Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


17. Vigyázz...

2011.09.15

 

- Fuss, fuss, fuss, fuss, fuss! – kiáltotta Sasuke, s elkapta Misaki csuklóját. Maga után rántotta, s rohanni kezdett vele. 
Kisame és a többiek a másik irányba szaladtak amilyen gyorsan csak tudtak. 
A járókelők sikoltozva engedtek utat a fekete furgonnak. Úgy tűnt, a sofőr konkrétan Misakira és Sasukéra pályázott. Egy éles kanyarral utánuk fordult, s ha ez lehetséges még jobban a gázra lépett. 
Misaki látta, hogy egy kávézó volt velük szemben, tele emberekkel.
- Elment az eszed? – kiabálta Misaki, amikor tudatosult benne, mi lehet Sasuke terve. 
- Csak ugorj elég nagyot! 
A lánynak gondolkozni sem volt szinte ideje, mivel a furgon már annyira közel volt hozzájuk, hogy a motor zúgásától szinte a gondolatait sem hallotta. 
Hirtelen azt vette észre, hogy teste ösztönösen elrugaszkodik a földtől, szabad kezét arca elé emelte, s hangos zörgéssel áttörte az ablakot Sasukével együtt. 
Ideje sem volt felfogni a történteket, ugyanis a teste egy asztalnak csapódott, s olyan erővel megütött gerincét, hogy nem is vette észre a szilánkdarabokat, amelyek a kezébe fúródtak. 
Az emberek hangosan felsikoltottak körülöttük, amikor a furgon nekirohant a falnak, s az ablakot lehúzva kihajolt belőle egy sí maszkos férfi, s fegyverét a két fiatalra emelte. 
Egy nő ugrott fel a leghátsó asztalnál. 
- Az Sato Misaki és Uchiha Sasuke!
Erre persze az emberek nem menekülni kezdtek, hanem fotózni, de mint az őrültek. Misaki idegesen felugrott s a kijárat felé szaladt volna, de ekkor egy lövés dördült el. 
Sasuke még időben kigáncsolta a lányt, s így a golyó a falba fúródott. 

Kisame hirtelen megállt, s a furgon felé fordult. Elővette a fegyverét, kibiztosította, s szaladni kezdett felé. 
- Mit csinálsz? – kérdezte Hidan, s utána iramodott. 
- Szerinted? Megpróbálom kimenteni őket a szarból!
- Ne lőj oda! – kapta el a kezét futás közben Sasori. – Mi van, ha célt tévesztesz, és egy vendéget találsz el? 
Eközben Hidan szaladt el mellettük, s igyekezett minél hamarabb a férfi mögé kerülni, aki közben folyamatosan tüzelt barátaira. 
Ez alatt Misaki és Sasuke elkűzdötték magukat a bejárati ajtóig, ahol kirohantak a kávézóból. 
Hidan pont akkor ért oda a támadó mögé, amikor Misaki kinyitotta az ajtót. Elkapta a férfi kezét, s kicsavarta belőle a fegyvert. 
A támadójuk persze nem hagyta magát. Úgy kicsapta a kocsi ajtót, hogy az pont arcon ütötte Hidant, s eleredt az orra vére. De ez volt a legkisebb problémája, mivel minden azonnal elsötétült, s szédülni kezdett. 
Kisame még éppen idejében elkapta őt, mielőtt a földre esett volna. Sasuke szintén feléjük rohant, hogy a férfit kikapja a kocsiból, de mielőtt elérte volna, a furgon tolatva elszáguldott pár méterre, majd csikorogva behajtott egy mellékutcába. 
Az Uchiha nem akarta ilyen könnyen feladni. Előkapta fegyverét, s amíg még tudott, a kocsi után lőtt. 
Misaki letérdelt Hidan mellé, s megragadta a fiú tarkóját. Leült a földre, majd a fejét, az ölébe tette.
- Hidan! Hidan, hallasz engem? – kiabált neki, idegesen. 
A srác csak a szemét dörzsölte, ami teljesen bevérzett, s rázta a fejét válasz gyanánt.
¬- Dögölj meg! – ordított fel Sasuke, s zihálva megindult a társai felé. 
- Agyrázkódása van – sóhajtott fel Misaki. – Hívj mentőt!
Kisame elővette a telefonját, majd odébb ment pár méterre. 
- Hol… hol van? – kérdezte rekedtes hangon Hidan. 
- Elment. De ne aggódj, meg fogjuk találni! – mondta Sasori, amikor visszatért mellé, kezében egy nedves ronggyal.
Misaki miközben figyelte Hidan életfunkcióit arra lett, figyelmes, hogy valahonnan megállás nélkül vakuznak feléjük. Felegyenesedett, s körbe nézett. Egy nőt vett észre, aki szorgosan fotózta őket, s a mellette álló férfi a diktafonjába beszélt. 
- Mégis mit képzelnek? – kérdezte sziszegve, amikor megindult feléjük. – Most azonnal tegye le azt a szart, különben én teszem le! – emelte fel hirtelen a hangját. 
- Na, de kérem! Én csak a munkámat végzem! – szólt vissza a nő. 
- Igen? Mindjárt a gépe végzi abba a kukában! – lépett Sasuke Misaki mellé, majd még közelebb ment a nőhöz. – Ez kurvára nem olyan helyzet, hogy magának fotózgatnia kellene!
A nő hátra lépett egy lépést, majd felemelte a mobiltelefonját. 
- Csak egy hívásomba kerül, és a képek megjelennek még ma este! 
Sasuke megtorpant, s szúrós tekintetét a nőjébe fúrta. Kezei ökölbe szorultak, s idegesen felnevetett. 
- Szánalmas – fordult meg, majd megragadta Misaki kezét, s maga után rángatta. 

Itachi fáradtan ücsörgött a hotel szobában, ahová ideiglenesen beköltözött. Össze-vissza kapcsolgatta a tévét, majd úgy döntött, megállapodik a CNNen, hátha talál valami érdekeset. Nem nézte két percig, amikor megszomjazott.
Felállt, s kivett egy whsikeyt a mini bárból. Kitöltött egy felesnyit egy pohárba, majd beletette a jeget. 
Visszahuppant a fotelbe, s fáradtan megtámasztotta a fejét. Egy idő után már annyira elálmosodott, hogy nem is figyelt arra a monoton férfihangra, amely a híreket mondta. 
A képernyő össze-vissza villogott, s már kezdte irritálni a szemét. Megemelte a távirányítót, s ki akarta kapcsolni, de ekkor valami megragadta a tekintetét. 
A bemondó mögött a képen Misaki volt, s Sasuke. Itachi először nem akarta elhinni. Megdörzsölte a szemeit, s előrehajolt a fotelben. 
- Az este folyamán, több olyan bejelentés érkezett, miszerint Sato Misaki, Uchiha Sasuke, s baráti társaságunk valamilyen problémába keveredett. Sasuke és Misaki egy kávézó ablakán zuhant be, miközben egy fekete furgon kísérelte meg elgázolni őket. 
Itachi nem akarta elhinni a hallottakat. Felállt, s leült közvetlenül a tévé elé. Az sem érdekelte, hogy itala végig csurgott a fehér bőrfotelen. 
- Az egyik barátjuk kórházba került, súlyos agyrázkódással – mondta monoton hangon a bemondó, s közben egy képsort mutattak, melyen Hidant egy hordágyon emelték ki a rohammentőből. – Egy szemtanú elmondása szerint, a fiatalok csak beszélgettek, amikor a furgon feléjük hajtott. Sasuke és Misaki nem láttak más kiutat, csak beugrani az ablakon. De így is alig úszták meg a történteket, mivel a támadójuknál fegyver is volt. A maszkos férfi megállás nélkül tüzelt rájuk, amíg barátaiktól segítséget nem kaptak. 
Itachinak nem kellett több. Kinyomta a tévét, felkapta a bőröndjét, amit még ki sem pakolt, s kirontott a folyosóra. A liftnél türelmetlenül dobogott a lábával, amíg a fém ajtók szét nem tárultak előtte. 
A liftben előkapta a telefonját, s kikereste a reptér telefonszámát. Amint kiszállt, betárcsázta.
- Los Angelesi reptér, miben segíthetek? – kérdezte egy monoton hang a vonal végéről. 
- Melyik a leghamarabbi járat Tokióba? 
- Fél óra múlva indul egy. 
- Egy jegyet szeretnék lefoglalni. 
Itachi közben odaért a recepcióhoz, s letett száz dollárt a pultra. 
- Uram! Ez sok lesz! – nézett fel a recepciós. 
- Nem érdekel – fordult hátra, majd ismét a füléhez emelte a telefont. – Első osztályra. Tíz perc és ott vagyok. Uchiha névre. 

A mentő hangos fékcsikorgással állt be a tokiói kórház parkolójába. Hidan azt sem tudta, hogy hol van. Persze nem ment egyedül, mert Zetsu vele tartott. Nem akarták, hogy Hidan egyedül maradjon arra az esetre, ha a tévések megrohamoznák őt. 
- Uram! Hányat mutatok? – kérdezte az egyik mentős, s felemelte két ujját. 
- Hagyjon már! – ordította a srác, s rácsapott a férfi kezére. 

Misaki a tér széle felé sietett Sasukéval, Kisaméval és Sasorival. Nem tudta, hogy miért, de úgy érezte, azon az estén, ha kell a világot is meg fogja állítani. 
- Hozom a kocsit, és utána megyünk! – kiabálta nekik Kisame, amikor már bent volt a parkolóban az autója mellett.
A többiek elindultak felé, hogy ne kelljen annyit várniuk rá. 

A kis csapat a furgont a helyi cukorgyár előtt látta meg. 
- Gondoljátok, hogy oda ment be? – kérdezte Misaki, miközben fegyverét kibiztosítva szállt ki az autóból. 
- Dupla, vagy semmi – sóhajtotta Sasuke, s utána ment. 
Sasori és Kisame is kiszálltak az autóból, s utánuk mentek. Először nem vették elő a fegyvereiket, de amikor a kapunál állva valami mozgást láttak bent, ők is felkészültek a legrosszabbra. 
- És mégis, hogy fogunk bejutni szerinted? – kérdezte Sasori, s odalépett az Uchiha mellé. 
- Azt én megoldom – nevetett fel Kisame. Fegyverét felemelte, s a riasztóra fogta, amely elvileg kinyitotta volna a kaput. 
- Ne lőj! – kiabált rá Misaki, s kezét a fegyverre tette. – Az kell, hogy még azonnal meghallják a lövéseket!
- Bízd rám – mondta komoran Sasuke, s akkorát rúgott az elektromos kerítésbe, hogy az meg adta magát. 
Nagy csikorgás, nyikorgás árán ugyan, de feltárult előttük, s a fiatalok óvatosan, mindenre fokozottan figyelve, besétáltak a gyár udvarába.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.