Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. Együtt

2011.05.14

 

- Bocsánat, Tsunada-sama! – tördelte ujjait Misaki, miközben az igazgatóiban ült. De nem volt egyedül. Mellette ült Ino és Tenten. Mögöttük ott állt Itachi, Sasuke, Naruto, Kiba, Hidan, Sai, Sasori, Kisame és Zetsu.
- Gyerekek! Mit csináljak veletek? – kérdezte idegesen az igazgatónő. – Nem telik úgy tanév, hogy ne törne ki valami balhé köztetek. De hogy idén még a félévet sem bírtátok ki, az azért egy kicsit sok!
- Nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire sajnáljuk – mondta halkan Naruto, s közben a földet bámulta.
- Hát nem. – Tsunade felállt az asztala mögött, s az ablakhoz sétált. – Attól, hogy kik vagytok, még nem kivételezhetek veletek.
- És mi ezt nem is kérjük – jegyezte meg Sasuke, miközben a szájára kapott jéggel bajlódott.
- Ide figyeljetek! A szüleitekkel beszélni fogok mindenképpen. Kíváncsi vagyok, hogy tudnak-e arról, hogy ti mit műveltek egymással. Ez mellett mindenki 1000 szavas házi dolgozatot fog nekem írni arról, hogy mennyire felesleges erőszakkal elintézni a dolgokat. És még elgondolkozom a fegyelmin – mondta szigorú arckifejezéssel. – És most tűnés!

- Nem hiszem el, hogy már megint ez van – morogta Kiba.
- Ha nem ugatnátok állandóan nem lenne mindig ugyanaz a kis megszokott történet – mondta higgadtan Itachi, majd elindult felfelé.
- Te…
Mielőtt még Kiba visszaszólhatott volna, Naruto hátulról befogta a száját, majd csendesen elindult a termük felé.

A hét további napjai unalmasan teltek el. Voltak olyanok, akik sehová sem tették ki a lábukat, mert büntetésben voltak, s akadtak olyanok is, akik semmi megrovást nem kaptak. Ezek között volt Misaki, aki már kezdett hozzászokni, hogy szüleit legkevésbé sem érdekli, hogy mi a helyzet vele.
- Hétvégén sem jöhettek ki? – kérdezte a lány a telefon túlsó végén lévő Itachitól.
- De. Akkor kiengednek. De addig sehová – mondta lehangoltan az Uchiha.
- Sajnálom. Pedig elmehettünk volna sétálni. És Sasuke hozhatta volna Sakurát.
- Hát, igen. Amúgy…
Mielőtt Itachi befejezhette volna a mondanivalóját, hatalmas csörömpölés hallatszódott a háttérből. Egy pillanatig csend volt, majd Sasuke hangja tompán felkiáltott:
- Itachi! Gyere gyorsan!
- Most leteszem – hadarta az idősebbik testvér, s a vonal megszakadt.
Misaki egy ideig némán ücsörgött a tankönyvei, füzetei között, majd ezt megunva felállt, s kisietett a konyhába. A kávéfőzőnél sorba ki voltak pakolva a különböző koffeinbombák. Pl.: Capuccino, Chococcino, Espresso, Black és Melange.
- Utálom, amikor ennyi minden van. Tippem sincs, melyik legyen.
Misaki kinyújtotta a kezét lehunyt szemekkel, s úgy döntött, amelyikre ráteszi a kezét, abból fog inni.
- Capuccino. Reménykedtem!
Miután a kávé elkészült, Misaki tett rá egy kis fahéjat, mivel az volt a kedvence. Kiment a hatalmas teraszra, s madártávlatból szemlélte Tokió rohanó életét a lemenő nap fényében.
Csak akkor kapta fel a fejét, amikor meghallotta, hogy a szobájában megcsörren a telefon. Ugyan nem akarta bevallani magának, de abban reménykedett, hogy Itachi lesz az.
Kicsit el is ment a kedve, amikor meglátta a képernyőn vigyorgó haverját.
- Szia Hidan! Mizujs?
- Semmi. Halálra unom itthon magam és már mindenki mással beszéltem, csak veled nem, úgyhogy rajtad a sor.
Misaki sóhajtott egyet, s egy elég hosszadalmas cseverészés vette kezdetét.


- Misaki! Kicsim! Indulunk apuval – suttogta egy női hang a lány fülébe.
- Hm? Mi? – motyogta, miközben felült az ágyán. – Ja! Jó anyu. Majd… küldj egy smst, ha odaértetek.
- Jó – mosolyogta a nő, majd egy puszit nyomott a lány fejére, s elindult az ajtó felé.
Misaki szomorúan nézte, ahogyan édesanyja kabátban kilépett a szobájából. Már megszokta, hogy mindig utazgatnak, de azt is nagyon jól tudta, hogy az összes mosoly, puszi amit kap mű. A szülei azt sem tudják, hogy mikor van a születésnapja. Öt éve még egy szál rózsát sem kapott tőlük, mindig a barátai köszöntötték föl.
Álmosan felkelt, s kiment a fürdőszobába. Miközben levetkőzött, megnyitotta a zuhanyt, s beállította a víz hőmérsékletét.
Kómásan beállt a zuhanyrózsa alá, s megmosta a haját.


- Sasuke! Gyere le! – kiabálta Itachi a konyhában.
- Pillanat!
- Nem pillanat, hanem: Igen! Máris megyek! – ordította a fiú, s közben a szekrényre vágta az újságot, amit olvasgatott.
- Nyugi! – mondta higgadtan a fiatalabbik mikor leült az asztalhoz.
- Nem, nyugi! Szerinted, hogy legyek nyugiba?
- Ne vedd már ennyire fel ezt az egészet! Inkább gondolj arra, hogy ma este kiadhatjuk a fáradt gőzt. Elmegyünk bulizni egyet és szépen felszeded végre Misakit. Ő is tuti kivan. Inni fog, te is inni fogsz, felszabadultok… és kész a varázsfőzet.
- Erről a témáról most akadj le! – morogta idegesen Itachi. – Hozod a csajod is?
- Ja.
- Szóval már nem is tagadod, hogy a csajod?
- Miért tenném?
- Hagyjuk – dörmögte, majd elindult a nappaliba.

Misaki csendesen ücsörgött a lakásban. Nem kapcsolta be sem a tévét, sem a rádiót, hifit. Úgy döntött, hogy a szép némaságot egy kis művelődéssel tölti. Elővett egy könyvet, amit már régóta el akart olvasni, és nekiesett.
A nyugalmát csak az zavarta meg, hogy valaki kopogtatott. Ledobta a könyvet a díványra, majd felállt, s elindult az ajtó felé.
Már majdnem elérte a kilincset, amikor megcsörrent a telefonja. Egy pillanatig hezitált, hogy mit csináljon, majd kikiabált:
- Egy pillanat!
Beszaladt a szobájába, s felvette a mobilját.
- Igen? – kérdezte, miközben ismét elindult a bejárathoz.
- Szia! Jössz este? – kérdezte Kisame.
- Aha! Persze! Tartsd egy kicsit!
Leeresztette a telefont, s leakasztotta a kulcsait. Óvatosan kinyitotta az ajtó, majd kikukucskált.
Senki sem volt a folyosón.
Ügyet sem vetve erre, megrántotta a vállát, s visszazárta az ajtót.
- Na! Szóval, megyek.
- Jó! Ma az én kocsimmal megyünk. Itachiékat majd út közben felvesszük.
- Oké. Hányra jössz?
- Egész éjjel bulizunk, úgyhogy olyan kilenc felé.
- Rendben! Puszi.
A mobilját letette a konyhaszekrényre, majd visszaült a díványra a hőn áhított könyvéhez.

A nappaliban lévő kakukkos óra kilencet ütött. Misaki szépen kisminkelve, fekete farmerban, magas sarkúban, s egy vörös, vállról leesős felsőben ücsörgött, s várta, hogy megcsörrenjen a telefonja.
Unottan felállt, s a tükörhöz sétált. A haja be volt kicsit göndörítve, mert már annyira unta magát, hogy mással nem tudta elütni az idejét, mint a hajszobrászkodással.
Ijedten összerezzent, amikor megszólalt a mobilja.
- Igen? – kérdezte unalmasan.
- Itt vagyok. Gyere le! – morogta Kisame mély hangja a telefonba.
- Megyek.
Misaki gyorsan felkapta a kabátját, sálját, s kilépett a folyosóra. Bezárta az ajtót, majd hívta is a liftet. Mivel úgy gondolta, felesleges lenne az iPodja, a lift nyikorgása mellett hallott valami mást is.
Valaki ott szuszogott a közelben. A gyomra görcsberándult, és a lábai kicsit remegni kezdtek. Egyik kezét a táskájában lévő kis fegyverre tette.
Szinte hálás volt a liftnek, amikor megérkezett. Gyorsan belépett, s megnyomta az ajtó becsukására szolgáló gombot. Amíg a két fémajtó nem ért össze teljesen, meg sem nyomta a földszint gombot.
Sóhajtott egyet, majd nekidőlt a lift falának.

Kisame kint állt a bejáratnál, s várta a lányt.
- Szia! – kiáltott oda neki, amikor látta, hogy Misakinak eszében sincsen megállni.
- Szia! – fordult meg zavarodottan. – Bocsi! Csak valami idióta fent a frászt hozta rám.
- Hm… na, mindegy! Gyere!
Beszálltak a fekete Lamborginiba, s Kisame a gázra lépett. Kábé olyan húsz percig kocsikázhattak, amikor megálltak az Uchiha villa előtt.
- Cicus! Megtennéd, hogy rájuk csörrentesz? – kérdezte Kisame, miközben búgatta a motort, hátha már arra felfigyelnek a testvérek.
- Szia! Itt vagyunk a ház előtt! – csicseregte a telefonba Misaki.
- Itachi volt?
- A-a. Sasuke vette fel. Jönnek.
Még abban a pillanatban kinyílt az ajtó, s a két srác kirobogott rajta. Nem fárasztották magukat azzal, hogy kinyissák a kaput, úgyhogy csak lazán átmásztak rajta.
Sasuke kinyitotta az anyósülést, s diadalmasan nyugtázta, hogy Ő foglalhatja el az első ülést. Itachi beült hátra Misaki mellé.
- Szia! – mosolyogta a lány, s adott neki egy kis puszit.
- Hello – köszönt vissza Itachi, s megsimította a vállát. – Sexi felső!
- Köszi. – Misaki rákacsintott, majd bekapcsolta az övét, s lábait keresztbe dobta.

A buli egy menő helyi klubban volt, ami már évek óta minden hétvégén dübörgött. Általában tömve volt fiatalokkal.
Az épület kétemeletes volt, a felső szinten egy hatalmas terasszal, amin szintén volt egy óriási hangfal, egy italpult, s fények. De persze azért volt egy kis sötét sarok a szerelmeseknek.
A kocsiból kiszállva Itachi megpillantotta a többieket, s intett nekik. Hidan, Sasori és Zetsu unottan oda sétáltak.
- Na! Mi van? Mi ez a kedvetlenség? – kérdezte Kisame egy vigyorral az arcán. – Buli van!
- Sakura merre van? – érdeklődött Misaki, s odalépett Sasukéhez.
- Elvileg mindjárt itt lesz. Csak kicsit később sikerült elkészülnie, mint tervezte.
- Értem. Nyugodtan menny be a srácokkal, én majd itt megvárom – mosolyogta a lány, s közben lelépett a bejárat előtti szőnyegről, hogy mások elférjenek.
- Kösz. Addig kerítünk valami nagyobb asztalt.
Amikor a fiúk már elég távol értek a lánytól, Sasori Itachi mellé helyezkedett.
- Haver! – bökte oldalba. – Tudom, hogy ez gáz téma nálad, meg mit tudom én, de ha bejön a csaj, akkor miért nem mondod el neki?
- Tudod, miért? – fordult felé az Uchiha. – Azért mert már kezd kurvára elegem lenni abból, hogy a közelében nem tudok normálisan viselkedni, hanem bekattanok. Mindig! Vágod?! És az én stílusom, megjelenésem, hírnevem mindig olyan volt, hogy a „komor, szigorú vezető”. De ezt mégis hogy a fenébe tartsam be, ha egyszer elveszi asz eszem?!
A vörös hajú kicsit hátrébb húzódott tőle, majd tisztes távolságból válaszolt a heves reakcióra.
- Oké! Én csak kérdeztem. Nem kell leharapni a fejem! – mondta, miközben maga elé emelte a két kezét. – De ennek ellenére, teljes mértékben megértelek.

Sakura kb. tíz percen belül végre befutott. Szemeivel először Sasukét kereste, majd amikor meglátta Misakit, lelkesen integetni kezdett a lánynak.
- Szia! Bocsi, hogy késtem, csak anyu pattogott otthon – nevette Sakura.
- Semmi gond. Gyere! Keressük meg a srácokat. Bementek helyet keresni.
A két lány belépett a klubba, ahol már hatalmas volt a pörgés. Az emberek vadul táncoltak, ittak, buliztak és voltak olyanok is, akik már eléggé egymásba gabalyodtak.
- Amúgy apukádat nem zavarja, hogy nem a ti klubbotokba mentél? – kérdezte Misaki, miközben szemével Itachit kereste.
- Nem. Egyáltalán nem lett a megszállottja annak a helynek, és ennek kifejezetten örülök – válaszolt Sakura, s Ő is beszállt a keresésbe.
- Ott vannak! – Misaki elindult a lépcső felé, nyomában Sakurával. A felső emelet tele volt VIP bokszokkal, ahová csak a legmenőbbek ülhettek.
- Na, végre megvagytok! – mosolyogta Sasuke, s egy puszit adott Sakurának, aki leült mellé.
- Jól lebújtatok! – nevette Misaki, majd lehuppant Hidan mellé.
- Milyen megtisztelő, hogy ide ülsz mellém, s nem Itachi mellett foglalsz helyet! – vigyorogta a srác.
- Ne éld bele magad! – morogta Itachi alig hallhatóan, de Deidara pont meghallotta.
- Haver! Gyere el velem piáért! – állt fel a szőke, s magával rántotta az idősebbik Uchihát is.
Sasori és Kisame csak sóhajtva figyelték, ahogyan a két srác a pulthoz sétál. Zetsu Sasuke mellett ülve, szinte már bokákolva hallgatta, ahogyan Sasuke udvarolgat Sakurának.

- Na! És most halljam, mi a gáz? – kérdezte Deidara, miközben a pultos az italaikat készítette.
- Ezt most mire érted?
- Na vajon? – Deidara felemelte egyik kezét, s az asztaluk felé mutatott.
- Semmi az égvilágon – mondta Itachi, majd a pultra támaszkodott.
- Ugyan! Tudom, hogy mire képes az a csaj, ha elcsavarja egyszer a fejed! Mi lenne, ha mondjuk, bepróbálkoznál?
- Ez a te szádból egy kicsit furcsán hangzik – nézett fel Itachi meglepődve. – Elvégre az exed.
- Az egy dolog. De már nem a barátnőm. És miért ne akarhatnék jót a spanomnak? – vigyorogta Deidara, miközben megveregette a mellette álló hátát.
Az Uchiha csak megvonta a vállát, majd a kezébe vette a már elkészült italokat, s visszaindult az asztalhoz.

- Ez most komoly? – nevette Misaki. Itachit kirázta a hideg, amikor meghallotta a lány boldog nevetését. Ránézett, de a lány nem tekintett felé. Itachi kiszúrta, hogy Hidan keze a lány lábán van, s nem igen tűnt úgy, hogy szándékában lenne azt onnan elvenni.
Az Uchiha közelebb sétált, s letette az italokat az asztalra. Agyában ott motoszkált a kis gondolat: mi van, ha a barátainak igaza van? Lehet, hogy minden jobb lenne, ha bepróbálkozna Misakinál.
Ezúttal nem Hidan mellé, hanem a lány másik oldalára ült le. Amikor ezt a másik fiú észrevette, mégiscsak úgy döntött, inkább abbahagyja a fogdosást, hogy ne legyen belőle balhé.
- Köszi! – mosolyogta a lány, s elvett egy koktélt az asztalról.

Ahogyan az órák pörögtek, úgy mindenki egyre jobban belevetette magát a bulizásba. Misaki elég sokat volt Sakurával, úgyhogy kezdtek összebarátkozni. Kimentek a teraszra. A Haruno végighallgatta újdonsült barátnője történeteit, amik közel sem voltak unalmasnak mondhatóak.
- Wow! Hát neked aztán mozgalmas életed van – nevette.
- Ja – sóhajtotta Misaki, akiben már annyi alkohol volt, hogy kezdett szédelegni.
- És mi van veled meg Itachival? – kérdezte gyorsan Sakura, amikor meglátta az Uchiha testvéreket feléjük közeledni.
- Elfogadnám, ha adná magát – morogta Misaki, majd meglepődve a szájára csapott egyet. – Nem gondoltam volna, hogy a piától ilyen szinten őszinte leszek.
- Addig nyugi, amíg csak én hallom! – nevette Sakura, majd kinyújtotta kezét Sasuke felé, aki magához rántott, s megcsókolta.
Misaki elgondolkozva nézte őket, s csodálva bámulta, hogy milyen boldogok is együtt. Csak akkor kapta fel a fejét, amikor Itachi mellé támaszkodott. A fiún látszott, hogy már Ő is eleget ivott, s nem teljesen beszámítható.
- Na, mizu? – kérdezte a lánytól, de közben Ő is az öccsét és a barátnőjét nézte.
- Semmi. Kezdek kicsit elálmosodni – válaszolta Misaki, s közben ásított egy kicsit.
- Na! Azt nem hagyom! – nevette a fiú, s megfogta a lány kezét. Érezte, ahogyan görcsbe ugrik a gyomra, s a szívverése teljesen felgyorsul.
Misaki először el akartan rántani a kezét, de inkább ott tartotta. Itachival kapcsoltban, már sikerült eljutnia arra a pontra, hogy most vagy soha.
- Inkább megpróbállak lefoglalni – mondta halkan Itachi, majd a lány elé lépett, s végig simította az arcát. Lassan közelítette felé, majd amikor már elég közel volt, behunyta szemeit, s egy apró puszit adott a lány ajkaira.
Misaki visszaadta azt a puszit, majd csókolózni kezdtek. Először csak lágyan gyengéden, majd Itachi utat tört magának, s a nyelveik összefonódtak.
Misaki annyira boldognak érezte magát, hogy szorosan átölelte Itachi derekát, s magához húzta. A fiú beletúrt a lány rövid hajába, majd amikor elszakadtak egymástól, kedvesen rámosolygott.
- Szeretlek – suttogta Misaki fülébe, majd megölelte.
- Én is – mosolyogta a lány.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nagyon jó!!!

(Barbiii, 2011.05.14 22:43)

Isméét naon jó lett és folytasddd!!!!