Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


14. Bumm!

2011.09.15

 

 
- Butaságokat beszélsz. Baromság! Hogy lenne már itt? – kérdezte Itachi zaklatottan. 
- Hidd el! Érzem, hogy valaki figyel. 
- Nem. Felejtsd el! Tudom, hogy nehéz, mert nekem is az. De túl kell ezen lépnünk. Érted? 
Misaki nem felelt semmit, csak elfordult egy kicsit. Végig mérte a fiút, aki tele volt kötésekkel, s az egyik keze be volt gipszelve. 
- Hogy van a lábad? – kérdezte Misaki. 
- Megvan. Fáj, de majd helyre jön. 
- Mikor jöhetsz ki? 
- Nem tudom. Majd megmondja az orvos, ha visszajön – válaszolta, s közben végigmérte a lányt. – És veled mi van? 
- Semmi. Mint láthatod, nem lett semmi komoly bajom. 
- Most megharagudtál rám? 
- Nem. Csak nem tudom, hogyha te nem, akkor ki fog nekem hinni. 
Miskai Itachi szemeibe nézett, s érezte, ahogyan a fiú elbizonytalanodott. Végig gondolta, hogy mit is jelenthet Ő a lánynak, mint támaszt. 
- Sajnálom. Lehet, hogy igazad van – mondta halkan, majd megfogta ismét Misaki kezét. 


Misaki még a héten haza mehetett a kórházból, azonban Itachinak bent kellett maradni, amíg a sebe teljesen helyre nem jött. 
A lány haza költözött, mivel a szülei hazatértek az üzleti útjukról. Persze végig hallgatták, hogy mi történt, de nem mutattak túl nagy érdeklődést. Misakinak az fájt a legjobban, hogy a szülei szemében nem látott őszinte aggodalmat. Az Fugaku és Mikoto jobban féltette őt, mint a saját szülei… itt tört el benne valami. 
Hónapok teltek el úgy, hogy Misaki szinte nem is kommunikált a szüleivel. Hazament az iskolából, s sírva a szobája mélyére elbújt. Csak Itachival és a többiekkel volt hajlandó beszélgetni. 
Pontosan négy hónap szállt el a fiatalok feje fölött. Misaki és Itachi egyre közelebb kerültek egymáshoz, ahogyan megismerték a titkokat, amiket a szívükben hordoztak. Volt ott keserűség, boldogság, fájdalom… és vágy. 

A dübörgő zene megrázta a falakat a szórakozóhelyen, ahová végre rendőri felügyelet nélkül mehetett el a két szerelmes. 
Mivel ez volt az első alkalom, hogy tényleg szabadok lehettek, óriási bulit csaptak. Ott voltak a barátaik, ittak, táncoltak, majd ismét ittak és ittak.
Mindenki teljesen felszabadult volt, kivéve Misakit. Ő kiment a klub elé, s csendesen nézegette az elhaladó autókat. Gondolatai nem tudtak elszabadulni attól a liftben hallott hangtól, amelyet csak Ő hallott. 
- Hello szépség! – nevette Itachi, s kilépett az épületből. Egy puszit nyomott a lány fejére, majd átkarolta a vállát. – Mizujs? 
- Semmi. Kicsit kezdek unatkozni. 
- Nem versz át! Látom, hogy valami baj van. Mi az? 
- Téged tényleg hagy nyugodni ez az egész? 
- Mire gondolsz? 
- Na vajon? 
- Csak az elméd játszott veled, hidd el! Nem volt ott semmi, senki!
Misaki csak megrázta a fejét. Hogy ezzel a gondolatokat akarta kiűzni, vagy némán a barátját akarta megcáfolni, az titok maradt.
Átölelte Itachit, s csendesen hallgatta a szívverését. Olyan nyugodt volt. Milyen furcsa is a szívdobbanás… egy dolog, még is két részből áll. Mint ők. 
Itachit teljesen levarázsolta a lány finom illata. Ha lehunyta a szemét, akkor egy teljesen másik világban volt. Valami olyan helyen, ahol nem voltak gondok, csak boldogság, szerelem, béke. 
- Itachi! – szakította félbe a fiú álmodozását Misaki. – Le!
A fiúnak nem volt ideje reagálni, úgyhogy hagyta, hogy a lány lerántsa a földre. Nem tudta mi történik, csak azt érezte, hogy valami elsuhan a feje mellett, s a következő pillanatba berobban a mögöttük lévő ablak. 
- Mi a fasz? – nézett fel, s elővette a fegyverét a pulcsija alól. Gyorsan kibiztosította, s a kocsi után lőtt, amelyből egy bukósisakos férfi hajolt kifelé, kezében egy revolverrel. 
Az Uchiha utána lőtt, s egy pillanat alatt kialakult a tűzharc közöttük. 
Misaki berohant az épületbe, meg akarta keresni a többieket, de erre már nem volt szükség. Hidan és Sasuke szintén fegyverrel a kezükben roncsoltak kifelé a többiekkel együtt. Csak Sakura jött mögöttük idegesen tördelve kezeit. Amikor Ő is ki akart lépni az ajtón, Misaki megragadta a kezét, s visszarántotta. 
- Maradj bent!
Nem telt el fél perc sem, a lövések abba maradtak, s Itachival az élen visszamentek a lányokért. Megragadta Misaki kezét, majd átengedte öccsét, hogy Ő Sakurát hozza ki a klubból. 
Misaki még látta, ahogyan Kisame elrohant az autójáért Hidannel együtt. 
- Mi történt? – kérdezte a rózsaszínhajú. 
- Valami nyomorék ránk lőtt – morogta Itachi, majd eleresztette Misakit, s előre lépett a két érkező autóhoz. Kinyitotta a hátsó ajtót, s megvárta amíg Sasuke, Sakura és a barátnője bemásznak. 
Az ajtót becsapta, majd beült az anyósülésre. 
- Nyomj gázt! A „helyre” megyünk. 
- Hová? – hajolt előre Sakura.
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.