Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. Önzõ érdekek

2011.05.11

 

Sakura elégedetten hagyta el a fürdőszobát. Tudta, hogy lélegzetelállítóan néz ki, de hirtelen olyat látott, amitől az ő lélegzete is elállt.

- Te még nem készültél el? – kérdezte zavartan Justintól.
- Nem nagyon siettem… Igazából téged vártalak – felelte a fiú magabiztos mosollyal, és közelebb lépett hozzá.
- Nem fázol, csak így… egy szál törölközőben? – dadogta Sakura, és igyekezet nem nagyon megbámulni a hanyagul pózoló srácot.
- Mindjárt felöltözöm, de előtte igyunk egyet a koncert sikerére!
- Rendben – hagyta rá Sakura kábán, ugyanis erősen kiszáradt a szája. Na, nem izgalmában! Inkább a sokktól.

Hirtelen nagyon ostobán érezte magát. Nagy bátran feljött egy vadidegennel úgy, hogy közben senkinek nem szólt, merre kóricál. Édes kettesben vannak egy luxus lakosztályban, erre meglepődik, hogy vendéglátója megpróbálja kihasználni a helyzetet? Így utólag már belátta, hogy megint nem gondolkodott, amikor a meghívásra igent mondott. Idegességében túl gyorsan nyúlt a pohárért, és ahelyett, hogy elvette volna a pezsgőt, véletlenül leejtette. Ijedten kapott utána, de a kristálypohár nagy csörömpöléssel a padlón landolt.

- Minden rendben? – kopogott be a zajra az egyik testőr.
- Persze – kiabálták vissza egyszerre. Sakura próbálta gyorsan összekapkodni az üvegdarabokat és feltörölni a pezsgőt, mielőtt a tócsa eléri a méregdrága szőnyeget.
- Hagyd már! Majd feltakarítják – térdelt mellé a fiú, és kivette a kezéből a szilánkokat.

Sakura hirtelen nem látott mást, csak egy vészesen közeledő szájat, és érezte, hogy Justin meztelen karjai ráfonódnak. Egyből elfelejtette a takarítást, de még a nevét is. Egyedül arra gondolt, hogy ezt nem kéne csinálniuk. De a száj elérte, és óvatosan csókolni kezdte. Bénultan hagyta, nem igazán tudta, hogyan reagáljon. Viszonozni semmiképpen nem akarta.

Ajtókopogásnak még így nem örült soha. Azonnal elhúzódott, amit partnere nem igazán vett jó néven. Folytatni akarta és utána nyúlt, de az ajtón megint kopogott valaki, ráadásul sokkal erőszakosabban.

- Kinyitom – sóhajtott csalódottan a sztár. Eléggé bosszantotta, hogy pont a legrosszabbkor zavarják. Kényszeredetten fintorral beengedte a türelmetlenkedőt, aki totál ismeretlen volt számára, és legalább olyan dühös, mint ő.
- Szia! – rebegte Sakura megkönnyebbülten. Fogalma se volt róla, hogy került ide Sasuke, de nagyon örült neki.
- Látom, éppen megzavartam valamit! – nézett végig rajtuk a vendég hidegen.
- Összetörtem egy poharat – magyarázta Sakura idegesen, de Sasuke inkább Justint méregette. Főleg a rúzsnyomot a száján, meg a gúnyos mosolyát, ahogy azon szórakozott, mennyire mérges az érkező, az őt fogadó látvány miatt. Talán Sakura fiúja? Justin ezt sohasem tudta meg, ahhoz túl rövid volt ez a találkozás.
- Sakura! Öt percet kapsz, hogy utánam gyere, különben felhívom anyukádat – közölte Sasuke jeges hangon, és távozott.

A lánynak elég volt két pillanat is. Beszaladt a fürdőbe a cuccáért, és már futott is utána. Boldog volt, hogy szabadulhat ebből a kínos helyzetből.

- Lenn találkozunk! – szólt hátra Justinnak, és belekapaszkodott Sasuke karjába, hogy együtt menjenek le.
- Eressz el – rántotta el tőle zenésztársa undorodva a kezét, és úgy nézett rá, hogy Sakurának hirtelen sírhatnékja támadt. Ráadásul a fiú rá is ripakodott: – Mit gondoltál, amikor feljöttél vele? Legalább öt fotós megörökítette, hogy együtt szálltok be a liftbe. Ha most ők kopognak be hozzátok, és egy ilyen helyzetben lefényképeznek benneteket, vége lehet az egész karrierednek! Ennyire ostoba vagy? Vagy nem is számít neked, hogy mit gondolnak rólad mások? Fontosabb a szórakozás?

Sakura csak pislogni tudott ezekre a vádakra. Eszében se volt hírbe hozni magát. Valójában csak most kezdte felfogni, milyen kalamajkába is keveredett, és hogy mekkora veszélynek volt kitéve a saját meggondolatlansága miatt.

- Tényleg fel akarod hívni anyámat? – kérdezte nekikeseredve.
- Megérdemelnéd.
- Anya így se szeret. Ha megtudja, hogy milyen felelőtlen voltam, csak még jobban csalódik bennem. - A gondolatra, hogy az anyja tudomást szerez a dologról, Sakura nagyon ideges lett. Szinte már látta is maga előtt a szigorú tekintetet, ahogy megvetően csak annyit mond neki: Apja lánya!


Sasuke nem figyelt rá, gondolatait teljes egészében lefoglalta, hogy Justin Bieber fájdalmas kivégzését tervezgette. Miközben tekintete a lift kijelzőjét követte, képzeletében éppen fojtogatott, belezett, kerékbe tört.

Nem volt lelkifurdalása. Kegyetlenül beszélt Sakurával, mert nagyon dühös volt rá, de úgy érezte, hogy jogosan. Igazából örült is neki, hogy a lány halálra rémült, amikor az anyjával fenyegette. Inoichi szerint Tsunade egy kegyetlen boszorkány. Vezető divattervező, könyörtelen üzletasszony, és szigorú anyuka. Sasukénak nagyon tetszett, hogy végre tudja, mi Sakura gyenge pontja. Úgy gondolta, ezzel könnyebb lesz betörni a kisasszonyt.

Váratlanul furcsa zihálásra lett figyelmes. A látványtól teljesen megdöbbent, csak tehetetlenül bámulta a lányt, és fogalma se volt, mit tegyen. Sakura kétségbeesetten szorította karjait a mellkasához, fal fehér volt és rémülten kapkodta a levegőt, szó szerint fulladozott. Éppen akkor nyílt ki a liftajtó, amikor erőtlenül összeroskadt.

- Mi történt? – hallotta meg Sasuke Itachi hangját, aki azonnal a segítségükre sietett.
- Valamit beszélt az anyjáról, aztán rosszul lett – felelte Sasuke bénultan. Fogalma se volt, mi történt, mi lett a lánnyal hirtelen.
- Azt hiszem, hiperventillál. Gyorsan szerezz valahonnan egy zacskót! – utasította a bátyja.

Itachi könnyedén felnyalábolta Sakurát, és egy kanapéhoz sietett vele. Többen köréjük gyűltek, hangosan pusmogtak, találgatták, hogy mi történt. A recepciós vizes ruhát hozott, aztán Sasuke is berobogott a zacskóval, amit a bátyja a lány arcához tartott.

- Ebből szívd a levegőt. Lélegezz lassabban és próbálj lehiggadni – kérte, közben óvón ringatta az ölében, és bíztatóan simogatta, hátha ezzel is megnyugtatja.
- Ne szóljatok anyának! – ismételte újra Sakura, miközben még mindig erősen zihált, és egy kövér könnycsepp gördült le a szeme sarkából. Könyörögve nézett Sasukéra, akit most már erősen mardosott a bűntudat.
- Nem mondunk neki semmit – felelte helyette Itachi, bár fogalma se volt róla, miről nem szabad beszélni. Azt viszont érezte, hogy a lánynak biztonságra van szüksége, és amikor végre normálisan lélegzett, gyengéden magához szorította.
- Mi történt a kis hölggyel? – tolakodott oda hozzájuk egy riporter pofátlanul. Sasuke pár semmitmondó válasszal leszerelte. Volt rutinja a kellemetlenkedőkkel. Közben egyfolytában villogtak a vakuk körülöttük, és úgy köröztek a sajtósok egy kis szenzációra várva, mint a keselyűk.

Nem így kellett volna történnie a dolgoknak – emlékeztette magát Sakura. Inoichi részletesen elmesélte a haditervet, amiből csak annyi valósult meg, hogy a partin ő és Itachi találkoztak.

- Elrontottam mindent – súgta erőtlenül a fiúnak, aki kitartóan nyugtatgatta.
- Szerintem ez még romantikusabb is így, hogy megmentettelek – súgta vissza Itachi óvatosan, nehogy a sajtósok meghallják, miről tárgyalnak.


Inoichi úszott a boldogságban, hogy a sors még jobb forgatókönyvet írt, mint amit ő kitalált. Az este folyamán Sakura valósággal ragyogott. A legszebb mosolyokat Itachinak küldte. Pont úgy viselkedett, ahogy elvárták tőle. Az elnök igazi aranytojást tojó tyúkocskának tartotta. Biztos volt benne, hogy jó üzletet csinált, amikor a lányt a Lucky Love-hoz csábította. Csak Sasuke viselkedése nem tetszett neki. A fiú szemlátomást duzzogott, mióta bejelentette az együttes bővülését. Majd a lányom megnyugtatja – gondolta a ravasz üzletember, és máris tárcsázni kezdte Ino számát.

Sasuke estéjét ettől jobban már el se lehetett volna rontani. Amikor meglátta a szőke, hosszú hajú lányt, aki minden bizonnyal őt kereste elszántan a tömegben, idegességében lehajtott egy nagy pohár konyakot. Semmi kedve nem volt ezzel az elkényeztetett libával jópofizni. Szóba se állt volna vele, ha nem az elnök lánya. Elege volt a partiból, az üzletből, a nőkből. Ebből az állandó képmutatásból, hogy mindenki megjátssza magát ugyanazért a célért: a pénzért. Ő nem ezért kezdett el zenélni.


Küldött egy rövid sms-t a bátyjának, hogy hazamegy, aztán taxit fogott. Még magának se merte bevallani, hogy valami fura dolog mardosta odabenn. Üresnek és magányosnak érezte magát.


Ketten laktak a testvérével egy személytelen üvegtorony csöppnyi lakásában. Egyetlen értékes dolguk a hatalmas zongora volt, amit iszonyú nehezen sikerült ilyen magasra feljuttatni, de mindketten ragaszkodtak hozzá. A pénzüket egyébként csak a legszükségesebbre költötték, a többit hazaküldték az anyjuknak. Még nem kerestek annyit, hogy maguk számára is fényűző életet biztosítsanak.

A hűtőből kivett egy üveg narancslevet. Más nem is nagyon volt otthon. Egyikük se szerette a bevásárlást, helyette inkább Sasorinál és Narutónál csöveztek, akik szintén együtt béreltek házat, és náluk mindig volt kaja. Ott épp elég hely volt, hogy négyesben bulizhassanak, de ha a két testvér nyugalomra vágyott, akkor ide menekültek.

Sasuke most nem élvezte a csendet. Élettelenül bámult le az elé táruló városra. Hatalmasat kortyolt a gyümölcsléből, hogy eltüntesse az undorító konyak ízt a szájából. Legszívesebben az agyát is átmosta volna valamivel, mert olyan zavarosnak érezte a gondolatait.

Sokáig bámult így. Céltalanul figyelte az elcsendesülő várost. Lassan olyan késő volt, hogy ember se járt az utcán. Mindent körülvett a némaság, és dermesztő csendjével teljesen átitatta a fiú lelkét is. Kifújta belőle a meleget.

Szinte már elgémberedtek az ujjai ebben a bénult némaságban, amikor leült a zongora elé, és az első hangot leütötte. Tovább nem is jutott, csak azt az egyetlen billentyűt rezegtette, hogy valamivel megtörje végre ezt a nyomasztó érzést, ami vágyakozó szívében uralkodott. Valamerre el akart indulni. Ez a hang volt hozzá az első lépés, de innen nem tudta, hogy merre tovább.

Kulcszörgésre lett figyelmes, és a nyíló ajtón át fény szökött a sötét szobába.

- Te még nem alszol? – hallotta meg bátyja hangját, aki feloltotta a villanyt, és mögötte felbukkant még valaki.
- Szia! – integetett Itachi háta mögül félszegen Sakura, mintha csak a mumust méregetné. Sasuke tudta jól, hogy eléggé elvadította magától a lányt, így meg se lepődött, hogy Sakura tartott tőle. Ez újabb keserű érzést ébresztett benne, de nem nagyon tudott tenni ellene. Egyszerre kedvelte és gyűlölte ezt a cserfes gyereklányt, aki hol olyan volt, mint egy szexistennő, hol olyan, mint egy riadt óvodás. Bosszantotta, hogy soha nem tudja, hányadán áll vele. Sakura viszont magabiztosan trappolt bele az életébe, hogy tökéletesen összezavarja.
- Csak pár kottáért jöttünk. Szeretném elkezdeni a tanulást – magyarázta a lány, és bátortalanul közelebb lépett hozzá, míg Itachi turkálni kezdett az említett dalok után.
- De buzgó vagy – jött az undok felelet.
- Próbálok igyekezni, és nem mindent elrontani – válaszolta Sakura kissé megbántódva.
- Helyes – hagyta rá Sasuke, és újból leütötte azt a bizonyos billentyűt, amihez eddig is ragaszkodott, csak azt nem tudta, miért.
- Gyönyörű zongorátok van – állt zavartan Sakura egyik lábáról a másikra, mintha nem bírna magával. – Kipróbálhatom? – bökte ki végül.

Sasuke megadóan sóhajtott. Hátra nyúlt és maga mellé húzott egy másik széket a lánynak. Sakura arca kipirult az örömtől. Gondolkodás nélkül lehuppant mellé, és ő is ugyanazt a hangot ütötte le, mint ő, aztán csillogó szemmel rá nevetett.

- Ismered a póni dalt? – kérdezte lelkesen.

Sasuke nem jött rá, hogy amit a lány játszik, az miért éppen póni dal. Egy sora sem szólt a lovakról. Helyette a szabadságról és a szerelemről énekelt Sakura, közben vidáman cifrázta a zongorán a kíséretet, és élvezte, hogy Itachi is jókedvűen vele dúdolja az egyszerű nótát. Valószínűleg valami buta mese zenéje lehetett, de nagyon bájos volt, pont Sasuke hangulatához illő. Mintha ezt a dalt kereste volna, hogy felrázza magát a búskomorságból.

Ebben a pár sorban minden benne volt, amiről álmodozott, ami után mindig sóvárgott, amikor egyedül volt. Mióta felkarolta őket Inoichi, és végre befutottak, az öröm mellett mindig ott volt egy érzés, mintha eladta volna a lelkét az ördögnek. Most Sakura is aláírta ugyanazt a szerződést. Vajon őt is kétségek gyötrik majd? Lesz olyan, amikor azt gondolja, hogy nem kellett volna? Hogy megbánta?

Szerette volna figyelmeztetni a lányt, hogy talán mégsem olyan jó döntés, ha ilyen fiatalon belekerül ebbe a züllött, anyagias szakmába, aminek semmi köze a valódi zenéhez. De aztán az önzőbbik énje felül kerekedett, és azzal nyugtatta, hogy Sakura erős. Modellként se rontották el, most pedig kapott egy egész zenekart, akik majd vigyáznak rá.

- A hangod elég rekedt. Biztos túlerőltetted, amikor azzal a ficsúrral duetteztél. Gondolom, bizonyítani akartál, de kár volt. Ezzel most azt érted el, hogy pár napig használhatatlan vagy, mint énekes. Gratulálok! – mondta neki végül szemrehányóan. Persze túlzott, de valamiért bántani akarta.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Naaaaaagyoon

(szoszo27, 2011.05.15 20:27)

Iszonyatosan király :)(L)(L) Folytiiit :D
Gyorsaaan :D

Nagyon jó!!!

(Barbiii, 2011.05.14 23:11)

Egyetértek fancyval szóval minnél előbb folytitt!!!!!!

Nagyon jó lett!!

(Fancy, 2011.05.12 15:32)

Ez állati lett már alig várom a folytitt......