Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


17. Tantuszzápor

  Naruto tanácstalanul turkálta ramenjét az evőpálcikával.
- Na! – bökte oldalba Temari. – Nyögj már valamit! Kíváncsi vagyok.
- Észrevettem. 
- Akkor beszélj. 
- Mégis miről?
- Ne játszd meg a hülyét!
- Nem játszom meg! – fortyant fel a fiú.
- Igaz – hagyta rá a másik. – Originál hülye vagy. 
- Hé!
- Ne hőbörögj! Válaszolj szépen a kérdésemre. 
- Jól van… - adta meg magát Naruto. Valahogy úgy érezte, semmi értelme titkolni a nyilvánvalót, kicsit talán meg is könnyebbült, hogy valakivel beszélhet róla. – Tetszik nekem.
- Kiváló – ütötte össze a két tenyerét Temari. – Akkor nincs más hátra, mint hogy a lábai elé vesd magad és szerelmet vallj neki. Így tenne egy igazi férfi.
- Ja – fintorgott Naruto. – Mert Shikamaru is pont így csinálta. 
- Majdnem – pirult el Temari. – Egy kis presszió után – tette hozzá. S mikor látta, hogy Naruto képe értetlenül nyúlik meg a hallottakra, megkérdezte: - Tudod, mi az a presszió?
- Ott isznak az igénytelen alkoholisták.
- Nem presszó, te félcédulás – sóhajtott lemondóan a lány. – Na, figyelj ide – terelte el a beszélgetés fonalát –, majd én megmondom, mit csinálunk.
Mi
- Mármint te. A következő adandó alkalommal odamész Hinatához, elhívod randizni, utána elkapod ájulás közben, hogy ne üsse meg magát, aztán…
- Nem vagyok biztos benne, hogy velem akar randizni – szakította félbe Naruto, és keserves arckifejezéssel csóválta a fejét. 
- Mégis honnan veszed ezt a marhaságot? 
- Nem tudok napirendre térni a viselkedése fölött. Nem tudom eldönteni, tetszem-e neki, vagy sem. Mikor velem van, akkor olyan…furcsa
- Természetes, hogy furcsán viselkedik a jelenlétedben – szögezte le Temari. Úgy határozott, diktál némi önbizalmat a fiúba. – Ez azért van – hajolt közelebb hozzá bizalmas mosollyal –, mert Hinatát seggbe lőtte Ámor. Bizony, alaposan seggbe lőtte a nyilával. 
- Nem igaz! – nyögte Naruto. Felindultságában kis híján leesett a székről. – Hinata olyat nem csinál, mert nem szereti! Tudom! 

Ismerte a lány testét, és biztos volt benne, hogy Hinata nem engedné, hogy ez a bizonyos Ámor – a neve alapján feltehetően perverz olasz vendégmunkás – a fenekéhez közelítsen a „nyilával”. Még a feltételezés is borzasztó volt. 
- Teljesen kizárt – tiltakozott elkeseredetten Naruto. – Ne állíts róla ilyen disznóságot! Barátok vagytok, vagy nem?!
- Ugyanarról a dologról beszélünk? – pislogott Temari. Nagyot sóhajtott, fáradt mozdulattal ejtette tenyerébe a homlokát. – Akkor lefordítom: Hinata sze-rel-mes – tagolta. 
- Tudom – vont vállat a fiú. – Ezért jött át az osztályunkba. 
- ÚGY VAN! – mennydörögte a négycopfú. Egy szusszanással később lehalkította a hangját. – Már csak azt nem értem, ha ilyen jól tájékozott vagy, miért facér még Hinata. 
- Mert a többi versenyző nem sejt semmit.
- Mit motyogsz? Figyelsz rám egyáltalán?
- Nagyon is – állította a fiú. – Várom, hogy olyat mondj, amitől jobban érzem magam. – Lehajtotta a fejét. – De nemigen fog összejönni.

Annyira kókadozott, hogy Temari megsajnálta.
- Legyen hát – vonta meg a vállát. – Ezt végszükség esetére tartogattam. – A táskájába nyúlt, és egy bőrkötésű, patenttal záródó könyvecskét vett elő.
Naruto azonnal felismerte.
- Ez a naplója! – kiáltott fel.
- Honnan tudtad?!
- Láttam már… hm… láttam már ilyesmit – magyarázkodott a fiú. – Ráhibáztam…
- Aha – csóválta a fejét a beszélgetőtársa. – Hát persze. Bár nem tudom, hogyan tudtál ráhibázni. Az észbeli képességeiddel kapcsolatban… Hogy is mondjam? Kissé szkeptikus vagyok. 
- Jobbulást – veregette meg a vállát Naruto. 
- A szkepszis nem betegség – szólt közbe egy hang a hátuk mögül. 

Mindketten megfordultak a székeiken. Shikamaru állt az étkezde előtt, hanyagul zsebre vágott kézzel, arcán nemtörődöm félmosollyal. 
- Végeztetek már? – kérdezte. Aztán Temarihoz fordult. – Elmehetnénk valahová. 
- Jó – mosolygott a megszólított. – Told közelebb a csontos segged, Rómeó – intett oda az udvarlójának. – Segíts le a székről. Elzsibbadt a lábam. 
A lány Naruto kezébe nyomta a naplót. 
- Disznóság ugyan – mondta közben –, de elloptam Hinatától, mikor nála jártam. Úgy gondoltam, segít, ha áttanulmányozod kissé. Szevasz.

Kézen fogta Shikamarut, de mielőtt elindultak volna, még megszólalt.
- Egy kis használati utasítás… Érdemes összeolvasni a betűket. Értelmes szöveg jön ki belőlük.

Naruto hosszan nézett az összebújva távolodó páros után. Kicsit irigykedett rájuk. Szomorú volt és bosszús, különösen az elhangzott tanács miatt. „Olvasd össze a betűket, abból lesz a szöveg! Ezt eddig is tudtam! Hát tényleg ennyire hülyének néznek?!”

Hazaérve lerúgta a cipőjét, kabátját az ágyra dobta, aztán letelepedett az étkezőasztalhoz. Elővette a könyvecskét és az asztal lapjára fektette. Megsimította a patentot. „Mihez kezdjek veled?” Aztán kinyitotta. 
Az első oldalak ismerősek voltak neki. Olvasta már őket. Kedvetlenül átfutott belőlük néhányat, hátha talál olyan információt, ami addig elkerülte a figyelmét, de hiába. Aztán lapozgatni kezdett. Az utolsó lapokon megtalálta az elmúlt napok bejegyzéseit. Igencsak hátrahőkölt, mikor megtalálta a színházlátogatás estéjéhez tartozó szöveget:

Hazafelé maga mellé engedett, én pedig a vállára hajtottam a fejem és elaludtam. Hazakísért. Túl bátor voltam a gyógyszertől, és megsértettem. Erre megcsókolt, aztán elrohant, ezt pedig itt hagyta.

Döbbenten ismerte fel saját kézírását a beragasztott papírfecnin. „Igen” – gondolta. „Most egyértelműen rólam ír. De hol volt a váltás?”
Most visszafelé kezdett lapozni, hátha megtalálja azt a részt, ahol elkezdődik a róla szóló szöveg. Nem találta az átmenetet. Olyan volt az egész napló, mintha egy személyről íródott volna. „Miért nem jelölted meg, mikor ki a főszereplő, Hinata? Vagy a szívecskékben van a neve kezdőbetűje?”
A fiú csak pislogott, aztán a fejét csóválta. Azon a szakaszon, ahol ő volt a történet hőse, egy nagy „O” virított a szívecske belsejében. „Lehetetlen kiigazodni rajta.” 

Feldühítette a hiábavaló elmélkedés. Az még inkább, hogy közben elrepült az idő. Az óra jócskán elütötte már az éjfélt. „Francba az egésszel!” Jobbjával félreütötte a naplót, s az nagyot puffanva állt meg a bejárati ajtó előtt a padlón. A felszabadult asztallapot pedig arra használta, hogy beleverje néhányszor a fejét. 

Mikor már szédült, abbahagyta. „Ez nem volt szép tőlem.” Elindult, hogy felvegye és leporolja a naplót. „Holnap valahogyan visszajuttatom hozzá. Majd Temari visszacsempészi… Hát ez?”
A könyvecske az utolsó lapnál nyílt ki. Ezt a fiú még nem látta. A hátsó borítólap belsejét egy óriási szív díszítette. Ennél is érdekesebb volt azonban a benne lévő szó:

NARUTO

„Mi a ménkű?” – csodálkozott a szőke kamasz. „Hogy kerül a hat fiú egy kalap alá?!” Aztán hirtelen megvilágosodott. 
„Össze kell olvasni a betűket… a betűk… ÖSSZE KELL OLVASNI…”
Hirtelen késztetést érzett, hogy újra az asztalba verje a fejét. 

Fél óra múlva már Hinata balkonján didergett. Megkocogtatta az ablakot. Aztán még egyszer, kicsit hangosabban. Erre fény gyúlt a szobában. A lány kikecmergett az ágyból, megdörgölte a szemét, és az ajtóhoz ment. Kinyitotta, és szétnézett a folyosón.
Naruto újra kopogott. „Erre vagyok.” Hinata megpördült. Az ablakhoz szaladt, és kinyitotta.
- N-N-N-Naruto-k-k-k…
- Igen, én vagyok. Szeretnék bejönni.
- A sz-szobámba?
- Oda.

Nagy, tompa puffanás jelezte, hogy a lány nem készült fel az éjszakai látogatóra. Naruto felnyalábolta és az ágyra fektette őt, aztán behajtotta az ablakot. Szelíden simogatta az arcát, míg magához nem tért. 
- N-N-Na… - nyögte a felocsúdó Hinata.
- Én vagyok.
- Uh… izé…
- Ne ájulj el megint!
- J-Jó…
Naruto elővette a naplót. Ujjait finoman a lány szája elé tette, mikor az fel akart sikoltani előkerült tulajdona láttán.
- Nem fontos, hogy került hozzám. De rettentően érdekelne, hogy igaz-e, ami benne áll.

Hinata reszketni kezdett.
- M-M-Miért? – Nagyot nyelt. – L-Lehet, h-hogy… ö-ö-örülnél neki, h-ha igaz l-l-lenne?
- Már attól is boldog lennék – mosolyodott el a szőke –, ha a negyede igaz lenne.
- Akkor igaz! – hadarta el egy szuszra Hinata. 
Aztán ájultan dőlt be az ágy és az éjjeliszekrény közé. 

Arra ébredt, hogy Naruto csókolgatja őt. 
- Au – szisszent fel. Megtapintotta sajgó homlokát. Valahogy púp nőtt oda. – Mi történt? 
- Verekedtél a szekrénnyel – közölte a másik. – Ő győzött. 
A lány felült, és kissé elhúzódott a fiútól.
- Mindent tudsz? – kérdezte. A hangja valamivel erősebb lett, határozottabb, élénkebb. 
- Igen – kapta meg a választ. – Mindent tudok. 
- Akkor jó. – Hinata becsukta a szemét és csücsöríteni kezdett a szájával. 

Egy óra múlva már nem volt rajtuk ruha. 
- Ne bámulj, Naruto-kun – pironkodott Hinata, és eltakarta magát a kezével. – Zavarba hozol. 
- Nehéz megállni – szabadkozott a fiú. – Biztos akarod? – kérdezte gyengéden. – Nem baj?
- Nem baj. – Hinata lassan leengedte a kezét, aztán közelebb húzta a fiút. – Csak legyél gyengéd.
- Az leszek – ígérte.
Aztán a lány lábai közé térdepelt. 
- Naruto-kun…
- Tessék.
- Majd… majd meséld el, milyen volt – kérte szelíden Hinata. 
És újra elájult. 

„Az előadás a művésznő hirtelen betegsége miatt elmarad” – gondolta Naruto. 
Hinata mellé heveredett, és türelmesen várta, hogy felébredjen. Nézte a plafont, dobolni kezdett a hasán. Véletlenül rátapintott sebhelyes köldökére. Egy pillanatig elidőzött rajta, és felsóhajtott. Aztán vállat vont és elvigyorodott.

 

Fejezet végéhez tartozó megjegyzések:
Ezzel elérkeztünk volna a végéhez. Köszönöm szépen az olvasást. :D
Talán kicsit hirtelen jött a befejezés, talán kicsit kurta-furcsa, főleg azok után, hogy rengeteget kellett rá várni, ezért elnézéseteket kérem. Remélem, azért tetszett. :3 
A továbbiakról szólva, mostanság a szabadidőm meglehetősen kevés, ettől függetlenül nem lehetetlen, hogy újabb szöveghalmazokat fogok gyártani, amire ráfogom, hogy "történet", és feltöltöm. Az viszont - mondom, ha lesz ilyen - nem feltétlenül lesz anime, talán inkább saját ötlet, illetőleg várom a javaslatokat, ki mit szeretne? (De ne Naruto legyen, jó? Abból ennyi elég volt szerintem. :D)
Persze az is lehet, hogy egyáltalán nem fogok feltölteni semmit. Meg azt is rebesgetik, hogy esetleg költözik az oldal. Meg az is lehet, hogy rám dől a Hold. Majd elválik. Sziasztok!

 

Előző

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

-

(sayuki, 2012.04.04 18:52)

Tényleg váratlan, hogy itt a vége, de nekem nagyon tetszett a történet, van bőven benne fantázia. a késésért pedig szerintem megbocsájtunk :D.ha esetleg nem írnál több ficcet, akkor búcsúzóul elmondom, hogy szerintem nagyon nagy képzelőerőd van és tényleg tetszett a történet.Nem mindennapi sztori és jót lehetett röhögni Naruton, aki enyhén szólva diliházba való.Először néztem, hogy Harry Potter hogy kerül ide??! wtf?! de aztán szépen elvarrtad ezt a szálat is. Én jókat röhögtem úgy az egészen. szépen leírtad a szereplők gondolatait, és a párbeszédek is normális reakciók, nem üres mondatok, ahogy sok fanficcben szokott lenni.
Sok sikert a továbbiakhoz, ha mégis lennének, és minden elismerésem :)

Re: -

(white, 2012.09.28 11:51)

Üdv, kedves sayuki.

Mióta ezt befejeztem, két másik történetet is elkezdtem (nem naruto, nem fanficek, és nem feltétlenül a humor a fő jellemzőjük). Ezeket feltöltöttem AFS-re illetve Imagine-re, ha éppen érdekel . Ezen a hármon kívül egyetlen befejezett történetem van, amit itt is olvashatsz.

Köszönöm a kritikádat, nagyon jól esett. :D

Szia