Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11. A törött csontú jégvirág

2011.09.15

 

Misaki elért egy ajtóhoz. Fémből volt, s hihetetlen nyikorgás kíséretében tudta csak kinyitni. 
- Már kezd nagyon elegem lenni – sóhajtotta, amikor meglátott egy lámpát. S az nem volt éppen kellemes a szemének a sötét folyosó után. 
Amikor belépett, szinte még nem látott semmit a vakító fénytől. Mikor a himbálódzó lámpa fénye kicsit odébb táncolt a sötét falakon, meglátott egy emberalakot a falnál. 
A nyikorgó fényforrás zavaró hangja, s a valahol éppen csöpögő víz hangja már nem jutott el a lány agyáig. Könnyes szemekkel vette tudomásul, hogy az a valaki, aki ki volt kötözve, Itachi volt. 
A fiú fáradtan, véres arccal, bedagadt szemekkel felnézett a lányra.
- Itachi… - hebegte, s elkezdett felé rohanni. 
Ekkor az Uchiha kapálózni kezdett, s mivel a szája be volt kötözve, csak próbált kiabálni valamit Misakinak. Kétségbeesetten nyöszörgött, miközben úgy rugdalódzott, mint egy megvadult versenyló. 
Amikor a lány már elég közel volt, nem látott más megoldást, mint felé rúgott. Misaki ijedten, s értetlenül ugrott hátra, amikor a fiú egy kicsit megrúgta. Nem értette, hogy Itachi miért nem akarja, hogy hozzáérjen. Sírni kezdett, s csak arra tudott gondolni, hogy valamiért megutálta őt az az ember, akit mindennél jobban szeretett. 
Remegő térdekkel a földre rogyott, s felnézett Itachi fekete szemeibe. A fiú megtörtént próbálta neki a tekintetével megüzenni: csak meg akarja védeni.
- Lám, lám! – nevette egy ismeretlen hang Itachi mellől. Misaki először azt gondolta, hogy hátha az a férfi az, aki eddig csak a mikrofonba beszélt, de amikor meglátta a fiút, kinek alakja lassan kirajzolódott a lámpa fényében, elvetette ezt a felvetést. – Végül eljutottál idáig. Nem vártam tőled. 
- Téged ismerlek – suttogta a lány. – Egyszer neked mentem a lépcsőházban, amikor szálltam ki a liftből. 
Misaki elméjében hirtelen újra lejátszódott az a jelent, amikor meglátta a fiút. 
„A lift megállt, a legfelső szinten, s az ajtaja kinyílt. Misaki lehajtott fejjel lépett ki, s elég nagy lendülettel ahhoz, hogy kibillentse egyensúlyából az ott várakozó személyt. 
Amikor nekiment, azonnal felkapta a fejét, s elkapta azt a valakit, hogy ne essen el. 
- Jól vagy? – kérdezte idegesen, s közben jobb kezét nyújtotta felé. – Misaki vagyok. 
- Jól. És tudom – válaszolta érdesen egy vörös hajú fiú. – Gaara.”
Misakit kirázta a hideg attól a gondolattól, hogy egyszer összetalálkozott már ezzel a fiúval, s akkor egy hétköznap srácnak gondolta, akinek nem volt gyerekszobája. 
- Miért csinálod ezt? – kérdezte Misaki, miközben felemelkedett a földről, s gyilkos pillantást vetett az idegenre. 
Gaara vett egy mély levegőt, s remegő kezeit a zsebébe rejtette. A szemei lángoltak szinte a fájdalomtól, amit érzett. 
- Mindig ott voltam a nyomodban. Mindig azt vártam, hogy majd egyszer észreveszel. De nem! – ordított fel, s kezeivel a mögötte lévő falba csapott. – Te csak azzal foglalkoztál, aki veled egy rangú volt. Szartál rám! Azt sem tudtad, hogy ott vagyok!
- Mégis honnan kellett volna tudnom? – kérdezte erőtlenül a lány. 
- Szinte az árnyékod voltam. Annyira beléd szerettem, hogy beleőrültem. Vicces nem? – nevetett fel egy megszállott kacajjal. – De a legnagyobb poén az, hogy ezzel nem vagyok egyedül. 
Amikor ezt kimondta, egy fiú alak jelent meg Misaki mögött. A kezében egy sokkoló volt. Bekapcsolta, s a lány derekához érintette. 
Misaki érezte, ahogyan a szúró, hasító fájdalom végig szaladt minden porcikáján. Szédülni kezdett, miközben Itachi kapálódzva meredt a lány mögött álló alakra. Misaki elvesztette az egyensúlyát, s a földre esett. 
A mögötte lévő alak, Gaara mellé sétált, de rajta maszk volt. A lány erőtlenül felnézett rá, s közben a fejét fogta. Amikor megpróbált felállni, először visszaesett, de másodszorra már sikerült neki. 
- És benned kit tisztelhetek? – kérdezte arrogánsan. 
- A helyedben kedvesebb lennék – mondta Gaara komor arccal. 
Misaki csak összevonta a szemöldökét, s botorkálva megindult Itachi felé. A két fiú egy ideig nézte őt, ahogyan ügyet sem vet rájuk, de ez elég hamar felhúzta a vörös hajút. 
- Legalább most figyelj rám! – ordította, s hasba rúgta a lányt. 
Itachi agya teljesen leborult. Szájáról valahogyan lenyúzta a kötést, s idegesen felordított. 
- Ha még egyszer hozzá mersz érni, esküszöm, hogy apró darabokra téplek!
- Erre gondolsz? – kérdezte a maszkos, s a sokkolót ismét a lány testéhez érintett.
Misai hangosan felordított, s a földön vergődött teljesen addig, amíg az idegen el nem vette tőle a sokkolót. 
- Te kibaszott féreg!
Misaki minden erejét összeszedte, s megragadta a fölötte guggoló férfi fejét. Lerántotta maga felé, s közben a másik kezét ökölbe szorítva, alaposan arcon vágta. 
Gaara azonnal megindult felé, s ütni készült. Amíg a maszkos a földön szorította az arcát, a lány elvette tőle a sokkolót, s Gaarahoz érintette. 
A vörös rázkódni kezdett, majd a földre esett, s elvesztette az eszméletét. Misaki nem tudta, hogy miért ért el ekkora hatást. Megnézte a szerkezetet, s észrevette, hogy a sokkolót véletlenül majdnem a maximum teljesítményre emelte. 
A maszkos közben feltápászkodott, s hátulról elkapta a lány nyakát. Fojtogatni kezdte, mire Misaki pánikszerűen elkezdett rugdalózni. 
- Ezzel nem mész semmire – vicsorogta a maszk alatt. 
A lány hátranyúlt, s megragadta az álarcot. Egy mozdulattal lerántotta róla, s átpillantott a válla fölött.
Szemei egy kék írisszel találkoztak. 
- Te?! – kérdezte hitetlenkedve, s kiszabadította magát a szorításból. 

- Te?! – kérdezte hitetlenkedve, s kiszabadította magát a szorításból. – Deidara?
A fiú orrából ömlött a vér. Szemmel látható volt, hogy eltört. Szemeiben fájdalom, bánat, megtörtség csillogott. 
- Igen. És?! – ordított a lányra. – Akkor mi van? Csakis te tehetsz róla!
- Mi a bajod? – kapta fel a vizet Misaki, s merészen megindult felé. – Akinek kettőnk közül összetörve kellene lennie, az én vagyok! Te használtál ki! És ezt be is vallottad!
- Nem! Én szerettelek bazd meg! – kiabálta, majd a szájához kapott, s idegesen kifújta a levegőt. Misaki nem szólt semmit, csak bámulta Deidarát, s értetlenül felhúzta a szemöldökét. 
Itachi döbbenten nézett végi barátján. Kezeit ellazította, s tátott szájjal bámulta, ahogyan a fiú lassan megnyílik, mint egy könyv. – Összetörtél, megkínoztál, ellöktél, eltapostál, megöltél! 
Deidara hangja úgy hasította a levegőt, mint egy éles penge, amely képes akárki életét kiontani.
Misaki elejtette a sokkolót, s amikor meglátta a fiú vérben forgó szemeit, lassan hátrálni kezdett. Még sosem látta a fiút ennyire kegyetlennek, s még sosem érezte, hogy félnie kellene tőle. De ekkor… mindennél erősebb volt ez a félelem. 
- Látom tényleg nehéz az utolsó kör! – nevette az idegen hang. – Nehéz a régi szálakat elvarrni, nemde? Mi lenne, ha pontot tennénk a dolog végére? 
Mintha Deidara ezt valami parancsnak vette volna, lassan felemelte a sokkolót, s feltekerte a maximumra. Szinte szabad szemmel is látni lehetett, ahogyan a szikrák pattogtak a szerkezet körül. 
Ha ez hozzámér, meghalok – gondolta Misaki, s ösztönösen menekülni akart, majd rájött: ha elmegy, akkor Itachit hagyja védtelenül. 
Nem tudta Ő sem, hogy milyen megfontolásból, de gyorsan megfordult, s szemügyre vette a láncokat. Csak egy lakat tartotta őket össze, amihez egy kulcs kellett. A nyakához kapott. Ott lógott a kulcs, s pont olyan alakja volt, mint a lyuknak. Le akarta akasztani a nyakából, de Deidara közben mögé lépett, s felé nyúlt a sokkolóval. 
Itachi félrerúgta valahogyan Misakit, s combon rúgta a szőkét. Amikor a lány megfordult, látta, hogy a szőke Itachi felé közelít a szerkezettel. Odarohant, s hátulról elkapta Deidara két vállát, s a földre lökte. A kulccsal a kezében Itachi felé lépett, de a szőke elkapta a bokáját, s így egy hatalmasat esve a földre zuhant. Deidara megfordította őt, hogy a hátán feküdjön. A kezét lefogta, s fölé mászott. Durván szájon csókolta. 
Itachi idegesen kapálózni kezdett, s megpróbált felé rúgni, de erre semmi esélye nem volt. 
Dei a nyelvével utat tört Misaki szájába, s durván magáévá tette. Közben az ágyékát a lányhoz nyomta. 
Misaki teljesen pánikba esett, s megpróbált valami menekülési utat találni. Térdét hatalmas erővel felhúzta, s így pont eltalálta a srác legérzékenyebb pontját, aki először felordított fájdalmában, majd az oldalára dőlt. 
Misaki az alkalmat kihasználva Itachihoz rohant, s kinyitotta a lakatot. Amikor az Uchiha végre szabad volt, a földön fetrengő sráchoz lépett, s a hajánál fogva felrántotta a földről. Ököllel arcon vágta, majd a falnak lökte. Megragadta a torkát, s úgy szorította, hogy a srác alig kapott levegőt. 
- Mégis mi a fasz ütött beléd? – mennydörögte, s belevágott egyet Deidara gyomrába. 
A szőke felnézett rá, s egy olyan ördögi vigyor ült ki az arcára, hogy még Itachi is megijedt tőle.
- Ne! – kiáltott fel Misaki, mivel Ő látta, hogy pontosan mi történik a két fiú között. 
Deidara bekapcsolta a sokkolót, s meglendítette a kezét, amit éppen csak kiszabadított. 
A lány megindult feléjük, hogy megállítsa a szőkét, de már késő volt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.