Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


12. Adok-kapok

 

A hétvége alatt alig aludt valamicskét. Mikor véletlenül elszenderült, a legkisebb neszre is felébredt, és minden alkalommal biztosra vette, hogy a rendőrség kopogtat az ajtaján. Az egyenruhások azonban ugyanúgy elmaradtak, mint a nyugodt pihenés. Valahányszor csak lehunyta a szemét, a meztelen Hinatát látta, olyan tisztán és világosan, mintha valaki a szemhéja belsejére rajzolta volna őt és lámpát irányított volna felé. Ilyenkor szaladni kezdett a szíve és kígyókként tekeregtek a belei. „Bűntudatom van…” – gondolta lehangoltan.

Hétfő reggel karikás szemekkel lépett be az osztályba. Az volt a terve, hogy becsengetés előtt a padra roskadva alszik egy kicsit, ahogy Shikamarutól szokta látni. A teremben uralkodó zűrzavar azonban a szokásosnál is nagyobb volt, így csalódottan szunyókálásra alkalmatlannak minősítette a helyzetet.

Kiba és Lee a katedra előtt ordítozott egymással.
- Megint eltűnt két kutyánk! – üvöltötte az Inuzuka. – Fogadok, hogy elhívtad Gyilkos Méh bandáját! Nem bírják a rapzenét, azért szöktek el! Csak az eltépett láncukat találtam meg!
- Nem emlékszem ilyesmire! – védekezett a vádlott. – Valahogy… semmire sem emlékszem azután, hogy Tayuya elagyabugyálta a műszeremet – tette hozzá, aztán faképnél hagyta a döbbent képet vágó vitapartnert.

Az pedig visszaült a székére, és a padtársával kezdett beszélgetni.
- Hallottad ezt? Tayuya Lee farkát verte a buliban.
- Így is lehet hívni – nevetett fel Shino. – Jó kis műsor volt. Ököl a herék ellen.
- Nekem való nő! – vigyorodott el Kiba. – Muszáj lesz ráhajtanom…
- Döntsd már el, melyik lány tetszik! Nemrég még Tenten, aztán azt a Hinatát lested, most meg ez… miért pont Tayuya?
- Mert kopasz a puncija.
- Nocsak. Nyúlkáltál, amíg a szekrényben voltatok?
- Nem, bár így utólag már bánom. Csak emlékszem, hogy valamikor láttam őt bugyi nélkül. – Kiba összeráncolta a homlokát. – Hiába tűnődöm, nem jut eszembe, hogy mikor…
- Én tudom – csóválta a fejét a másik. – Meglested őt, mikor egy kiránduláson a bokorba bújt pisilni. De azóta már biztos növesztett némi szőrt.
- Miért gondolod?
- Mert az egy ovis kirándulás volt, te kretén. Óvodás korában minden lány szőrtelen.
- Honnan veszed? Talán kukkolod az ovis kislányokat? He?
- Csak a nagycsoportosokat – közölte kimérten Shino. – A középsősök túl fiatalok hozzám.
- Fúj! Tartsd távol magad a nővéremtől, perverz paraszt!
- Vicceltem, Kiba. Nem vagyok perverz. Csak a nővéredet szoktam kukkolni.
- Görény vagy. Elismered?
- Ha elismerem, járhatok Hanával?
- Ne feszítsd túl a húrt, mert leharapom a fejed. Hagyd békén Hanát.

Sai és Sasuke gyanakvóan szemlélték egymás arcát.
- Szereted a természetet? – érdeklődött hirtelenül a sápadtabb.
- Nem.
- Nem is csodálom. Jól elbánt veled.
- Micsoda?
- Ezekkel a puffadt ajkakkal olyan vagy, mint Angelina Jolie. Bár ő egy kicsit emészthetőbb látvány.
- Megégettem a számat a buliban! – vicsorgott Sasuke. – Valamelyik hülye biztos rávett, hogy mutassam meg a családi tűznyelős trükköket… nem emlékszem a szerda éjszaka egy részére. Különben te még rondábban nézel ki – bökött Sai véraláfutásai felé. – Ki vert meg?
- Talán Ino – bizonytalankodott a padtársa.
- Miért? Molesztáltad, mikor részeg volt?
- Nem emlékszem. Lehet. De magamat és őt ismerve… inkább azért pofozhatott fel, mert nem voltam hajlandó molesztálni.

A becsengetés zajával érkezett az igazgatónő. Mogorva képpel vágta a tanári asztalhoz a naplót, megfeleltetett három diákot, elégségessel helyre küldte őket, aztán még zsémbelt egy kicsit, hogy áporodott a levegő. Ennek okán szelíden megrótta Tentent – ő volt a hetes –, hogy jobban kellene figyelnie a teendőire. A lány elpityeredett, mert nehezen viselte, ha üvöltöttek vele. Tsunade megsajnálta, és adott neki egy intőt, hogy ne ok nélkül sírjon.

A második óra nyugodtabban telt. Utána következett a nagyszünet. Naruto már éppen azon volt, hogy megpróbálkozik a Nara-módszerrel – az iskolatáska párnaként történő használatával –, mikor lehuppant mellé Temari.
- De szarul nézel ki! – üdvözölte vidáman a lány.
- Elfelejtettem bepúderezni az orrom – fintorgott Naruto. – Én is szeretlek.
- Na, mesélj! Mi volt szerdán?
- Buli.
- Hülye! Azt én is tudom.
- Akkor miért kérdezed?
- Az érdekel, hogy mi volt Hinatával – magyarázta türelmesen a lány.
- Berúgott.
- Ne fárassz. Azt mondd, hogy mit csináltatok kettesben.
- Semmit! – hadarta a fiú. Hirtelen izzadni kezdett a hónalja. – Amúgy sincs hozzá semmi közöd.
- Szóval történt valami – vigyorgott Temari.
- Mondom, hogy semmi!
- Hazudsz. Hinata elmesélte, hogy csőröztetek. – A szőke hölgyemény fölényes mozdulattal fonta össze a karjait. Pénteken délelőtt látogatta meg újdonsült barátnőjét, hogy megkérdezze, hogy sikerült a szerda estéje. Hinata gyenge volt és lázas, de egyfolytában mosolygott. Elmesélte a látogatónak a csókot, és elkottyintott néhány információt a csütörtöki közös piaclátogatásról is. – A kertészük meg egyenesen azt állítja, hogy a házuk előtt nyaltátok egymást! – támadt újra Temari.
- Hagyj békén! – kesergett Naruto. – Csak azért csináltuk, hogy a vén pedofil leszálljon Hinatáról…
- Aha. Javíts ki, ha tévednék, de a buliban nem volt ott a kertész. Ott miért csókoltad meg?
- Jaj, szűnj már meg!
- Tudni akarom az okát!
- Milyen jogon?!
- A legjobb barátnő jogán – húzta ki magát a négycopfú.
- Az… véletlen volt…
- Persze. Most jön az a duma, hogy csak megbotlottál, és ráestél a szájára. – A lány kis időre elhallgatott, aztán sokkal szelídebb hangon folytatta. Szinte kedvesen érdeklődött: - Tetszik neked?
- Hát… csinos – ismerte el a fiú. Vakargatni kezdte a tarkóját, közben érezte, hogy elpirul.
- És kedves.
- Az.
- Okos.
- Tudom.
- Aranyos.
- Az is.
- Szép a haja, a bőre… - sorolta ábrándosan Temari. – Szépek a mellei…
- Szépek… mit mondtál? – hápogott döbbenten Naruto. – Talán neked is tetszik?!
- Is? – Az alkalmi vallatótiszt ragadozó madárként csapott le a szóra. – Miért, kinek tetszik még? Gyerünk, vallj színt!
- Juszt sem! Csőbe húztál!
- Naruto!
- Ah, gebedj meg, te pletykafészek! Jó, tegyük fel… érted, csak elméletileg, hogy tetszik nekem. Mi van akkor?
- Nos, abban az esetben talán elárulnám, hogy Hinata némi hátsó szándékkal igazolt át biológia szakra. – Temari sokatmondó szemöldökemelgetéssel toldotta meg a bejelentést.
- Tudom. Szívügy. Hm… szívügyek.
- Jobban vág az eszed, mit gondoltam. Azt is tudod, ki tetszik neki?
- Történetesen tudom – biggyesztette le a száját a fiú. „Majdnem mindenki, csak én nem” – tette hozzá gondolatban. Erre aztán lógatni kezdte az orrát. „Nekem mindig a sor vége jut…”
- Remek! Mit fogsz tenni az ügyben?
- Én?
- Te.
- Hát… semmit. Miért? Talán bele kéne keverednem?
- Bele hát, te dinnye! Hinata nagyon félénk, nem fog csak úgy a karjaidba omlani megint, mint a buliban. Az a sok pia elmosta a gátlásait.
- Hát persze. Velem csak részeg nők csókolózhatnak. – Naruto undorodó arckifejezést öltött és elfordult a lánytól. – Szemét vagy – dörmögte az orra alatt.
- Micsoda?! – hápogott Temari. – Én csak segíteni akarok, hogy te és Hinata…
- Nekem semmi esélyem Hinatánál – rántotta meg a vállát Naruto. Furcsán vékonynak hallotta a hangját, idegennek és megbántottnak, a torkában pedig fájdalmas görcsöt okozott a tüdejéből távozó levegő. – Én nem szoktam szemétkedni veled. Ne piszkálj ilyesmivel.
- Tudod, ki tetszik neki, igaz?
- Tudom. Azért mondom, hogy semmi esélyem.
- Hülyébb vagy, mit a sokévi átlag – ámult el a lány.
- Egyéb kedvesség? Még maradt egy kicsi az önbecsülésemből.
- Tudod, mit mondok?
- Na?
- Semmit! Semmi többet! Fölösleges lenne veled lányokról beszélnem, mivel inkompetens vagy!
- Hazugság! – ugrott talpra sértődötten Naruto. – Semmi baja a merevedésemnek! Nem vagy ugyan a zsánerem – közölte a copfos lánnyal –, de megmutatom, ha muszáj!
- Eszedbe se jusson! – tiltakozott Temari. – És vegyél egy szótárat, vagy lexikont…
- Minek nekem lexikon? – pislogott a másik. – Nem tudok játszani rajta. – A mögötte lévő pad irányába bökött. – Menj, baszogasd a hülyeségeiddel Tayuyát. Ő ért a fúvós hangszerekhez.
- Jesszusom… megyek…
- Helyes!
- De tudod, ez a dolog Hinatával…
- Nyugodt lehetsz. Nem akarok tőle semmit – zárta le a témát a fiú.

A következő órákban nem tudott a tananyagra koncentrálni. Dühöngött. Mérhetetlenül bosszantotta, hogy elvesztette az önuralmát egy idétlen vita miatt, az szintén, hogy a „Hinata” név említésétől is görcsölni kezdtek a belei. „Eszembe sem jutott volna, ha nem hozza fel ez a flúgos” – méltatlankodott magában. „Nem akarok tőle semmit.” Később – talán a negyedik szünet végét jelző csengő idején – mégis átfutott az agyán a kósza gondolat, hogy örömest ágyba bújna a lánnyal még egyszer. Esetleg többször. „De nem szeretem” – kötötte az ebet a karóhoz. „Csak szeretném, az nem ugyanaz.” Szeretett volna fölébe kerekedni, hozzásimulni a bőréhez, a nyelvével érinteni a köldökét, mellbimbóit a szájába venni, beleszuszogni a kulcscsontja fölötti gödörbe, csókolni a nyakát és a száját. Kitárni őt az ujjaival, nevetőgödröcskét varázsolni a bal orcájára és finom nedvességet a lábai közé, majd becsúsztatni görbe hátú katonáját a szemérme kapuján túlra, a forróságba, ami ott lakik.

Arra eszmélt, hogy csurog az állán a nyál. Kisvártatva csöngettek, erre sietve becsukta a száját. Mielőtt Iruka megérkezett, még elcsípett egy beszélgetést a háta mögött.
- Tayuya-chi – kényeskedett Ino –, nem akarsz pasit? Úgy hallom, Kiba utánad epekedik.
- Ő nem kell – jött a határozott válasz. – Másnál pedig nem próbálkozom, amíg le nem veszik a fogszabályzómat. – Tayuya megvillantotta fémkeretes mosolyát, és lemondóan csóválta a fejét. – Addig elszórakoztatom magam a fuvolámmal…
- Rossz kislány! – élénkült meg a szőke ciklon. – Nem akadnak bele a billentyűi a seggedbe?
- Szájjal kell fújni – értetlenkedett a zenészpalánta. Aztán felfogta, mire gondol az osztálytársnő. – Fúj! – fakadt ki. – Olyat én nem csinálok vele! Úgy értettem, gyakorolok rajta!
- Mármint gyakorolsz vele – pontosított vihogva Ino. – Én azt tenném…
- Mert egy oltári nagy repedtsarkú vagy! Fogadjunk, hogy már óvodában is liba volt a jeled!
- Honnan tudja? – kérdezte Ino Sakurától.
Sakura bezuhant a pad alá. Valami vicces, mozdulatlan apróságot láthatott meg a földön, mert a parkettának nyomta az orrát és a homlokát, és pislogás nélkül, kigúvadt szemekkel fixírozott egy pontot, miközben fuldokolva röhögött.

A vidámságnak az osztályfőnök belépője vetett véget.
- Rendet! – vezényelt Iruka. – Mindjárt csatlakozik hozzánk Kakashi-sensei.
- Minek? – nyögött fel Temari.
- Hogy ismertesse a pénteki programot. Színházba megyünk, rémlik?

Jóformán senkinek nem rémlett. Néhány nebuló szívesen nézte ugyan a színpadi előadásokat, de a többség kínzásnak érezte, ha Iruka a kultúrát próbálta erőltetni, ezért előszeretettel feledkeztek meg arról, hogy félévenként három darabot kötelező megnézniük. Gaara kedvetlenül kérdezte meg a belépő Kakashit:
- Most mit fogunk végigaludni, sensei?
- Verdi egyik operája lesz a menü. A Traviata. Nagyon érdekes. Csak Shikamaru fog aludni.

Az említett horkant egyet álmában, és megigazította táskáját a feje alatt.
- Engem a bábszínház jobban érdekel – dörmögte Kankuro.
- Engem meg a Varázsfuvola – csatlakozott Tayuya.
- A bábszínház dedósoknak való, Mozart pedig unalmas – torkolta le őket az irodalomtanár.

Tayuya rettentően felháborodott.
- Blaszfémia! – rikácsolta, és az öklét rázta a maszkos tanerő felé.
Kakashi nem rótta meg a neveletlenségért, mert tetszett a ritkán használt kifejezés.
- „Lányom, ugyan mily szó szökkent ki fogad keritésén?”* – idézte vidáman az egyik kedvenc klasszikusát.

Naruto nem ismerte fel Homérosz sorait, s azt hitte, a tanár ki akarja csúfolni a mögötte ülő osztálytársnőt. Ő is rázni kezdte az öklét, és harciasan helyre tette a férfit.
- Szégyellhetné magát, sensei! – mennydörögte. – Ne élcelődjön a fogszabályzóján!

Shikamaru – még mindig az asztalon hasalva – felnevetett két hortyogás között. „Vicceset álmodik” – gondolta Naruto. Azt viszont el sem tudta képzelni, hogy az osztály többi tagja min röhög olyan veszettül.

Később, mikor alábbhagyott a nevetés, Iruka bejelentette, hogy a várandós Kurenai a szülésig szabadságra megy, mert fél az influenzajárványtól, és helyette egy fiatalabb tanárnő fogja tartani az angolórákat.
- Szóltam neki, hogy jöjjön be az órára bemutatkozni – pillantott az osztályfőnök a terem ajtaja felé. – Mindjárt jön.

Kiba ekkor furcsán kezdett viselkedni. Beleszagolt a levegőbe, kidugta a nyelvét, rázta a lábát.
- Anyatejszagot érzek! – közölte izgatottan.
- Jesszusom! – pánikolt Shino. – Jön a diri?
- Nem! Ez nem a savanyú tej szaga, hanem a frissé. Fiatal csöcsök közelednek – közölte jelentőségteljes hangon. S hogy a mondandóját még hangsúlyosabbá tegye, hozzáfűzte: - Kettő.
- Valahogy sejtettem, hogy kettő – világosította fel a padtársa. – Ilyenek ezek a csöcsök, párban járnak mindenhová.

Valaki határozottan kopogtatott az ajtón. Iruka megadta a belépési engedélyt. Magas, szőke hajú nő lépett a terembe, méretes bájait mélyen dekoltált kosztümben tette közszemlére. Türkiz szemeit végigfuttatta a társaságon, majd Irukára nézett.
- Ő az új angoltanár, Samui-sensei – mutatta be a férfi.
Samui köszöntés helyett csak legyintett egyet a kezével, és máris a dolgok közepébe vágott.
- Hol van Hyuuga Hinata? – kérdezte.
- Influenzás – válaszolta egyszerre Naruto és Temari. Aztán gyors pillantást váltottak, mert egyikük sem számított arra, hogy a másik is megszólal majd.
- Te honnan tudod? – suttogta morcosan a lány. De nem kapott választ, a fiú elvörösödött és elkapta a tekintetét.
- Kár, hogy nincs itt – sopánkodott az új tanárnő. – Már láttam a naplóban a többiek jegyeit, mit mondhatnék, elég siralmas a teljesítményetek. De Hyuuga-san, nos… neki még nincs egy jegye sem, hát elkértem egy kollégától a legutóbbi dolgozatát, hogy lássam, milyen szinten van. – Felmutatott egy teleírt papírlapot. Hatalmas, piros ötös virított rajta. – Mit mondhatnék… - pirult el Samui. – Olyan fogalmazást írt a szerelemről… most, hogy az előbb megint átfutottam… nem, nincs rá jobb kifejezés! Ha nem lenne itt az osztály, magamhoz nyúlnék.

A bejelentést döbbent csönd fogadta. Egyedül Kiba volt képes megszólalni.
- Ha nem lenne itt az osztály, én is magához nyúlnék! – vihogta.
Samui ettől visszanyerte a higgadtságát, a pír eltűnt az arcáról, a homloka összeráncolódott.
- Megvan a szerdai felelő – tudatta fagyosan. Aztán sarkon fordult és köszönés nélkül távozott, nagy erővel vágva be maga mögött az ajtót.

A óra végi csengetés egyúttal a nap végét is jelentette. Naruto kedvetlenül kászálódott ki a padból. Még mindig dühös volt, magára is, Temarira is, valahogy kicsit az egész világra.
- Én előre tudtam, Tayuya – szólalt meg nagy hangon Haku. – Mikor ez a Hinata nevű csaj belépett az osztályba, azonnal láttam rajta, hogy undorító stréber. Biztos valami hülye picsa, gazdagék pici lánykája, meg ilyes…

Naruto nem is gondolta végig, mit csinál. Ösztönösen fordult hátra, meglendítette a kezét, és visszakézből akkora pofont adott Hakunak, hogy az röptében magával sodorta a távozni készülő Sasukét is, be az egyik pad alá.
- Miért kaptam? – vinnyogta az áldozat Narutónak, miután talpra küzdötte magát.
- Hinata miatt!
- Ki a franc az a Hinata?! – pislogott felháborodottan Sasuke.

„U mint Uchiha…” – robogott át Naruto elméjén. A gondolattól viszketni kezdett a tenyere.
- Fel sem tűnt, hogy az osztályba jár, mi?! – ordította.
- Nem igazán – közölte Sasuke.
- Te önelégült, bunkó fasz!
Ököllel esett az Uchiha arcának. A lányok többsége sikítani kezdett és elmenekült, pedig a csetepaté hamar félbeszakadt. Sai ügyesen a szőke fiú hátába került, és lefogta. Erősen tartotta addig, amíg le nem nyugodott. Sasuke sziszegve tapogatta a bal arccsontja fölötti belilult bőrt, és közölte, hogy meglátogatja az iskolaorvost. Haku viszont felbátorodott a mozgásképtelen ellenfél láttán, és kényeskedni kezdett:
- Megütöttél! Megütöttél! Engem! Egy ilyen finom embert, mint én…
- Hinatának még a segglyuka is finomabb nálad! – vicsorgott Naruto. Megpróbált a fiú felé rúgni, de Sai hátrarántotta őt.

Csak akkor engedte el, mikor már majdnem mindenki kiment a teremből. Temari hatalmas mosolyt küldött neki, mielőtt átlépte a küszöböt. „Nem elégszik meg azzal, hogy piszkálhat, még ki is röhög…” – bosszankodott Naruto. Tayuya maradt utoljára. Míg a kabátját húzta, megszólította őt.
- Félre ne érts, Naruto, nagyon lovagias dolog volt, amit tettél… de egy szép szál rózsával talán könnyebben érnél célt, nem? Ne haragudj, nem szólnék bele, de véletlenül meghallottam, mit mondott neked Temari…
- Nem haragszom! – szakította félbe Naruto, és eliszkolt.

„Megbolondult ez a lány?!” – töprengett a hazaúton. Nem értette, mitől lovagias, ha egy nála kisebb termetű, lányos fiút pofoz fel. A virágra tett célzást szintén ostobaságnak minősítette. „Nem mondom, a tövisei sebet hagynak, de azért ököllel mégis könnyebb beverni egy szájat, mint egy szál rózsával, akármilyen szép szál legyen is. Ezt a hülye is tudja…”

Megmagyarázhatatlan rosszkedv telepedett rá. Egész héten csak lézengett. Kedden úgy találta, hogy Lee túlságosan jóban van Tentennel, ezért az első adandó alkalommal a lábára taposott, jó erősen, hogy fájjon. „R mint Rock, nesze neked, idióta!” A szerdai tornaórán pedig hallotta Shinót arról beszélni, hogy Kiba nővérének milyen jó mellei vannak. Shinót egy perccel később fejen találta egy nyolckilós medicinlabda. A tanárnak kellett őt a gyengélkedőbe kísérnie, annyira vérzett az orra. „Hát vakok vagytok mind?! Én bezzeg a fél tökömet odaadnám egy ilyen nőért! Kár, hogy nem engem kedvel…” A hangulatán semmit sem javított, hogy továbbra is Hinatával álmodott éjszakánként. A rendőröktől való félelme már elmúlt, nem riadt fel a neszekre, viszont olyan mozgalmas, fülledt álmokat látott – főszerepben a lánnyal –, hogy minden alkalommal ki kellett mennie a mosdóba, hogy úrrá lehessen a gerjedelmén. Ha nem könnyített magán, a tábornok addig ágaskodott, míg fájdalmas nem lett a merevedése, olyankor pedig végképp lehetetlennek bizonyult az alvás. „A lelkiismeretem űzi velem ezt a gonosz játékot, mert még mindig nem kértem bocsánatot Hinatától” – vélte ilyenkor.

Péntek reggelre már félholt volt a fáradtságtól, de rögtön megélénkült, mikor a lány belépett az osztályba. Kicsit sápadt volt ugyan és kövérnek hatott a vastag kabátban, de a szeme csillogott. Mikor elhaladt Naruto mellett, elpirult, mosolygott és halkan ráköszönt:
- Sz-sz-szia…
- Szia – ismételte a fiú.

Utána fordult, követte a szemével, ahogy a székéhez haladt. Csodálkozva látta, hogy Shikamarut és Shinót nem üdvözölte a lány. Még csak feléjük se nézett. „Hát persze. Nehezebb megszólítani azt, aki tetszik nekünk” – vonta meg a vállát. „Csak azt nem értem, miért dadog olyankor, mikor velem beszél. Megfoghatatlan…”

Emlékeztette magát, hogy bocsánatot akar kérni, és várta a megfelelő alkalmat. A harmadik szünetben Hinata az ajtó felé indult. Bal kezében egy papírzsebkendőt szorongatott. „Vécére megy” – állapította meg Naruto. „Elcsípem a folyosón!”

Úgy is tett. Hinata meglepetten sikkantott föl, mikor hátulról megkocogtatta a vállát.
- N-N-Naruto-kun! – De aztán elmosolyodott.
- Igen – szusszantott a fiú. Nagy levegőt vett, aztán elhadarta: - Bocsánatot akarok kérni! Sajnálom az egészet, azt a hülye csókot, hogy a bugyidban matattam, mikor benne voltál, vagyis én… mindegy… sajnálok mindent, tényleg, nagyon…
- S-s-sajnálod a cs-csókot? – nyögte Hinata. A szája reszketni kezdett.
- El sem tudom mondani, mennyire! – tódította Naruto. – Óriási hiba volt!
- H-h-hiba?!
- Az! Bár ne tettem volna. De leginkább a naplót sajnálom! Nem szabadott volna elolvasnom a titkaidat…
- D-de mégis, amit a n-n-naplómban láttál…
- Nem mondom el senkinek! – fogadkozott a fiú. – Lakat lesz a számon, sőt, igyekszem elfelejteni!
- E-e-elfeljtenéd? - nyílt tágra Hinata szeme.
- Természetesen – biztosította Naruto. – Végül is – veregette meg barátságosan a lány vállát –, ez a te magánügyed, nem igaz? Nekem semmi közöm hozzá.

Hinata erre zokogni kezdett, és elrohant a mosdóba. „Mi lelte?” – tűnődött a fiú. „Hát… csöbörből vödörbe.” Visszakullogott a terembe, és durcásan leült a helyére. Végignézett az osztályon. Shikamaru aludt, Shino Kibával kártyázott, Lee Tentennel fecsegett, Sasuke pedig valami kenőccsel kente lassan lelohadó ajkait. „Sír, és ez a ti hibátok!” – dühöngött. Hirtelen elkapta a vágy, hogy alaposan megruházzon valakit.

Hinata nem ért vissza a következő órára. Mikor kicsöngettek, Temari kirobogott a folyosóra, és a szünet második felében visszatért… egyedül, viszont nagyon dühösen.
- Megbántottad! – támadt Narutóra. Suttogott, de a fiú így is érezte az indulatot a hangjában. – Te hülye barom!
- Hagyj békén, én csak bocsánatot kértem…
- Megríkattad, idióta!
- Nem volt szándékos…
- Hát épp ez az! Semmit sem tudsz jól csinálni, a legegyszerűbb dolgot is elszúrod, és mások szenvednek miatta!
- Elég lesz, Temari. – Naruto úgy érezte, kezdi elönteni az elméjét a vörös köd.
- Nem elég! Balfasz vagy!
- Azt mondtam, elég.
- Majd abbahagyom, ha meguntam! Volt pofád azt mondani neki, hogy semmi közöd hozzá!
- Elég.
- Pedig tetszik neked, látom rajtad!
- Elég!
- Nem érdemled meg, hogy szeressen!
- ELÉG!

A pofon tulajdonképpen nem is volt erős. Már félúton lefékezte a kezét, mert tudta, hogy helytelenül cselekszik. A tenyere épp csak simította a lány arcát, inkább okozott meglepetést, mint fájdalmat, de hozzáért, látta az egész osztály. Nem akarta megpofozni a lányt. Nem őt akarta megpofozni, de valakit muszáj volt. Az a mondat, hogy „nem érdemled meg”, az elevenébe vájt, és jobban fájt, mint bármi azelőtt. Valakinek osztoznia kellett vele a kínon, akkor is, ha esetleg az igazság hangzott el éppen. Egyedül nem bírta volna elviselni, mert úgy égetett, mint a pokoltűz.
- Megütöttél… - hebegte Temari. Könnyes lett a szeme.

Naruto már nyitotta a száját, hogy elnézést kérjen, de egy erős kéz elkapta a vállát, és megfordította a fiút. Shikamaruval került szembe. A lófarkas osztálytárs most szokatlanul ébernek tűnt, jobb öklét ütésre emelte a válla mellett.
- Kellemetlen alak vagy – közölte vele. Aztán bevitt neki egy jobbegyenest.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hali :D

(panzer, 2011.06.19 22:44)

ááá naooon jóóó :d hatalmas a történet főleg h Naruto nem vágja le a szitut :D FOLYTATÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁSSST!!! :D:D:D