Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


18. Again

2011.09.15

 

- Csak most kezd felmenni bennem az adrenalin – suttogta Misaki, s fegyverét kibiztosítva lépett be a hatalmas, T alakú udvarba. Az épültben sehol sem égett egy lámpa sem, úgyhogy a fiataloknak tippjük sem volt, hogy merre kellene menniük. 
- Szerintem váljunk szét – tanácsolta Kisame. – Én megyek Sasorival, ti meg mentek ketten. Ha valamelyikünk talál valamit, azonnal telefonál.
- Rendben – reagálta le az ötletet Sasuke, majd megindult Misakival a keleti bejárat felé. 
- Akkor úgy tűnik, a milyenk a nyugati szárny – sóhajtotta idegesen Sasori, majd megindultak.

Itachi a gépen ülve idegesen nézte a beépített televíziót, amit csakis az első osztály utasai élvezhettek. 
- Sato Misaki és Uchiha Sasuke egyre nagyobb bajba keveredik – mondta unottan a bemondó. – Egy rendőrségi osztag vadászik rájuk. Hogy miért, milyen indokkal? Azt sajnos még mi sem tudjuk. Valószínűleg csak azért, hogy haza vigyék őket, nehogy bántódásuk essen. De amennyiben ez nem igaz, elképzelhető, hogy a közrend megzavarásáért, rongálásért akarják őket letartóztatni. 
- Kurva életbe – morogta Itachi, s rendelt még egy italt. – Csak ne találjanak rájuk. 

Sasuke és Misaki felkapcsolták a villanyokat, amint beléptek az első nagyobb teremben. A gépek úgy voltak hagyva, ahogy azt a munkások leállították pár órával korábban. Óvatosan lépkedtek végig a kissé poros talajon.
Misaki ment elöl, s mögötte, pár lépéssel hátrébb az Uchiha. Fegyverüket maguk elé tartva hallgatták, hogy saját lépteik zaján kívül, hallatszik-e valami az óriási helységben. 

Ez alatt Kisame és Sasori sokkal vakmerőbben, magabiztosabban mozogtak a nyugati szárnyban. Azon az oldalon csak irodák sorai voltak, közbeiktatva néhány öltözővel. 
- Szerinted találtak valamit? – kérdezte Kisame kissé szórakozottan. 
- Nem hinném. Akkor telefonáltak volna, vagy legalább egy vészhívót küldtek volna. 
Amint Sasori kimondta az utolsó szót, hatalmas robbanás rázta meg az épületet. Annyira nem érezte közelinek a detonációt, úgyhogy az ablakhoz sietett, s látta, hogy a keleti szárny lángokban állt. 
- Bassza meg! – sziszegte, s azonnal rohanni kezdtek. 

- Hol a faszban vagy? – ordította Sasuke, s közben Misakival egymásnak háttal állva fürkészték a poros, füstöt, lángokkal elöntött termet. – Gyere elő!
- Sziasztok! – mondta valahonnan halálos nyugodtsággal egy eddig ismeretlen, sokkal vékonyabb hang, mint az előző. – Nem kell így beszélnetek. 
Misaki nagy nehezen ugyan, de felfedezte az egyik sarokban álldogáló alacsony, sovány ácsorgó alakot. Fegyverét felemelve célzott, s lőtt. 
Egy apró koppanás hallatszott, majd hangos csörömpölés. Mint amikor az ablak eltörik. 
Mind a ketten értetlenkedve fordultak abba az irányba, ahonnan a hang érkezett. Tettek egy lépést, amikor maguk mögül hallották közvetlenül a hangot. 
- Na? – kérdezte a hang. 
Sasuke olyan gyorsan fordult meg, hogy Misaki fel sem fogta mi történik. Az Uchiha elsütötte a fegyverét, de az ismét csak egy tárgyat talált el. 
A lány leguggolt, s felemelt egy üvegnek hitt darabot. 
- Tükör – suttogta. 
- Pontosan – lépett elő egy alacsony valaki a füstből. – Tükrök, hogy helyesbítsek. 
Misaki nem volt kíváncsi semmilyen magyarázatra, szövegre, mondókára, úgyhogy azonnal elsütötte fegyverét, amint becélozta az alakot. 
Csakhogy a golyó ismét egy tükörbe csapódott, s robbantotta ezer, meg ezer darabra.
- Ki vagy te? – sziszegte Sasuke.
- A nevem, Haku. És ti kezet emeltetek a mesterre. 
- Mi van? – kérdezte Misaki, s összehúzta szemöldökét. 
Idejük sem volt reagálni, mivel a fiatal kezében megjelent három hosszúkás tű, melyek végére apró bombák voltak rögzítve. 
Egy laza mozdulattal feléjük hajította. 
Sasuke jobbra szaladt, Misaki balra, s így pont el tudták kerülni mind a ketten a robbanásokat. Misaki megbotlott egy magára hagyott cukros zsákban, s a falnak csapódott. Kicsit beütötte a fejét. Azonnal a fájós részhez kapta a szabad kezét, s oda szorította tenyerét, amennyire csak tudta. 
Amikor felnézett, látta, hogy Sasuke teljesen a sarokba szorult. Haku ott állt vele szemben, kezében az Uchiha fegyvere. 
Haku rászegezte, s már kibiztosította, amikor Misaki felpattant a földről. Szemei megteltek könnyekkel, s a pánik kezdett eluralkodni rajta. 
Még sosem érezte korábban ezt az ösztönt. Még akkor sem, amikor Itachit kellett megmentenie fél éve. Akkor is nagyon elszánt volt, de ez az érzés egyszer sem uralkodott el rajta. 
Nem is gondolkozott, nem is ő mozgott. Úgy érezte, hogy valami láthatatlan erő mozgatta. Felugrott a legközelebbi futószalagra, s kétségbeesetten átvergődött rajta. Szinte hallotta, ahogyan a ravasz kattan egy halkat. Ez volt az a hang, amit a lövés hangos dörrenése követett általában. 
De mielőtt még ez a hang szakíthatta volna meg elméje utolsó rezzenését a józanész határain belül, elérte Haku vállát, s egy aprót rántott rajta, így a golyó nem Sasuke fejébe fúródott, hanem egy kicsivel fölötte a falba. 
A gond csak annyi volt, hogy miután Sasukét már biztonságban tudhatta, késő volt. Egyensúlyát elveszítve a földre hanyatlott Hakuval együtt. 
Sasuke felpattant, s megragadta a saját fegyverét.

Sasori és Kisame már látták azt az ajtót, amely mögül sűrű, fekete füst szivárgott ki. Mivel Sasori volt elöl, teljes testsúlyával az ajtónak ugrott, ami hangos reccsenéssel, de megadta magát. 
A teremben nem láttak szinte semmit, csak a dulakodás zajait hallották valamerről. Mind a ketten más-más irányba indultak el, hogy nagyobb esélyük legyen megtalálni Misakiékat. 
Kisame volt az, aki elsőnek meglátta a három dulakodó alakot. 
- Hé! – kiáltotta el magát, hogy Sasori is elinduljon feléjük. 
Misaki a földön próbálta lefogni Hakut, de ez nem ment neki olyan egyszerűen, így a dulakodás végeláthatatlan volt. 
Sasuke összevissza rángatta a fegyverét, hogy be tudja mérni ellenfelüket, de lőni nem mert, nehogy Misakit találja el. 
- Ne lőj! – kiáltott oda Kisame, s hátulról megragadta Hakut. Felrángatta a földről, s a legközelebbi falnak lökte. 
Misaki feltápászkodott a földről, s kívülről szemlélte a történteket. 
Kisame és Sasori megpróbálták lefogni a támadót, miközben Sasuke megpróbálta becélozni.
Haku hirtelen rántott egyet magán, s kitépte karjait a két férfi szorításából. 
Eszét vesztve elkezdett rohanni a legközelebbi ablak felé. Közben elszaladt Misaki mellett is, aki utána iramodott. 
Amint elértek az egyik kitört, lángoló ablakkerethez, Haku kivetette magát rajta. 


Az udvaron sétálgatva, hiába is keresgéltek, Misakiék nem találtak semmit. Még csak egy vércseppet sem, nemhogy holttestet. 
- Ez remek! Mégis hova tűnhetett a levegőben? – kérdezte idegesen Sasuke, miközben felnézett a lángoló második emeletre. 
- Nem tudom, de el kéne tűnnünk innen. Méghozzá tempósan! – kezdte el ráncigálni Misaki az Uchihát az autó felé, ugyanis a hátsó bejáratnál három rendőrautó jelent meg. 
- Fasza! – kiáltotta el magát Sasori, s villám tempóban megindultak a kocsik felé. 

Itachi a házuk előtt kipattant a taxiból. Berontott a házba, miközben bőröndjét ledobta az előtérben. 
- Anya! Apa! Itthon vagytok? - kiáltott fel az emeletre, majd szinte azonnal meghallotta szülei dobogását, ahogyan lerohantak a lépcsőn. 
- Édes kicsi fiam! – sikoltott fel az anyukája, majd a nyakába ugrott. Itachi nem akart illetlen lenni, de valahogyan le kellett fejtenie magáról anyját, hogy megtudhassa, merre találja öccsét, s vele Misakit. 
- Hol van Sasuke? – fordult apja felé, s dühösen összehúzta szemeit. 
- Nem tudom! De kérlek! Hozd haza! 
Itachi csak ekkor nézett le édesanyjára, akinek szemei már vörösek voltak a sok sírástól, s keze remegett, arca megviselt volt. Teljesen ki volt készülve idegileg. Nem tudta elviselni, hogy mind a két fiát elveszítheti.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hjfj

(Gaara, 2012.11.01 14:08)

Ez nagyon jó kis történet:) jó lenne, ha 2012-ben is folytatnád:) Én kiíváncsi vagyok a végére:) és köszi, hogy megírtad!:)))