Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. A hármak

2011.05.16

 

Kék fények villogtak a felhőkarcoló aljában. Az egész utca le volt zárva, s az eső elkezdett szemerkélni. Misaki a mentőautóban ült, s szomorúan nézte Itachi lábát, miközben az egyik mentős éppen vizsgálta őt.
Nem mehetett fel a lakásba összeszedni a cuccait, mivel a rendőrök éppen helyszíneltek.
- Annyira sajnálom! – sóhajtotta Arisa, s megfogta a fiú kezét. – Ha nem ráncigállak el hozzánk, akkor most nem lenne semmi bajod.
- Normális vagy? – fordult a lány felé. – Ha nem vagyok itt, akkor lehet, hogy meghaltál volna.
- Inkább az, minthogy bajod legyen.
Itachi két tenyere közé fogta Misaki arcát, s a szemeibe nézett.
- Ilyet ne merj mondani! Főleg most ne, hogy végre egymásra találtunk.
Mielőtt még a lány bármit is mondhatott volna, fékcsikorgás hallatszódott a sarok felől. A rendőrök persze azonnal elkezdtek szúrós megjegyzéseket tenni a gyorshajtásra. Azonban amikor meglátták, hogy ki ül a volán mögött, elhallgattak.
- Hol van a fiam? – ordította egy férfi a távolból.
- Misakival mi van? – érdeklődött egy lány hang óvatosan.
- Ez apa. Meg szerintem vele van Sasuke és Sakura – mondta Itachi, majd felszisszent, amikor a mentős egy kicsit felnyitotta a sebet.
Misaki kiszállt a mentőautóból, s megpillantott az Uchiha családod. Fugaku amint észrevette, odasietett hozzá.
- Misaki! Hol van Itachi? – kérdezte hadarva.
- Bent van a mentőben – mondta halkan, mire a férfi beszállt a kocsiba.
Sasuke és Sakura először Misakihoz lépett. A lány megölelte őt, a srác pedig, megveregette a vállát.
- Minden rendben van? – kérdezte aggodalmasan Sasuke.
- Persze. Itachi megsérült. Kapott egy golyót a combjába – hebegte Misaki, s arcán végig futott egy könnycsepp.
- Nagyfiú. Túl fogja élni! Ne aggódj!
A mentős kiszállt a kocsiból, s megérintette Misaki vállát.
- Igen? – A hangjában tagadhatatlanul ott volt a lelkiismeret furdalás és az aggodalom.
- A golyó nem hagyta el a testét, úgyhogy be kell vinnünk, műteni. Be szeretne jönni vele? - Ellentétben a lánnyal, a mentős nem mutatott semmi érzelmet.
- Persze! Ti is bejöttök ugye? – fordult Sasukéhez.
- Igen. Mi apával megyünk kocsival.
A lány csak bólintott egyet, majd beült a mentőbe. Itachi egy kicsit megviselt arccal mosolygott fel rá, s letörölte a könnycseppeit.
- Szeretlek – mondta Misaki, majd megpuszilta a fiú homlokát.


Egy orvos lépett ki a műtőből, talpig zöldben. Megköszörülte a torkát, mire az ott várakozók felkapták a fejüket.
- Nos? – kérdezte türelmetlenül Fugaku.
- Sikeresen eltávolítottuk a golyót. Viszont am azt illeti, egy ideig pihentetnie kellene. Vagy megígéri, hogy hazamegy és három napig egyáltalán nem áll lábra, vagy bent kell, hogy tartsuk, és szerdán haza mehet.
Misaki ismét nekidőlt a falnak, s erőtlenül lerogyott. Sakura mellé guggolt, s megsimogatta a vállát.
- Jó fiú. Haza jöhet. Garantálom, hogy ágyban marad – jelentette ki a családfő, mire az orvos bólintott egyet, s visszament a műtőbe. – Misaki! Veled most mi lesz?
A lány felnézett a férfire, de nem tudta, mit mondjon.
- Szerintem… nem tudom. Haza megyek.
- Na, azt nem! – lépett oda Fugaku. – Beköltözöl hozzánk, amíg a szüleid Amerikában vannak.
- Ne! Én tényleg nem szeretnék a nyakukon lógni! – pattant fel a földről. – A fiúkkal is ez lett, és még költözzek önökhöz? Tényleg nem akarok élősködő lenni!
- Ugyan! – tette a vállára a kezét Sasuke. – Hidd el, szívesen látunk. Itachi is biztosan jobban fogja magát érezni, hogyha ott leszel mellette.
Fugaku erre a megjegyzésre csak egy értetlen pillantást vetett a fiára, aki megrántotta a vállát válaszként.
- Hát… de csak akkor, hogyha tényleg nem lennék teher a nyakukon.
- Tényleg nem probléma. Ez a legkevesebb azért cserébe, hogy kihoztad Itachit.
- Ez csak természetes, de… nagyon köszönöm. Igazán kedvesek – mosolyogta erőtlenül Misaki Fugakunak.
A műtő ajtaja kicsapódott, s egy ágyon Itachit tolták ki. Először senki sem mozdult meg, hátha még nem lehet a közelébe menni, de az egyik ápoló intett nekik.
Fugaku és Misaki a kocsi bal oldalára álltak, Sasuke és Sakura pedig velük szemben. Itachi elmosolyodott, majd nevetni kezdett.
- Szerintetek ez, hogy fog mutatni az egyetemi felvételimben?
- Idióta – sóhajtotta Sasuke, s a fejét fogta.
Misaki megsimogatta Itachi kezét, majd rámosolygott.
- Hé! – kapta fel a fejét Sasuke. – Képzeld, apa leszerződtetett neked egy házi ápolót.
Itachi inkább meg sem szólalt. Nem akart belegondolni, hogy milyen hülye poén lehetett ez a megjegyzés.
- Misaki hozzánk költözik, ameddig a szülei haza nem jönnek – mondta Fugaku, s közben úgy nézett Sasukére, mint aki ölni készül.
- Tényleg?
- Igen – válaszolta a lány, s megpuszilta a fiú homlokát.
- Na! Máris jobban érzem magam! – mondta halkan, s megpróbált felülni, de az altatótól még eléggé kába volt, úgyhogy ez a kísérlete kudarcba fulladt.


Az Uchiha házba kb. vasárnap délelőtt kilenckor érkezett meg a kis csapat. Elöl ment Sasuke, s kinyitotta az ajtót. Fugaku próbálta besegíteni nagyobbik fiát az ajtón, s mögöttük Misaki cammogott kezében a kórházi papírokkal.
- Most a földszinti hálóban fogsz lakni! – jelentette ki a családfő ellentmondást nem tűrő hangon.
Itachi csak bólintott egyet, s hagyta, hogy az apja arra vigye, amerre csak kedve tartja. Mikoto a szája elé tartotta a kezét, s szemeibe könnyek gyűltek, ahogyan nézte a fiát.
- Jó reggelt! – köszönt illedelmesen Misaki.
A nő felé fordult, s szorosan megölelte.
- Veled minden rendben van? Fugaku mondta, hogy ide költözöl addig, amíg haza nem érnek a szüleid.
- Igen. Hát… köszönöm megvagyok. Nagyon sajnálom, ami Itachival történt.
- Ne hibáztasd magad! Nem te tehetsz róla. De ha megtudom, hogy ki volt az a szemét alak, aki ezt tette, biztos, hogy… inkább nem is mondom, mit csinálok vele – mondta azon a tipikus, agresszív anyuka hangon.
- Gyere Misaki! – szólt ki Fugaku az egyik hálóból. – Itt aludhatsz Itachival, mivel jó lenne, ha éjjel is lenne mellette valaki.
- Köszönöm szépen!
A lány belépett a hálóba. Egy óriási franciaágy volt a bal falnál, vele szemben a falon egy plazmatévé. A szoba tele volt növényekkel, ami igazán otthonossá varázsolta. A padlószőnyeg kék volt, a falak pedig halvány sárgák. Az óriási ablak a kertre nyílt, ahol egy kis szökőkút csobogott.
- Nagyon szép! – mondta ámulva Misaki, majd az ágyon fekvő Itachira emelte a tekintetét.
- Majd én behozom a cuccaidat a kocsiból! – kiabált be Sasuke.
- Kedves volt a rendőröktől, hogy összeszedhettem pár cókmókot – sóhajtotta a lány.
- Nagy a felfordulás? – kérdezte Itachi.
- Eléggé. Mindenhol kréta firkák, meg szalagok, meg rendőrös cuccok.
Sasuke belépett a szobába, kezében két kis bőrönddel.
- Köszönöm! Kedves tőled – mosolyogta a lány, majd leült a fotelbe, s kibambult az ablakon. A kis szökőkút szélén egy madárka csicsergett. Valahonnan, a távolból, válaszolt neki egy másik, szintén szép dallamon.
- Misaki – szólt be a küszöbről Mikoto. – Egy rendőr keres. Azt mondta, fontos beszéde van veled.
A lány bólintott egyet, majd kisietett a nappaliba. Egy komor, egyenruhás férfi várta őt, s amikor meglátta, kihúzta magát.
- Kisasszony! Parancsot hoztam.
- Parancsot? – kérdezett vissza Misaki. – Nekem?
- Igen. Mától számítva, egy teljes hétig nem hagyhatja el ezt az épületet rendőri kíséret nélkül. Iskolába járhat, de oda is legalább egy civil ruhás rendőrnek el kell önt kísérnie.
- Na, ne! Ezt nem mondhatja komolyan! – borult ki. – Mi az, hogy nem mehetek ki innen?
- Az Ön biztonsága érdekében. Amíg nem tudunk pontos adatokat arról, hogy ki is lehetett az, nem engedhetjük, hogy felügyelet nélkül mászkáljon.
Misaki egy ideig gondolkozott azon, hogy mi lehetne a megfelelő reakció. A falhoz sétált, s szemlélni kezdte az egyik képet. Sóhajtott egyet, majd megfordult.
- Legyen. De… szeretném, ha azért lenne magánéletem.
- Ez csak természetes! A viszontlátásra! – mondta fegyelmezetten a rendőr, majd megfordult, s elhagyta a házat.
Misaki visszament Itachihoz, majd leült az ágya szélére. Mikoto éppen a ruháit pakolta ki az egyik szekrénybe.
- Hagyd csak! – pattant fel a lány. – Majd én megcsinálom! Tényleg!
- Nem! Inkább mond el, hogy mit akartak tőled!
- Kaptam a nyakamra egy pár házőrzőt – sóhajtotta unottan, s visszaült Itachi mellé. A fiú megfogta a kezét, s kicsit megszorította, hogy Misaki felé forduljon.
- Ezt hogy érted? – kérdezte.
- Nem hagyhatom el a házat, és rendőrök fogják figyelni a lépéseim, még az iskolában is.
Itachi inkább nem szólt semmit. Tudta, hogy a lány nem igazán értékelné bármilyen frappáns megjegyzését.


Ezalatt, egy elhagyott raktárépületben három fiú ücsörgött.
- Hogy cseszhetted el? Azt mondtad, tudod, hogy mikor van otthon! – őrjöngött az egyikük. A haja szőke volt, s a holdfény óvatosan világította meg magas testalkatát.
- Tudom is! Az volt a baj, hogy ott volt az a félőrült állat is! – ordított rá a vörös hajú fiú, aki éppen a hátán lévő monoklit borogatta. Ugyanis sokkal jobban beütötte a hátát, mint gondolta.
- A lényeg az, hogy elbaltáztátok – sóhajtotta egy a többieknél idősebb férfi. A haja hosszú volt, majdnem a derekáig ért. – Idegesítően bénák vagytok.
A két fiú erre nem tudott mit mondani. Inkább csendben maradtak, s elfoglaltál magukat.
- Még egy esélyetek van. Ha nem jön össze, akkor garantálom, hogy lesz okotok eltűnni erről a környékről!
A vezető, miután befejezte a monológját, elhagyta az épületet, s beszállt egy fehér sportkocsiba. A motor felbúgott, s elszáguldott.
A másik kettő bent maradt az épületben, s csendesen hallgatták a távolodó autó moraját.
- Ezt most, hogy fogjuk megoldani? – kérdezte a vörös.
- Nem tudom Gaara. De valahogyan, meg kell csinálnunk.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

XD

(Seiko, 2011.05.18 19:51)

Szerintem nem igaz az, hogy unalmas lett. Én nagyon élveztem. Édesek, így együtt. Amúgy meg ha engem kérdezel ez a rész így volt jó, ahogyan van. (vagyis még mindig az :D)

Szia :P

(Barbiii, 2011.05.16 20:27)

ez nagyon jó lett és minnél hamarabb legyen folytii :)