Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8. Kettesben

2012.10.13

 Sakurának nem esett túl jól, hogy az egyik pillanatban még egy kellemes cukrászdában üldögélt - boldogan kanalazta a százgombócos fagyikelyhét, ami vastagon úszott a hófehér tejszínhabban, meg volt rakva gyümölccsel, és színes cukordarával, meg mókás papírernyőkkel díszítették - a másik pillanatban pedig már Itachi bámult rá dühösen, és a fincsi fagyi emléke a kellemes álommal tovaszállt. Hirtelen azt se tudta, hol van. Idegennek hatott a szoba, furcsa volt, hogy nem az inas vagy Hinata ébreszti, hanem a fiú rázogatja, ráadásul elég ingerülten. 

- Miért durváskodsz? – pislogott rá értetlenül, mert fájt neki, ahogy Itachi a vállát szorongatta.
- Ébredj már fel! Érted jöttem, mert itt nem maradhatsz – válaszolta az Uchiha türelmetlenül, és egy mozdulattal kitakarta, hogy talpra rántsa a még álomtól kótyagos lányt.

Sakura szeme Inóra tévedt, aki szintén idegesnek látszott. Az ágya sarkán ülve figyelte, vendégei mit művelnek. Nem szólt bele a párbeszédbe. A rózsaszínnek egyből feltűnt, hogy átöltözött. Most farmert viselt, hozzá pedig egy meglehetősen bő pólót, amiben elég szokatlanul mutatott, de Sakura azt gondolta, hogy a férfilátogató miatt öltözött a hálóingből valami kevésbé intimebbe.

- Hova megyünk? – kérdezte aztán.
- Veszek ki neked egy hotelszobát. Addig ott ellehetsz, míg el nem ül a vita Inoichi és Tsunade közt.
- Kizárt, hogy te Sakurát egy hotelbe vidd! – lépett közéjük hirtelen Ino.
- Tessék? – lepődött meg Itachi.
- Jól hallottad! Azt gondoltam, hogy haza viszed, ahol most az anyád is lakik, de azt nem engedem, hogy egyedül legyen veled kettesben, egy hotelben – közölte a szőkeség elszántan. – Akkor inkább felhívom apámat, és megmondom neki, hogy itt van nálam a kis kedvence.
- Miért ne mehetnék el Itachival? – szólt közbe Sakura bizonytalanul. 
- Akarod, hogy elmeséljem neki, Itachi? Vagy inkább szépen meggondolod magad, és itt hagyod velem. Hidd el, jobban vigyázok majd rá, mint te tennéd. Egy olyan oldaladat ismertem most meg, ami után biztos vagyok benne, hogy nálam Sakura sokkal jobb kezekben van – mondta célzó magabiztossággal.

Itachi elsápadt a haragtól, de nem kockáztathatta, hogy Ino elkotyogja a „kis” afférjukat. Olyan dühösen méregették egymást, hogy Sakurának görcsbe szaladt a gyomra, mert érezte, hogy kettejük közt valami nagyon komoly probléma feszül, nem csak egyszerű unszimpátia.

- Sasoriék házába megyünk. Anyám is ott lakik most, így megfelel? – kérdezte a fiú jeges hangon.
- Meg. 
- Megyek öltözni – sóhajtott Sakura, bár hirtelen nem nagyon akaródzott neki Itachival menni. Ino olyan szemekkel méregette a srácot, mintha nem is az apja egyik embere lenne, akinek a gazdagságát köszönheti, hanem maga a sátán, vagy valami, ami még annál is rosszabb. El nem tudta képzelni, hogy min veszhettek így össze, amiért ennyire utálják egymást.

Még hajnal négy sem volt, bár kinn már csiviteltek a madarak. Sakura fázósan fonta össze karjait, mikor kisétáltak Itachival a Yamanaka villából.

- Várj! – szólt utána Ino, és egy meleg, hófehér kardigánt nyomott a kezébe.
- Köszönök szépen mindent! – hálálkodott Sakura, miközben Ino segített neki belebújni a meleg holmiba.
- Ugyan, nem szeretetből tettem. Amúgy illik hozzád ez a szín – simított végig Ino a puha anyagon. - Ártatlanságot tükröz, mint te – mondta fura hangon. – Maradj még sokáig ilyen, oké? Ne törődj a rossz emberekkel. Az olyanokkal, mint én, vagy az apám – fintorgott fanyar mosollyal – hanem keresd azokat, akik őszintén szeretnek, és becsülnek. Itachi… nos, ő nem biztos, hogy ilyen, még ha igyekszik is jó lenni – súgta, és hirtelen magához húzta a meglepett rózsaszínt. Sakura eléggé megdöbbent ettől a váratlan öleléstől, és hirtelen olyan benyomása támadt, mintha a másik sírna, de nem győződhetett meg róla, mert Ino befutott a házba, mielőtt rákérdezhetett volna, miért van így elkeseredve.
- Összevesztetek valamin? – kérdezte Sakura kíváncsian Itachitól, aki most kivételesen nem taxival, hanem a saját kocsijával jött érte. A fekete sportautó nagyon jól illett gazdája stílusához, de hirtelen megint a „sátán” szó jutott eszébe róla a lánynak. Vagyis az, hogy csábító, de veszélyes.
- Ino csinált valamit, amivel nagyon felbosszantott, de nem akarok beszélni róla – válaszolta Itachi kurtán. Látszott, hogy nem ilyen egyszerű az egész, de Sakura nem merte tovább faggatni, helyette kényelmesen hátra dőlt a puha bőrülésbe süppedve, és próbálta összeszedni a gondolatait.
- Nem Sasoriékhoz megyünk? – nézett ki csodálkozva az ablakon, amikor teljesen más irányba indultak.
- Ott Inoichi vagy az anyád két percen belül megtalálna. Akarod, hogy újra hajba kapjanak miattad? Hidd el, jobb az első verzió, amit kitaláltam. Ino meg tartsa meg a véleményét róla – magyarázta Itachi szúrósan, mintha egy kisgyereket próbálna jobb belátásra téríteni.
- Persze, hogy nem. Elég volt egyszer azt a cirkuszt átélni – jött azonnal a válasz, de hirtelen kétségek gyúltak Sakura szívében, hogy egy hotelszoba se olyan biztonságos egyedül egy férfival…


Az Éden Hotel pont az a kategória volt, ami megerősítette a lányban a gyanút, hogy talán jobb lett volna Inónál maradni. Előkelő szállásnak számított, de kimondottan párok számára berendezve. Mindenki tudta erről a helyről, hogy a tehetősebbek luxustalálkahelye. Sakura nem értette, miért éppen ide hozták, de egyre idegesebben fürkészte kísérője arcát, hátha rájön a szándékára. Itachi viszont úgy tűnt, nincs most valami beszédes kedvében. Helyette a recepciósra villantotta csábító mosolyát, így Sakurától nem is kértek iratokat, hanem villámgyorsan kitöltöttek néhány papírt, aztán már meg is kapták a szobához tartozó mágneskártyát.

- Ez nagyon szép, de valami egyszerűbb nem lett volna? – ámult el Sakura a buja berendezésen. Fejedelmi lakosztályt kaptak, egy légtérben volt a hatalmas franciaágy és a kör alakú pezsgőmedence, amelyből gyönyörködni lehetett az eléjük terülő városra az óriási panorámaablakon át. Behűtött pezsgő várta őket, és a hófehér parkettán vörös rózsaszirmok hevertek szanaszét. A lány ilyet még csak filmeken látott, de jól tudta, minek szól ez a körítés. 
- Ne vágj már ilyen rémült képet! – lépett hozzá Itachi, mert észrevette nyugtalanságát. Hátulról gyengéden átölelte. Jólesett neki a törékeny lányt magához szorítani, mert mindig valami védelmezőösztön félét érzett mellette. Vigyázni akart rá, és megnyugtatta, ha a közelében lehetett. Ez nem szerelem volt, de valami kellemes. – Azért jöttünk ide, mert senki nem keresne egy ilyen helyen téged. Természetesen mi csak aludni fogunk itt, de ez a bekészítés minden szobához jár, szóval ne idegeskedj miatta. Amúgy, nem vagy éhes? – próbálta más felé terelni Sakura rémülten csapongó gondolatait. Érezte, hogy a lány teste megfeszül karjai közt, és nyoma sincs benne bizalomnak. A szíve olyan hevesen verdesett, hogy Itachi inkább elengedte, mert nem akart még jobban ráijeszteni. – Itt az étlap, rendelj valamit, míg lezuhanyozom – hagyta magára.

Míg Sakura látszólag a kínálatot böngészte, egyre azon idegeskedett, hogy jó-e ez így? Bízhat-e a másikban? Eddig Itachi sose élt vissza a helyzettel, mindig kedves volt vele, de Ino szavaiban volt valami, ami miatt hirtelen másként kezdett nézni a fiúra. Nem a segítőkész zenésztársat látta benne, vagy a barátot, hanem a hús-vér férfit. Justinhoz képest sokkal-sokkal veszélyesebbnek ítélte, de nem akart bután viselkedni. Nem akart még azelőtt ítélkezni róla, hogy bármi rosszat is tett volna ellene. Tehát az lett a taktikája, hogy kivár és figyel. Résen lesz, ha mégis csalódna Itachiban, de nagyon remélte, hogy ez nem fordul elő. Napról napra egyre jobban kedvelte őt, és borzalmas lett volna azt tapasztalnia, hogy félreismerte.

Mikor a fiú vizes hajjal, köntösben megjelent, Sakura szíve újra a torkában dobogott.

- Választottál? – mosolygott rá egy szívdöglesztő vigyorral, közben egy fehér törölközővel szárogatta a hosszú, fekete tincseket.
- Ezt a salátát szeretném zöld teával, és pirítóst – mutatott Sakura a guszta képre az étlapon.
- Rendben. – Itachi is gyorsan végigfutotta az ételeket, és bőséges reggelit kért magénak tojással, sonkával, zöldségekkel, teával, kávéval.

Míg meghozták a rendelést, kifésülte a haját, és bekapcsolta a tévét, mintha csak otthon lennének, bár Sakura legnagyobb döbbenetére legalább tíz pornócsatornát elkapcsolt, mire talált egy rendes műsort, amiben nincsenek pucér szereplők. 

- Tom és Jerry jó lesz? Sasukéval szeretjük ezt nézni – hagyta ott a tévét, aztán ment is az ajtóhoz, hogy beengedje a reggelijükkel érkező szobapincért.

Miközben a diszkrét alkalmazott igyekezett csak a munkájára figyelni, azért lopva megnézte magának Sakurát is. Látszott, hogy felismeri, így kissé csodálkozva pillantott Itachira, mert beugrott neki a lány kora. Alig tizenhat évesen eléggé megbotránkozott rajta, hogy ilyen kalandokba keveredik, és hogy a fiú simán kihasználja.

- Köszönjük! – nyomott Itachi némi borravalót a kezébe, hogy jelezze, megunta a bámészkodását. Jóval többet adott, mint ildomos lett volna, de remélte, hogy ezzel megvásárolhatja a kíváncsiskodó diszkrécióját.
- Köszönöm, Uram! Érezzék jól magukat – hajolt meg mélyen a szobapincér, mikor szembesült vele, hogy milyen szép kis összeget kapott.
- Jössz végre enni? 

Sakura még a jókívánság hatása alatt állt. Mélyen elpirulva nézett a bezáródó ajtó után. „Érezzék jól magukat!” Hű, ez milyen kétértelmű javaslat! A lány erősen elgondolkodott azon, hogy ha Hinata itt lenne, most mit tanácsolna: Bízzon Itachiban, vagy fusson, amíg lehet?

Végül igyekezett higgadt maradni, és leült ő is enni. Míg máskor fesztelenül csevegtek bármiről, és alap volt kettejük közt a barátságos hangnem, most Itachi megjátszott természetes viselkedése dacára látszott, hogy nagyon feszült. Vajon még mindig Ino miatt?

Hangtalanul fogyasztották a pompás reggelit, közben mindketten úgy tettek, mintha a mesét néznék a tévében. Mikor befejezték, Itachi újra eltűnt a fürdőben. Visszaöltözött, és készült valahová.

- Aludj még, ha tudsz – mondta Sakurának, és felhúzta a cipőjét is. – Most megyek, beszélek Inoichival, és kitaláljuk, hogyan puhítsuk meg az anyádat. Nem engedhetünk el a zenekarból. Ugye te se akarsz kilépni? 
- Természetesen nem, szeretek veletek dolgozni. Anya viszont legtöbbször hajthatatlan.
- Elintézzük valahogy, és elfelejti a szerződésbontást, légy nyugodt – lépett oda hozzá Itachi, hogy megnyugtassa, és gyöngéden megsimította arcát. Sakura összerázkódott az érintésre.

Miután magára maradt, hosszú és unalmas napja volt. Nem tudta, mihez kezdjen magával. Leginkább a városban gyönyörködött, aztán rendelt újra ennivalót, és próbált valami más csatornát keresni, de alig volt a pornón kívül valami értelmes, nézhető dolog. Kínjában végül legyűrte ellenérzését, és egy kevésbé extrém szex jelenetet kezdett nézni. Jobbára kíváncsiságból, mert őszintén szólva nem igazán tudta, hogyan működnek a dolgok. Otthon biztos nem nézett volna soha ilyet, de most egyszerűen a lehetőség kínált magát, hogy egy kicsit „művelődjön.”

Tágra nyílt szemmel figyelte, mit művelnek egymással a párocskák. Leginkább a fickókat szemrevételezte, mert az anatómiai adottságaik eléggé érdekesek voltak. Élőben még nem sok ilyet látott. Szegény Sasuke volt az egyetlen, bár őt inkább ne látta volna, hiszen nem mutatta épp a legjobb formáját, amikor meztelen testét véletlenül megleste a kórházban. Fura volt arra gondolni, hogy Sasuke korábban már ugyanilyeneket csinált sok-sok lánnyal, vagy éppen Hinata is ezt csinálja Narutóval, meg ő is így született, amikor a szülei együtt voltak. Amit a tévében látott, valahogy nem hasonlított arra a fennkölt dologra, amit a romantikus regényekben, vagy a szerelmes filmekben vázoltak a szexről. Ez inkább gusztustalannak hatott, míg a romantikus verziója valami megfoghatatlan, halandó számára soha el nem érhető illúziónak tűnt, amikor Sakura erről olvasott. Valahogy mindkét végletet idegennek érezte. 


Végül megunta a töprengést. Szerelmes még nem volt, a szexet mostanában nem tervezte, így hagyta is a csudába az egészet. Nem fárasztotta magát azzal, hogy kitalálja, vajon mit szeretnek ebben annyira az emberek. Amúgy is… néha már idegesítette, ahogy Naruto folyton rámászik a barátnőjére, kisajátítja, állandóan egymás száján lógnak. Emiatt Hinata már alig foglalkozik vele, nincs idejük beszélgetni, és még azt se mesélhette el neki, hogy túl van az első, igazi csókon, amit ő is akart, akkor, ott, a sziklákon a naplementében…



Arra ébredt, hogy újra sötét van. Már nem volt egyedül. Az óriási ágyon összegabalyodva feküdtek Itachival, aki a hátát simogatta a ruhán keresztül gyengéden, míg a lány feje a mellkasán pihent. 

- Megjöttél? – ugrott fel azonnal a rózsaszín, és egyből tisztes távolságba húzódott tőle. Nem is érette, hogy bújhatott hozzá álmában a fiúhoz.
- Elintéztem mindent. Hoztam kaját, meg neked tiszta ruhákat. Ha minden jól megy, holnap hazamehetsz – válaszolta Itachi csendesen.

Sakura nem akart vele egy ágyban feküdni, ezért megnézte inkább, miket sikerült szerezni.

- De aranyos ez a pizsi! – lepődött meg, mikor meglátta, mit kapott.
- Hinatát kérdeztem, mekkora méret kell neked, és reméltem, hogy ez majd tetszik. Amúgy üdvözöl.
- Köszi! – mosolyodott el végre Sakura. Kezdett megnyugodni. Nem hitte, hogy az a személy, aki képes gülü szemű, gyümölcsös pizsamát venni neki, az valami rosszat akarna tőle. Azonnal elszaladt zuhanyozni, és örült, hogy ebben a hőségben végre tiszta ruhát húzhat. A hálóruha rövidnadrágos volt, pólószerű felsővel, így nem aggódott, hogy kihívó lenne. 

Farkasétvággyal vetette rá magát a húsra, bár csak salátát evett mellé, és mellőzte a szószt, de így is nagyon jóllakott.

- Ma kimaradt a próba. Egyszer azért jó lenne eltáncolni, amit már tudunk – javasolta Itachi vacsora után. – Direkt elhoztam a laptopomon a zenéket.
- Rendben.

Miközben táncoltak, valahogy újra visszatért közéjük az a bizalmas légkör. Sakura egyre bátrabban nézett a fekete szemekbe. Most nem csillogtak olyan vidáman, mint máskor, de jóval kedvesebbek voltak, mint reggel.

- Elmegyek én is fürödni – mondta a fiú, mikor végigvettek mindent. Sakura előtte gyorsan megmosta a fogát, aztán az ágyban várta, bár ez valahogy megint kínos volt neki. Itachi szerencsére továbbra is illedelmes maradt. Amikor végzett a tisztálkodással, szépen jó éjszakát kívánt, leoltotta a lámpát, és az ágy túlsó felére vackolta magát. Sakura megkönnyebbülve fordított neki hátat.

Nem tudta, hogy a másik a legkevésbé se nyugodt. Amint elaludt, Itachi újra feloltotta a lámpát, és a gyér fényben mellé könyökölt. Nézte alvó arcát, megsimította a lágyan göndörödő, rózsaszín tincseket. A hibátlan, tejfehér bőr, a békésen pihegő, cseresznye ajkak csodálatos látványt nyújtottak. Legyűrte vágyát, hogy megcsókolja, vagy a takarót lentebb tolja rajta, hogy a szépséges melleken is legeltesse a szemét, amelyek emlékei szerint izgatóan kirajzolódtak a póló alatt. Egész vacsora alatt bennük gyönyörködött. 


Nem! Nem nyúlt hozzá, csak nézte. És bánta, hogy ilyen. Zavarta a saját mohósága. Hogy ennyire elgyengül a kívánatos női test hatására, és még Inóval is képes volt lefeküdni emiatt. Délelőtt beállított hozzá egy esemény utáni tablettával. Addig nem tágított, míg a cicababa előtte be nem vette. Tudta, hogy nagyon bunkó, de nem kockáztathatott. Az Isten óvja attól, hogy egy ilyen ribanctól gyereke szülessen.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.