hinata adottságainak. Aztán mindenki egyszerre kezdett beszélni… a témát a látótérbe került, csinos domborulatok adták.
- Mekkorák lehetnek? F-kosár? Vagy G? – találgatta az önjelölt kutya.
- Ekkora csöcsöket már nem kosárban szoktak mérni – vélte Shikamaru –, hanem hektárban… talán külön helyrajzi számot is kaptak.
- Ez jó volt – nevetgélt Naruto.
- Nekem nem tetszik. – Shino először szólalt meg, mióta megkezdték az előírt testedzés elbliccelését. – Kiba nővérének sokkal pofásabbak a mellei. Egyáltalán… Hana sokkal dögösebb, mint ez a Hinata, vagy ki.

Az emlegetett lány öccse úgy gondolta, hogy a padtársa túl messzire ment. Hiába figyelmeztette annyiszor, hogy ne kerülgesse a nővérét, süket fülekre talált a kérés is, fenyegetés is. Elpattant a fejében a régóta feszülő húr. Felordított.
- Baszd meg, Shino!
- Jó ötlet – jött a válasz. – A ma esti buli után nálatok alszom, jó?
- Átharapom a torkodat, baszki!
- He? Hé! Ne kapdoss az arcom felé, jó? Mit kötekedsz? Barátok vagyunk, nem? Nem?!
- De!

Kiba – a barátság tüzétől hajtva – úgy pofozta fel Shinót, hogy az röptében magával szakította a sportszertár faajtaját, és bezuhant a medicinlabdák közé. A fiúk pihenőjének ez vetett véget… Gai észrevette, mit csinálnak, és ötszáz felülést adott nekik büntetésül.

Egyikük sem tudta végrehajtani a kiadott feladatot; pártucat mozdulat után már csak nyögni voltak képesek, de a tanár nem eresztette őket a markából. Mindössze annyi vigaszuk volt, hogy ha függőlegesbe emelték a törzsüket, rápillanthattak a röplabdapályán játszó lányokra.

Temari bemutatott egy gyönge sáncot. A labda lepattant a tenyeréről, s hangos puffanásokkal indult a büntetésben sóhajtozó társaság felé. Hinata – a fiúk legnagyobb örömére – üldözőbe vette a szökni készülő sporteszközt.

Naruto egy pillanatra megállt a mozgásban, mikor észrevette a közeledő lányt. Sovány agytekervényeiben dolgozni kezdett néhány idegsejt. Biztos volt benne, hogy valahonnan ismeri az új osztálytársat, de nem tudta az emlékezetébe idézni, honnan. Aztán nem is akarta. A tekintete mellmagasságba vándorolt, s ott is ragadt.

„Bár a ramenes tányérok lennének ekkorák…” – gondolta.

Hinata észrevette, hogy őt figyeli a fiú. Elpirult, majd hasra is esett zavarában. A labda közben elérte a bordásfalat, és irányt váltott rajta. A feltápászkodó lány is kilencven fokos fordulatot tett, hogy utána tudjon eredni. Pipacspiros arccal masírozott a kóbor bőrgömb irányába, s mikor utolérte, szorosan magához ölelte, úgy lépdelt vissza a pályához.

Kiba még mindig ingerült volt. Bármibe belekötött volna, ami él és mozog. Nem is hagyta szó nélkül, hogy Naruto csak a fejét forgatja felülés helyett, és pislogás nélkül, bambán mered a távolba.
- Csukd be a szád! – förmedt rá a szőkére, majd bokán rúgta. – Különben is, mit bámulsz? Sakura arra van, te gyökér! – mutatott a felemáskorlát irányába.

Gai kétszáz fekvőtámasszal büntette az impulzív megnyilvánulást, amit az összes büntetésben lévőnek meg kellett csinálnia – csak hogy erősödjön bennük a csapatszellem. Harry már nem is bánkódott annyira azon, hogy a derék tanerő kötélmászással trenírozta őt. Ha nem választotta volna el Naruto társaságától, ő is belekeveredhetett volna a slamasztikába – feltételezte, hogy így jobban járt, bár a tenyerét kikezdte a durva fonatú kötél.

A balhét kirobbantó hatos fogat sajgó tagokkal kecmergett be a nap utolsó órájára. Jajgattak és Kibát szidták; a lányok kuncogva diskuráltak róluk. Fojtott hangon találgatták, vajon melyik lányon veszett össze a kifinomult szaglású osztálytárs és cimborája. Sakura majdnem biztos volt benne, hogy miatta tört ki a kakaskodás. Ino röhögött.
- Narutón kívül egy fiúnak sem tetszel az osztályból – piszkálta. – Gaara a múltkor azt mondta, hogy akkora homlokod van, mint Kojak nyomozónak.

A rózsaszín hajú lánynak eleredtek a könnyei. Sokáig tudta volna folyatni őket, ha nem lép be az ajtón Tsunade. Az igazgatónőt valami megmagyarázhatatlan, félelmet keltő, sötét aura lengte körül. Levágta a naplót az asztalra.
- Hallottam a sportszertár ajtajáról! – mennydörögte.

Sakura ijedtében abbahagyta az egerek itatását… Tenten viszont elpityeredett. Temari izzadni kezdett, Hinata reszketni. A büntetett előéletű fiúk pedig – egy kivétellel – elsápadtak. Ezt a produkciót Sai nem tudta végrehajtani. Ő látszólag teljesen nyugodt maradt, de a pupillája méretéből bárki rájöhetett volna, hogy kényszervallatás szagát érzi a levegőben… biztos volt benne, hogy büntetőfeleltetés következik.
- Te voltál, Naruto?! – Tsunade egy orkán hangerejét produkálta.
- Dehogy, én nem csináltam…
- A táblához!

A szőke fiú rémülten kászálódott ki a padjából. Az igazgatónő úgy döntött, felmondatja vele az előző félévi növénytant.
- Sorold az eszedbe jutó hüvelyeseket! – adta ki a feladatot.

„Ez könnyű!” – gondolta Naruto. Szétnézett a teremben, és diadalittas arccal sorolta a nőnemű osztálytársakat. Mikor ezzel végzett, szemérmesen megjegyezte, hogy az igazgatónőt is be tudja illeszteni az említett kategóriába. „Éretlen banda…” – háborgott magában, mikor a többiek kiröhögték.
- A tudásod zérus – állapította meg Tsunade. – Az egyest csak a bátorságodért adom meg. – Úgy véste be az érdemjegyet, hogy a napló két lapját is átszakította a tollával. – Leülhetsz.

Miközben a helye felé tartott, Naruto végigfuttatta szemeit a diáktársakon. Majd’ minden száj vigyorra görbült. Csupán Sai vágott tökéletes pókerarcot, s Harry egy félig tökéleteset. A szőke biológiazseninek csak közvetlenül azelőtt tűnt fel a harmadik kakukktojás, hogy a székére huppant.

Hinata kétségbeesett arckifejezését nem tudta mire vélni. Csodálkozott, hogy a lány nem nevette ki. Harryről már kedden megtudta, hogy – hozzá hasonlóan – árva, s ezért rokonlelket sejtett benne, aki nem vihog a saját fajtája szerencsétlenségén; Sai érzelemmentességének is ismerte az indokát. Csak az új osztálytársnő reakciója maradt előtte tisztázatlan. Érezte, hogy még most is őt nézi. A tágra nyílt, mély tüzű levendulaszemek átütötték a háta bőrét, elpárologtatták a tüdeje egy részét, s égették a szíve burkát. Bántónak találta mélybe hatoló tekintetet, és nem talált rá épkézláb magyarázatot. „Úgyis lényegtelen…” – állapította meg csalódottan. „Pár hét alatt ő is átszokik a nevetésre.”

Továbbra is bosszankodott, mert nem értette, mi volt rossz a feleletében. Az ember biológiáját viszonylag jól tudta, s esküdni mert volna rá, hogy a nőknek van hüvelye. Majdnem olyan biztos volt ebben a véleményében, mint abban, hogy a „hajlékony” ellentéte a „hajléktalan”. Az óra végéig duzzogott; egy sornyit sem jegyzett fel a leadott anyagból. A kicsengetés viszont kissé elpárologtatta a mérgét.
- Naruto – szólt hozzá Harry, miközben elrámolták a felszerelésüket.
- Igen?
- Mész a buliba?
- Megyek – rántotta meg a vállát a kérdezett.
- Segítenél nekem? Keresnék valami boltot, ahol be lehet vásárolni estére. Valami üdítőt, ropogtatnivalót szeretnék venni… esetleg némi gyenge itókát… nem igazán szoktam piálni…
- Nem gond. Nekem is kell vásárolnom… mehetünk együtt.

Húsz percet talpaltak egy olyan éjjelnappali felé, ahol a kiskorúaknak is kiadták a szeszes nedűket. Naruto hamar választott magának egy fél deciliteres, olcsó röviditalt, majd a leértékelt áruk pultjánál kutatott gyümölcslé után. Szokás szerint nem dúskált a pénzben. Harry tanácstalanul forgolódott.
- Sütőtöklé van? – fordult az eladóhoz.
- Nincs.
- Mézsör?
- Nincs.
- Violalikőr?
- Az sincs!
- Lángnyelv whisky?
- Pont most vitte el az utolsó üveget egy beszélő tehén – fintorgott az idős férfi. – Narkós vagy, kölyök?

Harry morgott valami tiszteletlenséget az orra alatt. Keresett magának két üveg alkoholmentes, import sört, ropogtatnivaló kategóriájában pedig beérte földimogyoróval. Jobbnak látta nem feszegetni, van-e raktáron csokibéka, Bogoly Berti féle Mindenízű Drazsé, esetleg varázspálca alakú nyalóka. Naruto közben végzett a válogatással. Letette szerzeményeit a pultra, és keserves képet vágva turkált békás pénztárcájában, hogy előteremtse az árukat.
- Hm… ezt mégsem fogom kérni… - mutatott a narancslére.

„Akárcsak Ron…” – sajnálta meg Harry. Mellé lépett, és ő is az eladó elé rakodta a holmiját.
- Számolja egybe – közölte határozottan.

Néhány üdítővel és chipsszel meg is toldotta az addigiakat. Mikor elhangzott a buli kellékeinek összeadott ára, fejben számolt egy kicsit, majd a pénztáros elé csúsztatott egy ragyogó fémdarabot.
- Ez meg mi a szösz, öcsi?!
- Ez egy galleon, jóember – mondta Harry jelentőségteljesen. – A visszajárót megtarthatja.

A két fiatal összeszedte az enni-innivalót, és kifordult a boltajtón. Az eladó utánuk akart rohanni, hogy japán valutát követeljen, de valami azt súgta neki, hogy előbb letesztelhetné a galleonnak nevezett tárgyat. Mikor a fogai közé szorította, örömmel állapította meg, hogy aranyból van. Nemigen gondolt többet a két kölyökkel.

Naruto arca égett a szégyentől. Zavarában a fülcimpája is elpirult, mikor a padtársának hálálkodott. „Abszolút olyan, mint Ron” – mosolyodott el Harry, majd megnyugtatta a fiút, hogy csak a segítségéért cserébe hívta meg az innivalókra. Együtt sétáltak el az iskola kollégiumáig; itt volt elszállásolva a cserediák. Megbeszélték, hogy fél hétkor érte megy Naruto, és együtt indulnak Temariékhoz.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hali :D

(panzer, 2011.06.14 21:38)

jo volt rem hamar folytatod :D:D

*.*

(Fancy, 2011.06.13 21:47)

Nagyon jó amint tudod folytasd