Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8. Children's Game I.

2011.05.28

 

A raktárépület pincéjében egy vörös hajú srác a földre helyezett egy zsákot. Igyekezett minél óvatosabb lenni, nehogy a tartalma megsérüljön.
- Nem kell finomkodni! – kiabált rá a szőke. – Az ilyen megérdemli, hogy eltörjön pár csontja.
- De azért nem kellene bántanunk – mondta halkan a másik, majd lehúzta a testről a zsákot.
- Szerintem meg ezen már késő aggódni. Már csak a csaj kell, és kezdődhet a játék – vigyorogta a szöszi.

Misaki egyedül ücsörgött a hatalmas nappaliban. A tévét kapcsolgatta, de egyszerűen nem tudott kikapcsolni egy pillanatra sem.
- Tegnap eltűnt az Uchiha vállalatok vezetőjének fia, Uchiha Itachi – mondta monoton hangon egy bemondó a hírekben.
A lány megelégelte a dolgot, s kinyomta. Idegesen felállt, s kiment az udvarra. Leült a szökőkút peremére, s kicsit bevizezte a kezét. Arcon fröcskölte magát, hátha úgy egy kicsit lenyugszik, de sajnos ez sem használt.
- Szia! – kiabált ki Sasuke a házból.
- Hello! Hogy ment a vizsga? – kérdezte Misaki, s közben bement az épületbe.
- Egész jól… a körülményekhez képest – dobta le a táskáját. – És te hogy viseled?
Misaki csak hallgatott, s leült a fotelbe. Sóhajtott egyet, majd erőt vett magán. Kezei ökölbe szorultak, egy hatalmasat nyelt.
- Elég szarul.
Sasuke nem tudott mit mondani, úgyhogy inkább beviharzott a szobájába, s leült tanulni.


- A ház csendes. Minden rendben van – jelentette egy rendőr.
- Rendben van. Azért maradjanak a környéken – recsegte az URH az autóban.
Misaki egyedül aludt a földszinten. A sötét házban nem volt semmi mozgás, csak Sasuke mászkált még a szobájában az emeleten, de Ő sem sokáig. Tizenegy óra körül lefeküdt aludni, s leoltotta a lámpáját.
Az idillt csak egy kis szellő zavarta meg, ami valahogyan beszabadult a házba. Megmozgatta a függönyöket, s a növények leveleit.
Egy sötét alak jelent meg a kerti ajtó előtt. A szemei úgy villogtak, mint egy éppen vadászó macskának. Leguggolt, s egy kártyával, hihetetlen ügyességgel kinyitotta a zárat.
Az ajtót óvatosan belökte, majd belépett a házba. Először körülnézett, aztán elindult határozottan annak a szobának az irányába, amelyben a lány aludt.
Olyan némán suhant végig a folyosón, mintha nem is ember lett volna, hanem valami kísértet.
Amikor elért az ajtó elé, óvatosan lenyomta a kilincset, s egy gyors mozdulattal nyitott be, nehogy nyikorogjon.
Szeme azonnal megakadt a félig betakart, szuszogó lányon. Közelebb lépett hozzá, s elővett a kabátzsebéből egy fiolát, amiben erős, folyékony halmazállapotú altató volt. Másik zsebéből vattát vett elő, amit átitatott az üvegcse tartalmával.
Halkan odaosont mellé, majd egy gyors mozdulattal, az arcához szorította a vattát, s megragadta a fejét.
Misaki azonnal kapálózni kezdett, s mindenképpen sikoltani próbált. Miután tudatosult benne, hogy ez lehetetlen, megpróbálta ellökni magától a támadóját. Megragadta annak kezét, de ekkor már késő volt. Az altató hatni kezdett, s Ő egyre kábább lett, majd elájult.


Az elhagyatott raktárépület hirtelen megtelt élettel, amikor egy alak futott be egy újabb zsákkal.
- Meg van! – kiabálta lelkesen.
- Ez az! – vigyorogta a szöszi, s elvette a társától a csomagot. Egy székhez vitte, majd lefektette a földre. Óvatosan kibújtatta belőle Misakit, majd a székre tette. – Hozz már egy kötelet!
A másik odadobott mellé egyet, miközben, levette a kapucniját.
A lányt szorosan a székhez kötözték. Aztán az egyikük fellocsolta benzinnel a termet, csak egy kis foltot hagyott ki. De ez akkor jelentéktelennek tűnt.

Misaki lassan kezdett magához térni. Szemeit felnyitotta, s egy pillanatra azt hitte, álmodik. A terem, amiben ücsörgött nem volt sötét. Ki volt világítva, s meleg volt. Itt-ott voltak dobozok, amelyek néhol a plafonig értek.
- Nem. Ez nem lehet igaz. Ez csak álom! – kiabálta el, magát majd összeszorította szemeit, hátha felébred.
- Végre! – nevette egy hang. Sehol nem volt senki, úgyhogy Misaki azonnal tudta, hogy egy hangszórót hall valahonnan. – Nos, szerintem tudod, hogy nem véletlenül vagy itt. Szeretnék játszani veled egy kicsit.
- Ki vagy?! – ordította önkívületi állapotban. Mivel a pizsamája volt rajta, kellemetlenül érezte magát egy falatnyi nadrágban. A felsője szerencsére a szokásos öt számmal nagyobb volt, de ez nem vigasztalta. – Ki vagy te köcsög?!
- Ugyan! Ne szaladjunk annyira előre! Inkább elmondom az első kör szabályait. Két eshetőség van. Vagy túléled, vagy nem. A terem fel van locsolva benzinnel, amit meg fogok gyújtani. Amennyiben ügyes vagy és kijutsz, az első kört megúsztad. Sok szerencsét!
Misaki nem tudott megszólalni. Csak most vette szemügyre a földet, s a benzin tényleg ott volt.
- Te idióta! És hogy fogod eloltani? – kérdezte azért, hogy húzza az időt.
- Van tűzoltó berendezés, amit egy gombnyomással tudok innen aktiválni. Úgyhogy ne fájjon ezért a kicsi fejed. Ja! És még valami – nevette az idegen. – Ha kiállod a próbákat, akkor a végén visszakapod a pasidat.
- Itachi? – hebegte.
- Okos! – vihogta a hang, majd egy kattanással kinyomta a mikrofont.
Misakinak ideje sem volt reagálni, ugyanis a benzin hirtelen lángra kapott az egyik doboznál. Szemeibe könnyek gyűltek, s eluralkodott rajta a pánik. Teljesen lesokkolt.
Kábé fél percbe telt neki, mire észhez kapott: „Gyerünk kislány! Nem adhatod fel ilyen könnyen! Szedd össze magad! Ne csak magadra gondolj! Itachi!”
Hirtelen elkezdte rángatni a kezét, ami össze volt kötözve. Érezte, ahogyan a kötés egyre jobban lazult, majd hirtelen elengedett.
Ugyan a székről már fel tudott állni, de azt nem tudta, hogy fog kijutni. Körbe minden lángol, úgyhogy a földön nem fog tudni menekülni.
- Fel, vagy le. Fel, vagy le! – morogta pánikolva. Hirtelen észrevett a plafonon egy kis rést, amin át tudna mászni.
Körbenézett, s csak egyetlen kijáratot látott. A lángokon túl, volt egy olyan láda, amiről át lehetett volna ugrani egy másikra, és onnan pont fel lehet érni azt a kis rést.
De mi legyen a lángokkal? Hirtelen észrevette, hogy a tűzoltó vezetékből, csöpög egy bizonyos ponton a víz.
- Ez az!
Misaki a székhez rohant, amin addig ült. A hőmérséklet egyre magasabb volt, s a lángok közeledtek. Percek kérdése volt, hogy a menekülést jelentő láda is lángra kapjon, úgyhogy igyekeznie kellett.
A széket iszonyatos erővel meglendítette, s megpróbálta eltalálni a csőnek azt a részét, hátha még jobban megreped, s akkor talán már több víz fog belőle folyni.
Elsőre nem sikerült neki, ahogyan másodszorra, harmadszorra sem. Negyedszerre már annyira elszánta magát, hogy sikerült megütni a székkel a csövet, s abból patakzani kezdett a víz.
- Végre.
Beállít a víz alá, s főként az altestét igyekezett bevizezni, hogy át tudjon ugrani a lángok fölött. Amikor már elég vizesnek találta magát, a széket a lángok széléhez tette úgy, hogy a túloldalon pont a láda legyen.
Hátralépett egy pár métert, majd nekifutott. Egyik lábával fellépett a székre, s elrugaszkodott. Érezte, hogy a lángok egy kicsit megmarják a lábát, de csak a melegük. Égési seb nem volt rajta, amikor a láda tetejére érkezett.
- Bazd meg! – kiáltott fel, amikor észrevette, hogy a doboz, amin áll, már nagyban lángol.
Gyorsan felkapaszkodott egy másikra, s felhúzta magát még pont időben, mivel a következő pillanatban a másik láda berobbant. – Remek! Valami olyan van bennük, ami robban!
Misaki fogást keresett a rés szélén, majd talált valamit a túloldalon, amit megragadott. Felhúzta magát.
- Ügyes! – mondta a hang a hangosbemondóból. – Nem gondoltam volna, hogy akár egy kört is túlélsz. Mindenesetre remek volt nézni.
Misaki hallotta, hogy az alatta levő szinten beindul a tűzoltó rendszer, s a víz hangos sistergéssel gyilkolássza a perzselő lángokat.
- Őrült vagy – sóhajtotta, s közben annyira lihegett, hogy alig kapott levegőt.
- Tudom. De inkább nézd a tévét!
Misaki addig észre sem vette a kis műszert, ami egy asztalon pihent. Az hirtelen magától bekapcsolódott, s a hangyás képernyő kitisztult.
- Nem! Nem! – kiabálta Misaki, s odamászott a tévé elé. Egyik kezét a képernyőre rakta.
Itachi volt. Ki volt láncolva a falhoz, összeverve, eléggé megviselten. Egy maszkos férfi állt mellette, akinek egy fegyver volt a kezében. – Ha bántani merészeled, akkor azt is megbánod, hogy megszülettél te szemétláda! – ordította magából kikelve, s közben lassan körbefordult a kis teremben.
- Én a helyedben inkább arra figyelnék, hogy mi a következő kör!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ügyes

(Fancy, 2011.05.28 21:04)

Gratulálok állati fejezet...