Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. Szeptember 1.

2011.05.09

 

A reggel unalmasan érte Tokiót. Mindenki lassan kikászálódott az ágyából, s elindult aznapi teendői elintézésére.
Misaki álmosan dörzsölgette a szemeit miközben felült hatalmas ágyán. A tetőtéri luxus lakás ablakán melegen sütött be az őszi napfény.
A lány óvatosan felállt, majd a tükörhöz sétált. Megnézte magát, s dobott egy csábos mosolyt. A fürdőszobában levette a sortját, s az XXXL-es felsőt, amiben aludni szokott.
Teste nem volt túl karcsú, de túl körvér sem. Pont olyan volt, mint amilyennek lennie kellett. Felvett egy szűk farmert, s egy kék, rövid ujjú felsőt.
A kis kefét a kezébe vette, de mielőtt nekiállt volna, felkapta a hajvasalót, s bedugta a konnektorba. Amíg az melegedett, megfésült rövid haját. Hátul olyan rövid volt, hogy szinte nem is volt rajta mit fésülgetni. Előrébb fokozatosan hosszabb volt, de még ott is csak a válláig ért, ahol a leghosszabb volt. A haja barna volt, s vörös csíkok voltak benne elszórtan.
Amikor már elég volt a vasaló, kisimította a hullámokat, s befújta hajlakkal a koronáját.
Lehajolt, s a hatalmas tükör alatt szekrényből elővett egy fehér kis táskát, ami tele volt sminkkel. Először csak alapozót tette fel, majd kifestette hatalmas, kék szemeit. Az ajakrúzst óvatosan, figyelemmel tette fel, majd csücsörítette egyet, s visszatette a pipere cuccokat a szekrénybe.
Kihúzta a hajvasalót, s visszatért a szobájába.
- Anya! Készen van a kaja? – kiabált ki, miközben összeszedte az iskolai cuccait.
Táskáját a vállára dobva sétált ki kecsesen a nagyméretű nappaliba. Az apja a díványon ült, s egy óriási plazmatévén nézte a reggeli híreket, miközben a kávéját szürcsölgette.
- Kész van! Tessék szívem – mosolyogta az anyukája, miközben odanyújtott neki egy zacskót. A tartalma nem volt más, mint egy szendvics, egy üveg víz és egy narancs.
- Harigato!
Arisa kinyitott az üvegajtót, s kisétált a hallba, ahol egy hatalmas szekrény volt. Kinyitotta, s elé tárult a milliónyi kabát, cipő rengeteg. Persze Ő pontosan tudta, hogy mit szeretne. Elővett egy magas sarkú csizmát, aminek térdig érő szára volt. Leült a földre, felhúzta, majd felállt, s kivett egy fekete kabátot és egy lila sálat. Gyorsan magára kapta mindet, majd oldaltáskájába téve a zacskót, kiviharzott az ajtón.
- Sziasztok!
A lift előtt várakozva már kezdte unni magát, úgyhogy előkapta az iPodját, s berakott valami dübörgő, bulis zenét.

- Hol van már a csajod? – kérdezte egy szőke fiú, akinek copfba volt fogva hátul a haja. Egy vastagabb tincs belógott arcába, de nem zavart őt a dolog.
- Nem a csajom – válaszolta higgadtan egy magas srác, akinek szintén össze volt fogva fekete haja. – Ha az lenne, abból aztán botrány lenne. És nem tudom, hogy hol van.
- Mindjárt itt lesz – morogta halkan egy kicsivel alacsonyabb fiú, akinek szintén fekete haja volt. Hátul tüsinek fel volt állítva, elöl pedig bár tincs keretezte arcát. Ahogyan egymás mellett álltak az előbbi sráccal, még a hülye is észrevehette, hogy testvérek voltak.
- Honnan tudod? – kérdezte a szőke.
- Telefon is létezik.
- Sasuke… nem érzed úgy, hogy vissza kéne venned? – kérdezte ismét a szőkecopfos.
- Nem. Nem igazán Deidara.
A fiúk kint álltak a kapu előtt. A banda többi tagja már bent volt az épületben, mivel valami halaszthatatlan ügyük volt.
- Kezdek unatkozni – sóhajtotta Itachi. Előrelépett a járda szélére, ahol egy kisfiú állt kezében bulvár lapokkal.
- Itachi-sama! – hebegte a kisgyerek. – Tessék!
- Harigato.
Itachi elvette a magazint, s odadobta a pénzt a gyereknek.
- De ez több mint amennyibe kerül… sokkal! – kiabált utána a gyerek.
- Tartsd meg!
Az Uchiha mellé állt két társa, s idegesen nézték a főoldalt. Misaki mosolygott rajta, s az arca alatt volt egy felirat: Vajon meddig marad meg az Uchiha és a Sato klán üzleten kívüli szövetsége?
Sasuke annyira még nem értette, hogy ez miért annyira idegesítő, de ettől függetlenül irritálta a címlap. Utálta, hogy akárhová megy, felismerik, írnak róla. Semmit sem tehet a nélkül, hogy az maga után ne vonjon legalább egy kis cikket.
- Sziasztok! – mosolyogta Misaki, amikor melléjük ért.
Elsőnek Itachi kapta fel a fejét, majd Sasuke, s végül Deidara.
- Hello.
- Mit olvasgattok? – kérdezte vidáman, majd szemügyre vette a magazint. – Ugyan már! Ne foglalkozzatok ilyen butaságokkal!
Kikapta a fiú kezéből az újságot, s a legközelebbi kukába dobta.
- Bemegyünk végre? - kérdezte Deidara, majd befordult a kapun. A többiek követték őt.


Az iskola valami hihetetlenül csodálatos volt. Látszott, hogy azok jártak oda, akik bármit meg tudtak fizetni. A suli teljesen modern volt. A falakon TV-k voltak, amik a suli aznapi eseményeit, híreit, történéseit mondták be.
Egy kis szökőkút csobogott középen. Mesés volt. Apró aranyhalak úszkáltak benne, és a tavi rózsák árnyában megbújt itt-ott egy béka.
A lépcső korlátján végig volt futtatva egy gyönyörű zöld futónövény, aminek rózsaszín, apró virágai voltak. Mindenki nevetett, mosolygott, szórakozott, rohangált.
- Cső! – ordította Hidan, s odalépett a csapathoz. – Misaki! Mesés vagy, mint mindig.
A fiú átkarolta a lány derekát, s magához húzta. Megpróbált neki adni egy puszit, de ez nem jött össze.
- Vegyél vissza szivi! – nevette a lány, s eltolta magától a srácot.
- Végre itt vagytok. – Odalépett hozzájuk egy magas srác, akinek kékre volt festve a haja, s elöl fel volt állítva. Mellette lépkedett egy másik fiú, akinek zöld haja volt.
- Bocsi, csak kicsit elpiszmogtam reggel – mosolyogta Misaki. – Hol van Sasori?
- Kicsit kiütötte magát tegnap, úgyhogy nem hiszem, hogy ma bejön – mondta Deidara.
- Szegény! – sajnálkozott Misaki, majd elindult felfelé a lépcsőn. – Sasuke! Hányas teremben kezdünk?
Az Uchiha mellé sétált, majd egy ideig elgondolkozott.
- A 108-asban.
- Fúj! Akkor kémia? – kérdezte a lány fintorogva, mire csak egy szomorú bólogatás volt a válasz.
- Nocsak, nocsak! Itt vannak a sznob millerek – nevette egy gúnyos hang a lépcső tetejéről.
Itachi és Hidan egyből előrébb sétált, hogy Misaki és Sasuke mögöttük legyenek, ne ők menjenek elöl.
- Vegyél vissza haver! – morogta Hidan. – Nem hiszem, hogy a Hyuga famíliának annyira rosszul menne a sora, hogy így kellene pattogni.
- Ne nagyon szólj be a haverjaimnak – lépett elő Naruto egy teremből. – Semmi közötök hozzá, hogy kinek mire futja.
Annak ellenére, hogy így beszélt, rajta is a legújabb divatnak megfelelő cuccok voltak. Egy deszkás cipő, hozzá egy szürke csőnadrág, s egy narancssárga ing.
- Jó! Nekünk erre nincs időnk. Inkább menj vissza a kis barátnődhöz, amíg még lehet – vigyorogta Deidara, mire Naruto azonnal felrántotta a lépcsőről, és egy szekrénynek lökte.
- Hé! – Misaki kirontott Itachi mögül, s megindult az Uzumaki felé, hogy hátrébb rántsa.
- Nana! – Sai elkapta hátulról a lány derekát, s megpördült vele a tengelye körül.
- Vedd le rólam a mocskos kezeidet! – vicsorogta Misaki, s a magas sarkával rátaposott a fiú lábaira.
Sai felszisszent, s egyből elengedte a lányt. Mire az megfordult, Deidara már szabad volt, s dühösen meredt Narutóra.
- Vegyetek vissza, különben agyonverlek! – indult neki Itachi Sainak, de Misaki elé állt, s egyik kezét a fiú mellkasára tette.
- Ugyan. Lehet, hogy seggfejek, de a suliban nem kell balhézni. Inkább menjünk órára.
Itachi a lány kék szemeibe nézett, s egy kis mosolyt erőltetett a szájára.
- Rendben.
A kis csapat elindult a termük felé, csak Sasuke és Misaki maradt lent az ellenszenves banda között.
Ugyanis akármennyire is szívás, de az osztálytársaik voltak. Besétáltak a terembe, s lehuppantak a leghátsó padba.
- Nocsak Misaki! Már megijedtem, hogy eltűntél a nyáron! – vihogta egy szőke hajú lány. – Persze neked örülök, Sasuke-kun!
- Én neked nem, Ino – morogta unottan az Uchiha, majd elővette a könyveit, s letette azt asztalra.
Az egész terem makulátlan volt. A falak szép, halvány sárgák. A bútorok, pedig mint fenyőből voltak. A falon olyan képek másolatai voltak, mint a Mona Lisa. Egyszóval… igazi elitrétegnek kijáró körülmények uralkodtak még itt is.

- Imádom, hogy végzősök lettünk – nevette Hidan. – Mi az év első órája? Semmi! Lyukas!
Itachi kint ült a folyosón, s a kávéját iszogatta miközben farkasszemet nézett egy másik banda taggal, aki szintén végzős volt.
Neji Hyuga. Vele együtt még Sai járt az Ő osztályukba, úgyhogy a 12. évfolyamon az Uchihák bandája volt az uralkodó.
A Hyuga szintén gyilkos pillantásokat vetett Itachira, majd felállt, s Saival bementek a dohányzóba.
- Hogy vannak olyan láncdohányosok, akik még itt sem bírják ki – morogta Deidara.
- Bagoly mondja verébnek! – Kisame úgy hátba csapta a szőkét, hogy az leborult a székről.
Itachi egy kicsit felnevetett, majd elindult a büfé felé, hogy visszavigye a csészéjét.


- Jó reggelt! – Kakashi-sensei lépett be a terembe, majd az asztalra téve a naplót, az ajtó felé nézett.
- Jó reggelt, Sensei!
A diákok egyből a helyükre rendeződtek, s illedelmesen köszöntötték a tanárukat.
- Gyere be kérlek! – A tanár az ajtó felé nyújtotta a kezét, ahonnan egy lány lépett be a terembe. – Gyerekek, Ő Haruno Sakura. Új az osztályunkban. Ülj le oda Naruto mellé.
- Pfff. Ezt kifogta – vigyorogta Sasuke miközben leült a székére.
- Hagyd már! Lehet, hogy jól ki fognak jönni.
- Persze! Pont vele?
- Igaz – nevette Misaki, majd keresztbedobta lábait, s a mobilját kirakta a padja szélére.
- Akkor… kezdjük is a tanévet! – mondta a tanár, majd leült a székére.
- Milyen izgalmas tanév lesz! – vigyorogta Kiba, s közben a pulcsija alatti pisztolyára tette a kezét.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:D

(Barbiii, 2011.05.09 21:46)

Nagyon jó lett Folytasdd minnél előbb!!!