Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9. Children's Game II.

2011.05.31

 

Az egyik sarokban felgyulladt egy kislámpa. Fél úton Misakihoz volt egy hatalmas húsvágó kés a földön. Nem látta pontosan, hogy mi van a szemben lévő falon, de tudta: ott van valami.
Hirtelen felkapcsolódott a világítás, s meglátott egy hatalmas ventillátort, ami lassan forogni kezdett.
- Te nem vagy normális – mondta döbbenten, amikor leesett neki a feladata. Előrelépett a késért, majd a kezébe vette, s maga elé tartotta.
- Ha túléled, akkor a túloldalon kapsz egy kulcsot. Hogy mire jó, azt nem mondom meg. Sok szerencsét, szivi! – nevette a hang, majd elnémult.
Misaki idegesen nézte, ahogyan a ventilátor egyre gyorsabban forog. Kiverte őt a víz, amikor a papírlapok a tévé mellől a csapkodó lapátok közé repültek, s kettészakadtak. Szíve iszonyatos tempóra gyorsult, amikor érezte, hogy a huzat már őt is kezdi megingatni. Ameddig még tudott megfordult, s beguggolt az asztal mögé. Kihúzta a tévét, s a kábelt az asztal egyik lábához kötötte. A másik végét odakötözte az egyik csőhöz, ami a falon futott. Megragadta az asztalt, s csak reménykedni tudott abban, hogy ezzel tudott elég időt nyerni ahhoz, hogy kitalálja, mit tehetne.
Ha megpróbálja behajítani a kést középre, akkor elég kicsi az esélye annak, hogy sikerrel jár. Lehet, hogy a kés egyszerűen átrepül ventillátoron, és akkor tényleg nem tehet majd semmit.
Kénytelen volt azt a megoldást választani, hogy valahogyan közel kell kerülnie a szerkezethez, s pontosan középen beledöfni a kést, hogy az darabokra essen, vagy legalább meghibásodjon.
- De hogy? – tette fel magának a kést, miközben a kábel már kezdte megadni magát.
Egyetlen egy olyan lehetősége volt, amelyben még fel is merült, az, hogy túléli. Az asztalt valahogyan maga előtt kellett tartania, hogy az egy kicsit visszafogja a lapátokat, amíg Ő eltalálja a középpontját.
A kést a fogai közé szorította, s megragadta a konnektort egyik végét. Már megrántani készült, amikor az megadta magát, s Misaki az asztallal együtt a ventilátor felé suhant. A lány annyira megijedt, hogy kikapta a szájából a kést, s megpróbálta magát kitaszítani a fal felé. Amikor az asztal hatalmas reccsenéssel széttört a villámgyorsan forgó lapátok között, már kezdte elveszíteni a reményt.
Még az utolsó pillanatban észrevett egy mélyedést a falban. A kést oda beakasztotta, ami szerencsére elég jól tartotta, s így még egy kis gondolkodási időt nyerhetett.
Egyik lábával kitámasztotta magát, majd vakmerő döntésre szánta el magát.
- Megőrültél? – kérdezte egy hang, majd ismét egy kattanással kikapcsolódott.
Misaki ellökte magát a lábával, s egyenesen a ventilátor felé tartott. Hanem bátor, és csak vár, akkor úgyis meghal. De ha megpróbálja, akkor még az is lehet, hogy sikerrel jár.

Amikor már elég közel volt a pengékhez, maga elé emelte a kést, s beledöfte pont a ventilátor közepébe.
A szerkezet hirtelen megállt, s Misaki a földre zuhant. Egy ideig kattogott, majd hangos nyikorgással ledőlt, de a lány még idejében ki tudott szökkeni alóla.
Hangosan szuszogott, majd hanyatt dőlt a földön. Az egyik kezét a szívére tette, s próbált egy kicsit megnyugodni. Nem lenne szerencsés, ha nem egy ilyen „játék” közben halna meg, hanem mondjuk szívrohamban.
- Menj a kulcsért! – mondta ridegen az ismeretlen hang. – Eddig egész jó vagy. De mi lesz legközelebb?
Misaki lassan felült, majd valahogyan sikerült feltápászkodnia. A lyukhoz sétált, ami a falon tátongott. A túlsó végén egy kicsit mélyebb volt a földszint, úgyhogy le kellett ugrania. A földet érés kicsit fájt neki, de az a fájdalom már szinte semmi volt ahhoz képest, mint amit lélekben élt át.
A terem óriási volt és hófehér. A túlsó végén a falra volt akasztva egy ezüst kulcs, s rajta átfűzve egy bőrszíj. Mielőtt még ismét valami kis meglepetés érné, átszaladt a kulcsét, majd a nyakába akasztotta.
Idegesen ökölbe szorította a kezét, amikor roppant egyet a hangszóró, s az ismerős hang beleszólt.
- Akkor kezdhetjük is – mondta elégedetten. – Gondolom észrevettél némi logikát. Tűz, levegő… víz, föld, elektromosság.
Misaki felkapta a fejét.
- Az öt elem?
- Igen. Ha legyőzöd az elemeket, plusz még egy kis meglepit, akkor visszaszerezheted Itachit… vagy nem? – nevette.
A lány idegesen összehúzta a szemöldökét, majd lassan körbenézhetett. Nem tudta elképzelni, hogy most vajon milyen őrültség pattanhat ki az idegen férfi fejéből.
Misaki felnézett a plafonra, mivel valami furcsa mocorgást hallott. Hirtelen repedések jelentek meg a tetőn,

Sakura elaludt az Uchiha ház bőrdíványán. Sasuke mellette ült, s idegesen tördelte az ujjait. Fugaku idegesen ordibált az egyik rendőrrel, míg Mikoto zokogva mesélte Jirayának, hogyan vette észre, hogy a lány eltűnt.
- Felkeltem, mert… hirtelen olyan rossz érzés fogott el. Lejöttem a földszintre, mert éreztem, hogy jön föl a hűvös. Amikor leértem, láttam, hogy a kertajtó nyitva van. Gyorsan becsuktam, aztán amikor megfordultam, észrevettem, hogy Misaki szobája nyitva van. Beszaladtam, és Ő nem volt sehol – szipogta idegesen, miközben egy újabb sebkendőt vett elő.
- Most mennyi az idő pontosan? – kérdezte Jiraya, s felnézett az órára. – Fél egy. Ez körülbelül mikor történt?
- Fél órája.
- Szóval nagyjából éjfél körül történt.
- Ha azok a kis köcsögök voltak, akkor garantálom, hogy egyenként fogom őket fejbe lőni! – csapott a mellette lévő kis asztalra Sasuke.
- Mi? Nyugodj meg! Nem hiszem, hogy ők voltak – ült fel Sakura mellette, s egy puszit nyomott az arcára. – Ennyire azért ők sem elvetemültek.
- Honnan tudod?! Olyan régóta tart már ez az állandó versengés, de már szinte senki sem emlékszik, hogy miért. És kinézem belőlük, hogy annyira elborult az agyuk, hogy elvitték őket.
- Szerintem ez őrültség – sóhajtotta a lány, majd hátradőlt. – Jó lenne, ha minél előbb előkerülnének.
Sasuke csak bólintott egyet. A csöndet csak a bejárati ajtó felől jövő kopogás törte meg. Fugaku idegesen kirontott a hallba, majd feltépte az ajtót.
- Mi van?!
- Jó estét! – hallatszódott egy ismerős hang a bejárattól.
Sasuke idegesen felpattant, s kironcsolt az apja mellé. Amikor meglátta Narutot az ajtóban, nekirontott, s egy akkora pofont kevert le neki, hogy a szőke a földön kötött ki.
- Te szemét! Még van képed idejönni? – rángatta fel a talajról.
Ekkor két rendőr rontott ki a házból, mivel meghallották a dulakodást. Gyorsan leszedték Sasukét Narutoról, majd hátraráncigálták.
- Ha nem akarja, hogy bevigyük az őrsre, akkor nyugodjon meg! – kiabálta az egyik.
- Hol vannak? – sziszegte Sasuke.


A repedéses egyre nagyobbak lettek, majd a plafon először csak apró darabokban ugyan, de elkezdett lehullani.
Misaki arra számított, hogy talán beomlik, vagy valami ilyesmi. De nem lett igaza… sajnos. Víz kezdett szivárogni a plafonból. Egy pár másodperc múlva már olyan volt, mintha egy óriási felhőszakadásba került volna.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.