Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


16. Sebhelyek

  A szerda reggelt Naruto az iskola helyett a kórház várótermében töltötte. Kicsit félt a varratszedéstől, jobban idegesítette azonban, hogy a bolond ál-urológus, Dr. Jubei a váróban flangált, és boldog-boldogtalannak művi meddővé tételt ajánlott. Szerencsére azonban kitartó vitapartnerre talált egy idős asszonyban, aki értelmetlennek minősítette a művészetét, így a közelébe sem került Narutónak.
- Én már láttam olyat, hogy három műtét után is úgy szaporodott az ipse, mint a nyúl! – vágta Dr. Jubei fejéhez a néni. – Hülyeség az az operáció, én mondom!
- Biztosan nem én operáltam…
- Ez engem nem érdekel. Nekem csak egy lányom van, de az is vénkisasszony. Őt nem fenyegeti a teherbe esés veszélye. Szóba sem állnak vele a férfiak, mert olyan ferde szemmel néz rájuk…
- Ó! – Dr. Jubei egyszerre megélénkült. – A lánya harcos feminista?
- Nem. Kancsal aggszűz. 
- Nos, ha ilyen súlyos a probléma, talán megpróbálhatom egy kis műtéttel megoldani.
- Felejtse el! Többször műtötték már szegény lányomat, de most is olyan kancsal, hogy a bal szemével a jobb térdhajlatát látja.
- Én is meg tudom nézni a jobb térdhaj…
- Mikor előre néz, úgy értem.

Naruto mulatott a képtelen beszélgetésen. Szívesen meghallgatta volna a folytatást is, de az egyik rendelőajtó mögül előbukkant egy sértődött képű asszisztens, és közölte:
- Zumaki… vagy izé… Uzumaki… Maga következik. 

Az a fiatal sebész várta, akivel a múltkor is találkozott. Megkérte, hogy nyissa ki a száját, aztán fémeszközökkel kezdte piszkálni a nyelvét. Narutónak még megijedni sem volt ideje, a művelet pillanatok alatt befejeződött. 
- Készen vagyunk. Öblögessen párat a csapnál. 
Először megijedt, mert véres volt a kiköpött víz, de a doktor megnyugtatta, hogy ez normális.
- Rövidesen teljesen begyógyul. Néhány napig még egyen levest, vagy pépes ételt. Beszélni már lehet. 
- Köhönöm. – Naruto úgy érezte, időbe fog telni, hogy újra rendesen pörögjön a nyelve. 

Csámcsogva és nyelvét tornáztatva bandukolt az iskola felé, kicsit bosszúsan, mert elfelejtett igazolást kérni a rendelőben. Az aulában várta meg a kicsengetést, csak azután ment fel az osztályába. 
A soron következő nyelvórát végigunatkozta; Samui-sensei nem volt túl jó előadó. Egyedül Kibát tudta lenyűgözni, őt is inkább a dekoltázsával, mint a szakmai tudásával. A kócos fiú tett is egy pimasz megjegyzést Samui öltözetére, mire a nő kihívta felelni a táblához, aztán elnevette magát és jelessel helyre küldte, mert angolul is el tudta mondani ugyanazt. 

Kicsengetés után ebédelni ment az osztály. Naruto kivételesen a menzára ment, hogy egy kicsit legeltethesse a szemét Hinatán. Még úgy is megérte a dolog, hogy a silány iskolai kosztot kellett ennie – pedig a híg, ízetlen leves többe került, mint Ayame ételcsodái –, és Temari zsémbelését volt kénytelen hallgatni. Persze nem a lányokhoz ült, hanem a szomszéd asztalhoz, de a négycopfú szőkeség szokás szerint nagy hangon adta elő a mondókáját, így tisztán hallott mindent. Hinata ebéd közben oda-odapillantott a fiú felé, minden alkalommal sötétebb pirossá vált az arcszíne és mélyebbé a mosolygödröcskéje. Aztán mindig elkapta a tekintetét, mikor padtársa új mondatba fogott, de Naruto ezzel is beérte. 

A négyszemélyes asztalnál Tenten és Shikamaru ültek a lányokon kívül. A fiú megunta barátnője szóáradatát és elszenderedett.
- Remek – dohogott Temari, és copfjánál fogva kiemelte udvarlója fejét a levesestányérból. – Pedig neki is el akartam mondani, mire jöttem rá. 
- Mire is? – érdeklődött Tenten.
- Tudod, a múltkori dolog Sasukéval.
- Aha…
- Mi is volt az? – pislogott Hinata. 
- Szerintem Sasuke be akar állni a bátyja bűnbandájába. A sör, amit a buliba hozott, Itachitól volt, és arra gyanakszom, hogy volt benne valami, amitől mindegyikünknek képszakadása lett. Nem furcsa, hogy senki nem emlékszik a buli végére? Mindenkit megkérdeztem, amnéziás az egész osztály. Biztos ez volt a maffia felvételi próbája, hogy meg kellett mérgeznie minket, vagy ilyesmi.
- Úgy tudtam, hogy az Uchihák rendőrök – ellenkezett szerényen Hinata. – Arról meg nem is hallottam, hogy a faluban bűnbanda működik.
- Mert olyan kis tudatlan vagy – csóválta a fejét a szőke. – Igenis van bűnbanda Konohában. Úgy hívják magukat, hogy Akatsuki
- Akatsuki? Azaz Hajnalhasadás? – értelmezte a szót Tenten.
- Igen, elég gyatra választás. – Temari undorodó arcot vágott. – A bandavezér, az a Pain gyerek nagy Twilight-rajongó. Innen a név.
- Melyik Pain? Hat is van belőlük.
- Természetesen a legcsúnyább. Amelyiknek a legtöbb piercing van a fülében.
- Mit csinál ez a bűnbanda? – kíváncsiskodott Hinata.
- Tiltott állatkísérleteket – világosította fel a padtársa. – Shikamaru szerint csak a parfümpiacra akarnak betörni, de a kotyvalékaiktól több farka nőtt a kísérleti állatoknak. Kétfarkú macska, háromfarkú teknős, képzelhetitek… Jut is eszembe! Egyszer nyitva maradt a labor, és kiszöktek az állatok. Akkor a Pain ikrek belekötöttek Narutóba, mert azt hitték, nála kötött ki a kilencfarkú róka. 
- Juj…
- Ne idegeskedj, Hinata. Naruto szétrúgta a seggüket.
- Nahát! L-legyőzött hat ellenfelet?
- Ami azt illeti, nem olyan nagy dicsőség – közölte Temari leereszkedőn. – Azok a Pain kölykök mind a hatan valami öröklött szembetegségben szenvednek. Rinnegan, vagy mi a szösz rá a korrekt orvosi szakszó… azt hiszem, lilahályog a hétköznapi neve. Azok hatan együtt látnak annyit, mint egy félszemű vakond. 

„Attól még erőset ütnek!” – háborodott fel Naruto, és felállt az asztaltól. Visszavitte a tálcáját, aztán átsétált a tornaöltözőbe.

Gai aznap emberségesebbnek mutatkozott a szokásosnál – csak háromszáz felülést és százötven fekvőtámaszt utalt ki a fiúknak. A lányok játszhattak. Naruto az utolsó karhajlítás után a bordásfalnak vetette a hátát, pihegett, szemével megkereste Hinatát a röplabdapályán. Lebiggyesztette a száját. „Miért érdeklődött Sasuke rokonsága után? Most akkor U mint Uchiha, vagy U mint Uzumaki? A nőkön nem lehet kiigazodni.” Vegyes érzelmekkel bámulta a lány ugrándozó melleit. „Ha biztosan tudnám, hányadán állunk…” De nem tudta. Jobb híján Hinata domborulatait bámulta, de ettől sem lett okosabb, csak annyit ért el vele, hogy a tábornok felszegje a fejét. Később meleg nyál kezdett csurogni az állán. Letörölte a keze fejével és becsukta a száját.

Biológia előtt Ino masírozott át a katedra és az első padsor között, hogy Sai széke felé menjen. „Erre kíváncsi vagyok” – vigyorgott Naruto, és hátrasandított a válla fölött. 
- Sai-kun… - csicseregte a szőke ciklon.
- Tessék, Ino.
- Kedveled az anális szexet? 
- Nem igazán. Folyton kiújul tőle az aranyerem.
A lány döbbenetét látva Sai halványan elmosolyodott, és elmagyarázta, hogy viccnek szánta a mondottakat. Ino zavartan heherészett, bólogatott egy ideig, aztán visszacsoszogott Sakura mellé, és leült. 

Tsunade a becsengetés után két másodperccel érkezett. 
- Jó kedvem van – közölte. – Ma csak egy felelő lesz. Egy önként jelentkező diákot kérek. 
A bejelentést síri csend fogadta. Mindenki lapított, és várta, hogy valaki más jelentkezzen. 
- Ha nem jelentkezik senki, én választok – jegyezte meg könnyed hangon az igazgatónő. – Hármat
Sakura a könyökével megbökte Inót:
- Tedd már fel a kezed, te tanultál! – suttogta.
- Tedd fel te – sziszegte vissza amaz.
- Én most nem tudtam készülni… Anyám, mi lesz velem, ha kihív? – Sakura homlokát kiverte a hideg veríték. – Tisztára be vagyok gyulladva…
- Én is – kontrázott rezignáltan Ino, és a pad rejtekében vakargatni kezdte a szemérmes részeit. – Hülye kankó. 

Az osztály egy emberként hördült fel, mikor Naruto feltette a kezét. Még inkább hörögtek, mikor válaszolni tudott a tanár kérdéseire – egy-két kivétellel –, és jutalmul négyest kapott. „Most akkor mi van?” – képedt el Naruto, mikor a padjához tartván elkapta Hinata mosolyát. „U mint…?” 

A nap végén az osztályfőnök várta a fiút a terem ajtaja előtt. 
- Beszélgessünk kicsit – ajánlotta, és visszaterelte a lassan kiürülő osztályba. 
- Jó.
A katedra mellé ültek, egymástól kis távolságra.
- Mesélj nekem erről a Hinata nevű lányról – mondta Iruka.
- Uh. – Naruto feszengeni kezdett. – Nem is tudom… Nem tudok mesélni róla. Nem ismerem.
- Nem?
- Nem. Jó, talán egy kicsit. Tudok róla ezt-azt…
- Halljuk.
- Hát… Azt tudom, hogy félénk, mert folyton elpirul, meg dadog, plusz valamiért nem mer a szemembe nézni… Nagyon csöndes, nem beszél sokat. Hm… tudom, hogy nincs tévéje, hogy inkább olvasni szeret… Szerintem okos. Nem tudom, miért gondolom, de valahogy az az érzésem, hogy okos lány, pedig egyszer sem láttam még felelni. És türelmes is. Na meg… Temari azt mondja, hogy jól sportol, de mikor tornaórán ránézek, rögtön elejti a labdát. Viszont az is igaz, hogy a múltkor, mikor színház után este láttam a parkban korcsolyázni… ühüm… nem leskelődtem, vagy ilyesmi, érted, csak megláttam valakit a tó jegén…
- Mit kerestél az éjszaka közepén a parkban?
- Nem fontos! Csak… nem éreztem jól magam otthon, elmentem sétálni.
- Értem. Mi van a korcsolyázással?
- Láttam Hinatát korcsolyázni. Ami azt illeti, tényleg ügyes volt.
- Ő is látott téged?
- Nem hiszem. Nem láthatott.
- Érdekes – emelte meg a szemöldökeit Iruka. 
- Miért volna érdekes? 
- Olyan ügyes ez a lány, mikor nem tudja, hogy figyeled. Viszont a jelenlétedben csetlik-botlik…
- Célozgatsz valamire? – emelte meg a hangját Naruto. 
- Ami azt illeti, igen, de nem hiszem, hogy érted. Mit kell még tudni Hinatáról?
Naruto fújt egyet, aztán csüggedten hátradőlt a széken.
- Tulajdonképpen ő tehet arról, hogy csúfoltak az árvaházban. 
- Nem hiszem, Naruto. 
- Miatta égettek meg, és a forradás miatt csúfoltak. 
- Szörnyű, hogy milyen rossz sors jut egyeseknek. – Iruka végigsimította az arcát átszelő hegvonalat. – Nekem azt mondogatták régen a többiek, hogy úgy nézek ki, mint akit rossz helyen próbáltak meg lefejezni. 
- De abbahagyták, mert Anko…
Mitarashi-sensei, ha volnál szíves. 
- …elmondta mindenkinek, hogy akkor szerezted a sebet, mikor kihúztad őt a ház romjai alól, ami maga alá temette a szüleit.
- Meg az én szüleimet. Kölyökként egy lépcsőházban laktunk. 
- Tessék! Onnantól semmi bajod nem volt. Hős voltál.
- Te is az voltál – tárta szét a kezét az osztályfőnök –, csak kevesebben tudtak róla. Éppen csak azok, akiknek tudniuk kellett. 
- Nem érted, mire gondolok. Anko hálás volt neked.
- És? Muszáj, hogy Hinata is hálás legyen?
- Nem muszáj, csak… jó lenne
- Miért lenne jó?
Naruto elvörösödött.
Csak! Úgy könnyebb lenne az életem. 
- Szerintem nem ettől függ – csóválta a fejét Iruka. – Az életed pont olyan, mint az enyém. Meghaltak a szüleid, éveket húztál le az árvaházban, piszkáltak a sebed miatt, most meg nem boldogulsz a kiszemelt nővel. – Itt rövid szünetet tartott, hagyott időt a fiúnak arra, hogy ismét elpiruljon, aztán visszanyerje a szokásos arcszínét. – Nincs ebben semmi. Az élet pont ugyanazokat a rossz vicceket süti el neked is, amiket nekem, de én tudtam röhögni rajtuk. Ha nem azonnal, akkor idővel.
- Igen, de az én életem rosszabb, mert…
- Az életed nem rosszabb. Csak a humorérzéked. Hm… mit is akartam? Ó, igen, a hála… Nem kaptál valamit Valentin-napra Hinatától?
- Csokoládét kaptam – vont vállat Naruto. – De azt nem azért, amiért gondolod…
- Biztos? 
- Hát… mit tudom én. Szerintem már régen elfelejtette azt, hogy valamikor összeverettem magam a kedvéért. 
- Azért a napokban eszébe juthatott, mert elmesélte Temarinak. – Az osztályfőnök szelíden elmosolyodott és felállt a székről. – Aranyos kislány ez a Temari. Kicsit pletykás, minden lében kanál, de a szívén viseli a sorsodat, annak ellenére is, hogy felpofoztad. 
- Ezt nem értem. – Naruto is felállt. – Nem értem a nőket.
- Nem baj. Menjünk haza.
- Végeztünk?
- Igen.
- Alig beszéltünk…
- Eleget mondtál – veregette vállon Narutót az osztályfőnök. – Nem lesz itt semmi gond. Nem is értem, miért izgult úgy Temari…

Miután összeszedte a holmiját, Naruto a kijárat felé indult. Ichirakuhoz akart menni egy korai vacsora kedvéért, de az iskolaudvaron feltartóztatták.
- Szevasz – vigyorgott rá Temari az egyik épületsarok mögül. – Összefutottam az osztályfőnökkel. Úgy hallom, tökig beleestél Hinatába. 
- Ah!
- Szóval elismered! Nagyszerű! Akkor meghívlak Ichirakuhoz. Beszélni akarok veled…

Előző

Következő

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.