Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9. Mámor és következmény

2011.06.19

 

Naruto


Kétségbeejtő más fájdalmát tehetetlenül nézni. A Hyuuga család legalább annyira aggódott, mint Sasuke vagy az anyukája. Hiashi úr idegesen járkált a folyosón, míg a felesége és a lánya próbálták a zokogó Mikotót vigasztalni.

Sasuke ijesztően sápadt volt. Azt hiszem, csak azért nem omlott össze, mert Sakura váratlan megjelenése nagyon meglepte. Hitetlenkedve bámult rá, mintha valami csodát látna. Remegő kézzel kapott utána, aztán szinte rárogyott. Teljesen a falnak préselte az apró lányt, aki hősiesen tartotta, míg kicsit össze nem szedte magát. Tapintatosan elfordultam, mert zavarba jöttem ettől a bensőséges pillanattól. Nem akartam ezt az erős fiút sírni látni.

Én már tudtam, hogy mit jelent ez neki. Hinata elmesélte, hogy miért borult ki Tayuyán, és hogy mennyire elkeseredett, amikor miatta szakított vele Sakura. Vagyis a szakítás túl erős jelző, ahhoz legalább járniuk kellett volna. Az a buta lány mind a mai napig azzal sincs tisztában, hogy mennyire fontos az Uchihának. Még odáig se jutottak, hogy ezt Sasuke bevallhassa neki. Szerencsére, ha az esze nem is, a szíve mindig is a helyén volt a rózsaszínnek. Tudtam, hogy könnyen meggyőzhető, és Hinata tökéletes munkát végzett. Gyorsan megértette vele, hogy nem szabad egy vadidegennek hinni, Tayuya csak egy gonosz méregkeverő, Sasuke pedig az áldozata. Örültem, hogy Sakura végre jobb belátásra tért, és kérés nélkül jött velünk, mivel láthatólag most nagy szükség volt rá.

Valamit nagyon magyarázott Sasukénak. Félelmetes ostobaságokat tudott összehozni vigasztalás gyanánt, de olyan lelkesen csinálta, hogy én is mindig megnyugodtam tőle. Irigyeltem a gyermeki naivitását, amivel szentül hitte, hogy csak reménykedni kell, és a végén minden jóra fordul, mint a mesékben. Ha nem is volt éppen a szavak embere, de ösztönösen ráérzett, hogy mire van szüksége most a fiúnak. Fogta a kezét, hagyta, hogy hozzábújjon, csacsogott, hogy elterelje a figyelmét, folyamatosan bíztatni próbálta.

- Látod, hogy milyen jót tettünk ezzel a közös délutánnal? Nézd csak meg őket! – bökött feléjük elégedetten Hinata.
- Örülök, hogy rábeszéltél, és elhívtuk Sakurát. Ennek köszönhetően megint együtt vannak – bólintottam én is. A kezem Hinatáét kereste, miközben az összebújt párt figyeltük, majd magamhoz húztam szerelmem, hogy én is vigaszt nyújtsak, ha már itt vagyok.
- Nagyon félek! – súgta Hinata, amikor átöleltem, megkockáztatva azt, hogy a Hyuuga család valamelyik férfitagja esetleg kitekeri érte a nyakam.
- Elhiszem! Én is aggódom – feleltem.
- Jó, hogy itt vagy – puszilt meg szerelmem, és szorosan hozzám bújt. Jólesett vigyázni rá, kicsit támogatni. Örültem, hogy legalább ennyivel segíthettem.

Egy órával később az orvosok csupa jó hírt hoztak. Mindenki örült, és végre megszűnt az a fojtogató feszültség, ami a várakozókat uralta. Fellélegezhettünk. Mivel elég késő volt, Sakurával illendően elköszöntünk, hogy most már ne zavarjuk a családot.

- Mit mondtál Sasukénak búcsúzáskor? Olyan vigyor ült a képére, mint aki megütötte a főnyereményt – érdeklődtem a rózsaszíntől hazafelé.
- Hát, ööö… - jött zavarba és leszegett fejjel a betont kezdte fixírozni, mintha úgy nem látnám, hogy mennyire elpirult.
- Ne próbálj meg füllenteni, mert azonnal rájövök! – figyelmeztettem, de persze csak ijesztgetni akartam, mert mókás volt, hogy ezzel még nagyobb zavarba hozom. – Szóval? – böktem meg piszkálódva, hogy kinyögje végre.
- Csak azt, hogy izé… nyitva lesz az ablakom – hebegte lángvörösen.
- Máskor is nyitva szokott lenni – vontam meg a vállam értetlenül, hogy mi ebben a nagy cucc.
- Mostanában nem. Direkt bezártam, nehogy bejöjjön.
- Hát ez szép! – röhögtem el magam. - Ezt úgy mondtad, mintha Sasuke egy kéjsóvár kóborkandúr lenne, aki bármikor alattomosan bemászhat hozzád, hogy zaklasson.
- Hát, néha tényleg olyan! – húzta fel magát, és a zöld szeme haragosan villant, amiért ezen a feltevésen nagyon nevettem.
- Sakura, te néha olyan buta tudsz lenni! Azt hiszed, egy fiút csak úgy ki lehet csukni? Szerinted egy bereteszelt ablakkal meg tudnál tőle szabadulni, ha ő látni szeretne? – fogtam a fejem a gyerekességén.
- Ne nevess! Tudom én jól, hogy bármire képes. Egyszer még éjjel is bejött, és befeküdt az ágyamba, meg…
- Meg? – kérdeztem kíváncsian, mert az elharapott mondat folytatása igencsak izgatott. – Meg még mit csinált? – nógattam mosolyogva.
- Nem tudom. Aludtam – felelte Sakura durcásan, de láttam még az utcai világítás gyér fényénél is, hogy az emlék vérvörössé színezi az arcát.
- Persze! Aludtál – hagytam rá. Amúgy Sasukéból én is kinéztem, hogy éjjel besurrant, és talán megsimogatta, de szemérmetlenebb dologra tuti nem vetemedett, különben már újabb baseballütő nyomok tarkítanák a csini kobakját. Sakura ugyanis elég gyorsan cselekszik - ráadásul gondolkodás nélkül - ha veszélyben érzi magát.
- És én most szinte meghívtam! Szerinted nem lesz baj, ha beengedem? – váltott hangnemet Sakura hirtelen. Megint előbújt belőle a bizonytalan kislány, akit én olyan jól ismertem.
- A szüleid miatt? Hát, apád eléggé kiakadna, ha megtudná, de csak a szemüvegét tologatná, és maximum egy hét szobafogságot kapnál. Ez meg nem büntetés, tekintve, hogy alapon nem jársz sehová.
- Nem miattuk! Te is tudod, hogy milyen mélyen alszanak. Még az ágyúdörgésre se ébrednének fel, szóval sose buknék le. Inkább az idegesít, hogy Sasuke esetleg… - láttam, hogy már megint zavarba jön, ezért gyorsan kisegítettem.
- Attól félsz, hogy kihasználja a helyzetet, és rád mászik? – kérdeztem.
- I… igen – nyelt egyet idegesen.
- Sakura! – sóhajtottam. - Eddig hányszor tett olyat, ami neked rossz volt?
- Soha.
- Zaklatott?
- Egyszer letepert és megcsókolt. Ez zaklatás?
- Egy fiúnak, aki rendszeresen szexszel, ez teljesen természetes. Bejössz neki, és persze, hogy tesz néha ilyeneket, mivel szeretne veled is minél hamarabb idáig eljutni. De tovább, ha jól gondolom, eddig sose ment. Szerintem nagyon is tiszteletben tartja, hogy te ezt még nem akarod.
- Miért akarnám? Csak nemrég ismertük meg egymást. Kedvelem, szeretek vele lenni, de miért kéne egyből már olyanokat is csinálni? Vagy már kellett volna? – riadt meg.
- Sakura! – fogtam meg a vállát, hogy nézzen végre rám, és fogja fel, amit mondok: - Rajtad kívül mindenkinek egyértelmű, hogy ez a fiú nagyon-nagyon oda van érted. Ezért próbál közeledni hozzád lelkileg és természetesen fizikailag is. Emiatt rámenős néha, mert már türelmetlen. Neked pedig, ha tetszik, akkor hagynod kell, hogy meghódítson. Ez így szokott történni, érted?
- Akkor, ha ma megint birizgálni kezd, szerinted hagyjam? – nézett rám bizonytalanul.
- Birizgálni??? – Ezen a fogalmazáson kicsit kiakadtam. Micsoda kifejezés a molesztálásra! De már meg se lepődtem Sakurán, meg a szokatlan szókészletén. Olyan egyedi, mint a tekervényes észjárása! Csak győzze az ember követni, és dekódolni. – Ja! Ha te is kedveled őt, akkor hagyd nyugodtan, csak birizgáljon kedvére! Szerintem neked is tetszeni fog – sóhajtottam beletörődően.

Ezért, Sasuke még sokkal tarozol nekem! – gondoltam magamban.



Baromira lefárasztott a mai nap, de legfőképp ez a beszélgetés. Otthon már nagyon vártak a szüleim, mert a hírekben semmi fejleményt nem mondtak a sérültekről órák óta. Én végre megnyugtató dolgokat mesélhettem nekik, és közben arra gondoltam, hogy milyen jó így együtt lenni. Gondok nélkül, békében együtt vacsorázhatunk, kitárgyalhatjuk a történteket, míg másoknál mennyi probléma vagy baj akad. Apa és anya voltak a legdrágábbak nekem. Rajtuk kívül még az a kelekótya számított a szomszédban, és most már volt Hinata…
Elalvás előtt arra gondoltam, hogy milyen szerencsés is vagyok. Mindenem meg van, ráadásul egy ilyen rendes lányt találtam magamnak. Azt hiszem, nagyon beleszerettem.

Korábban, amikor még nem ismertem közelebbről Sasukét, iszonyatosan irigyeltem amiatt, hogy így ragadnak rá a nők. Most viszont, hogy Hinata elmesélte róla, mekkora csalódásai voltak, már máshogy láttam a helyzetét. Örültem, hogy engem még nem vertek így át, nem használt ki egy lány se, nem voltak sötét foltok a múltamban. A szó legszorosabb értelmében tisztán indulhattam a Hinatával való kapcsolatomban.

Amikor a szexi tüneményre gondoltam, egyből hevesebben kezdett verni a szívem, és meg kellett, hogy állapítsam: iszonyatosan hiányzik, pedig nemrég váltunk el.

Mintha egy jó tündér meghallotta volna a kívánságom, a telefonom üzenetet jelzett:
„Nagyon rossz most egyedül. Nem szöksz be hozzám megint?” – olvastam Hinata sorait.
Csináltunk már ilyet, és az életem egyik legszebb éjszakája volt. Kockázatos vállalkozás persze beszökni újra, gyakorlatilag az életemmel játszottam, de mégsem gondoltam most erre, hanem földöntúli öröm járt át: ismét vele lehetek. „De” – válaszoltam tömören, mert a hosszadalmas pötyögéssel se akartam húzni az időt, és küldtem mellé egy smile-t, aztán máris öltözni kezdtem.


Hinata szobája az emeleten volt, de beengedett, és könnyedén feljutottunk, mert a szülei már aludtak. Szerencsés helyzet volt, hogy ekkora házban laktak, és messze voltak egymástól a hálók, emiatt még a csendre se nagyon ügyeltünk. Miközben a sötétben tapogatóztunk, egyfolytában nevetgéltünk, mint a csintalan gyerekek, akik éppen valami rosszaságban sántikálnak. A torkomban dobogott a szívem az izgalomtól. Belopózni hozzájuk, majd egész éjjel kettesben lenni – nagyon izgalmas kalandnak ígérkezett. Szenvedélyesen öleltem magamhoz, amikor végre becsukódott mögöttünk az ajtó, amit a biztonság kedvéért még be is kulcsozott.

- Ezért jó, ha az embernek gyagyás a bátyja. Senki nem csodálkozik, ha bezárkózik – mondta nevetve, és készségesen hozzám simult, hogy egy hosszú, forró csókkal üdvözöljük egymást.

Sokáig álltunk összefonódva a félhomályban. Ajkaink újra és újra táncba kezdtek, egyszerűen nem tudtunk elszakadni egymástól. Imádtam kóstolni, harapni, ő pedig néha incselkedve hátrébb húzódott egy picit, hogy ingereljen, mert tetszett neki, hogy még nagyobb hévvel nyomulok az édes kis szája után.

- Hű, milyen forróság van nálad – lihegtem, mert hamarosan úgy éreztem, menten meggyulladok.
- Vetkőzz le! – kacsintott rám kacéran, és máris húzni kezdte a kabátom, hogy segítsen.

Hamar ledobáltam minden holmimat, végül csak egy póló és a boxerom maradt. Így már kimondottan kényelmesen éreztem magam, bár kissé zavart, hogy eléggé látható az izgatottságom. Hinata egy combközépig érő, fekete, selyem köntöst viselt. Fogalmam se volt róla, hogy alatta van-e valami, de magától a gondolattól, hogy esetleg egy szexi fehérneműt vett fel a kedvemért, máris kőkeményen meredeztem.

- Gyere! – húzott az ágyhoz, és gyengéden hátra taszított, hogy lehuppanjak a szélére. Mikor az ölembe helyezkedett és a száját megint csókra kínálta, már alig voltam észen. Mohón kaptam a duzzadt, vörösre harapdosott ajkak után, és ismét szívtam, csiklandoztam, nyalogattam. Kezem a derekán tartottam, de egyfolytában arra gondoltam, hogy meg kéne próbálnom a köntös alá jutni. Legalább azt kideríthetném, hogy mi rejtőzik a csábító ruhadarab alatt. A jó tündérem megint velem volt, meghallgatta a kívánságom, és cselekedett.

- Leveszed a pólódat? – kérdezte rekedten Hinata.
- Igen, de akkor te is vedd le ezt – súgtam, és lelkesen hámozni kezdtem róla a köntöst.

Alig bírtam kivárni, míg szétnyílik a titokzatos anyag. A szobában volt egy hatalmas akvárium. A benne úszkáló színpompás, trópusi halakat egy fehér fényű neoncső világította meg. Ez volt most az egyetlen fényforrás, ami halvány derengéssel biztosította, hogy gyönyörködhessem az elém táruló látványban. Hinata a köntös alatt egy áttetsző hálóinget viselt. Ilyet még nem láttam, és hatalmasat nyeltem döbbenetemben. Iszonyú szexi volt! A fekete, fátyolszerű baby-dollon keresztül tökéletesen kirajzolódtak az idomai, és szinte átszúrták a vékony anyagot az ágaskodó mellbimbói. Megigézve bámultam a csodálatos kebleket, amelyek pár centire ringatóztak tőlem. Hinata elégedett volt a hatással. Ragyogó mosolyától teljesen elolvadtam, de mielőtt a kezeim megindultak volna, hogy feltérképezzék a gyönyörű testét, könnyedén kilibbent az ölemből.

- Kapsz egy kis meglepetést – súgta, és a cd lejátszóhoz ment.
- Még? Meglepetést? – dadogtam bágyadtan.

A szemem lázasan itta minden mozdulatát. A rafinált fehérnemű izgatóan simult fölül rá, majd harang alakú szabása miatt a fenekénél már lazán ráncolódott körülötte. Szőrme szegélye volt, ami alól kikandikált az apró, fekete tangabugyija.

- Hastánc? – találgattam, mert a zenéről ez jutott eszembe.
- Valami olyasmi lesz – villantott rám pajkosan egy sokat ígérő mosolyt, aztán belekezdett.

Most komolyan leizzadtam. Úgy bújtam ki a pólómból, hogy oda se figyeltem, mit csinálok, mert egyfolytában csak szerelmem lágyan hullámzó csípőjét bűvöltem. A formás, kerek popsiját erotikus mozdulatokkal rázta az orrom előtt tánc közben, majd ugyanezt a melleivel is megismételte. Öntudatlanul utána kaptam, hogy belemarkoljak a hófehér húsba, végre megérintsem, a számmal felfedezhessem.

- Valami olyat akarok ma éjjel tenni, amitől azt érzem, hogy élek – mondta szenvedélyesen.
- Megértelek – bólintottam, mert a történtek miatt valahogy én is így voltam. Ez az eset, amiben majdnem meghalt Sasuke testvére és apukája, rádöbbentett arra, hogy az emberi lét mennyire múlandó. Milyen könnyen elveszíthetünk mindent akár egy pillanat alatt. Emiatt ki akartam élvezni, hogy fiatal vagyok, egészséges, és persze iszonyú szerencsés, mert egy ilyen gyönyörű lány a barátnőm. Boldoggá akartam tenni, mert új értelmet adott az életemnek.

Mikor a zene ütemére az ölem fölé tolta újra a popsiját, egyszerűen nem bírtam tovább, magamhoz rántottam és a térdemre ültettem.

- Várj! Még nincs vége a számnak – tiltakozott nevetve, mikor beleharaptam a vállába és a karjaimmal szorosan tartottam, hogy meg ne szökjön újra, mert már így is nagyon fel voltam húzva.
- De nekem már végem van – súgtam két csók közt, és mindenhol végigkóstoltam a nyakát, a vállát, ahol értem.


Kuncogva fogadta ostromom, a karjaival hátra nyúlt, hogy a hajamba túrjon. Már nem gondolkodtam, a kezem ösztönösen csúszott az igéző mellekre, miközben a nyelvemmel a nyaka egyik érzékeny pontját kényeztettem. Imádtam a tenyeremben tartani a súlyos kebleket. Markoltam, gyúrtam, simogattam, aztán két ujjal a bimbóját kezdtem izgatni. Szerette, ha így becézem. Először halkan sóhajtozott, majd egyre jobban homorított hátra, hogy a dús idomait közelebb préselje a tenyeremhez. Finoman húzogatni kezdtem a meredező gombocskákat, mire szaggatott sikolyok törtek elő belőle, aztán újra megmarkoltam az egész mellét. A nadrágom már úgy szorított, hogy fájt, de most csak Hinatával akartam törődni. Tetszett, hogy ilyen gyönyört okozhatok neki. Az eddigi sikereken felbuzdulva bemerészkedtem a hálóing alá is, az egyik kezemmel még mindig a szépséges halmocskákat simogattam, míg a másikat a combján legeltettem.

Ekkor úgy fordította az arcát, hogy csókolózni tudjunk. Miközben édes ajkait birtokba vettem, folytattam a kalandozást a combja belső felén, a csípőjén, majd egyre gyakrabban a csini kis tangája felé tévedtem. Terpesztett lábai közt valósággal kínálta magát a titkos zug, amire nagyon kíváncsi voltam. Mikor az ujjam először végighúztam felette, éreztem, hogy nedves a bugyija. Ez annyira felizgatott, hogy azonnal arról fantáziáltam, ha most meztelen lenne, vajon milyen lenne, ha oda nyúlnék. Lelkesen simogattam meg újra a selymes anyagon keresztül, és Hinata nyögdécselni kezdett az ölemben az élvezettől.

Módszeresen izgatni kezdtem a mellét, és éreztem, hogy a nedvesség tovább terjed, közben a nyelvemmel mélyen benyomultam a szájába. Csókunkkal önkéntelenül is az aktust imitáltam, nyelvem ki-be járt benne, ahogy legszívesebben a férfiasságommal tettem volna a puncijában. Még sose voltam ilyen felajzott állapotban. Szerszámom egyre a forró nyílásba vágyakozott, de ezt persze nem mertem volna még megtenni. Az ujjaimnak viszont nem tudtam parancsolni, és merészen besiklottak a bugyi alá. Ahogy Hinata megérezte a legérzékenyebb pontján a kezem, a teste összerándult a kéjtől és a combjait még széjjelebb tárta. Elszakította magát a számtól, hogy szabadon lihegjen, nyöszörögjön, ahogy a sikamlós területet gyengéden dörzsölni kezdtem. A hangja segített, hogy merre simogassam, hol élvezi a legjobban. Szerettem volna eljuttatni a csúcsra, látni, ahogy a gyönyört átéli, ezért minden porcikámmal rá koncentráltam. Néha finomabban, néha erősebben ingereltem, vagy tartottam néhány másodpercnyi szünetet. Végül apró kezei görcsösen a hajamba markoltak, a teste megfeszült és átadta magát a ringató kéjnek. A sikolyától kis híján én is elmentem, de próbáltam tartani magam. Ittam magamba a látványt, ahogy lehunyt szemmel a fellegekben szárnyalt, majd visszatérve a magaslatokból jólesően pihegett a karjaimban.

- Még le se vetkőztünk és te már… - elnevette magát és hálásan megcsókolt, én pedig gyengéden kisimítottam homlokából az izzadt, hollófekete tincseket. Gyönyörű volt, csillogó szemű és kipirult. Elégedett, mint egy jóllakott cicus.
- Szeretlek – súgtam.
- Én még jobban – súgta vissza boldogan, és felállt az ölemből, hogy ezt be is bizonyítsa.

Játékosan hanyatt taszított és fölém mászott. Kettőnk közt már hatalmas sátorként feszült a boxerom, ami nagyon érdekelte. Miközben megcsókolt, a keze felfedezőútra indult a mellkasomon, de csakhamar a duzzadó testrészemhez tévedt. Most rajtam volt a sor, hogy nyögdécseljek. Nyelve incselkedve kutakodott a számban, míg a tenyere rásimult a merevedésemre. Simogatni kezdte, ami a nadrágon keresztül is őrjítő volt, de amikor feltérdelt, hogy megszabadítson a szoros alsómtól, az érintése elemi erővel cikázott végig rajtam. Eddig még sose jutottunk, és most se gondoltam, hogy már lekerülnek a ruháink. Szokatlan volt, de fölöttébb kellemes, hogy egy idegen kéz ér hozzám, simít végig rajtam. Egy ideig fel se tűnt, hogy az én hangom tölti be a szobát, ahogy Hinata ütemes mozdulatokkal becézett, és ezt a kényeztetést hangos tetszésnyilvánítással kísértem. Hirtelen azt vettem észre, hogy elenged és pózt vált. Jobb is így – gondoltam – mert, már a gyönyör határán jártam, és nem igazán tudtam, hogy hogyan is kéne ezt az egészet befejezni, mielőtt baj lenne.

- Várj! Ne! – ijedtem meg, amikor felfogtam, hogy mire készül. A csípőm fölé hajolt, és megnyalt. Hiába kaptam oda a kezem, már késő volt. Édes kis nyelvének érintése az érzékeny, vörösen duzzadó makkomon egy pillanat alatt átlendített az utolsó szakaszba, ahonnan már nem volt visszaút. Nem akartam elmenni, de éreztem, hogy késő, ritmusosan préselődik belőlem a forró nedv, ráadásul rengeteg, és zömében a hasamon landol. Csak néhány pillanatra jártam a fellegekben, mert a szégyen erősebb volt bennem. Hamar visszatértem a valóság talajára, és egyből szerelmem tekintetét kerestem.
- Nem ment rád, ugye? – kérdeztem, mert ez zavart volna leginkább.
- Naruto! Ugye most nem miattam izgulsz? – kérdezte kiábrándultan.
- Ez annyira kínos. Ne haragudj! – dadogtam, közben azt néztem, hogy mit sikerült összepiszkítanom. Idegesen a hasamon lévő fehér tócsára tapasztottam a tenyerem, hátha így nem csurog rólam szanaszét, és felültem valami zsebkendőféle után kutatva.
- Naruto! Mi a baj?

Hinata értetlenül figyelt, miközben én mindenfelé tekintgettem, hátha lelek valamit, amivel letörölhetem magam meg az ágyat, mert úgy láttam a takaróra is ment.

- Ne haragudj! – ismételtem.
- Tessék – sietett a segítségemre egy nedves törlőkendővel, aminek női parfüm illata volt, de ez most nem számított. Azonnal a takarót kezdtem vele törölni bűntudatosan.
- Hagyd már! – fogta le a kezem türelmetlenül.
- De miért?
- Mert remélem, hogy ma éjjel még olyan lesz, te buta! – nyomott újra hátra, és átvette felettem az irányítást.

A csomagból újabb kendőket vett elő, megtisztogatta a tenyerem, a hasam, majd pár mozdulattal az ágyat is, aztán a csípőmre ült, megszabadult a fekete, szexi hálóruhától és ismét csókolni kezdett.




Sakura


Hát, nem pont ezt a tanácsot vártam Narutótól!
Szóval hagyjam magam?
Egyértelmű, hogy neki már az agyát teljesen elborította a tesztoszteron, és azt tartja természetesnek, ha mindenki izél, de attól én még nem biztos, hogy jól járok vele, ha megfogadom a szavát.

Eldöntöttem, hogy teljesen normálisan fogok viselkedni, ha éjjel átjön Sasuke. Megkínálom innivalóval és sütivel, ahogy a vendégeket szokás, és aztán odakészítem az ágy mellé a baseballütőt, biztos, ami biztos. Direkt nem öltöztem pizsamába, hanem a kedvenc rózsaszín melegítőmbe bújtam, ne tűnjek kihívónak, és míg várakoztam, a matekot tanultam. Próbáltam átnézni azokat a feladatokat, amiket Hinata délután elmagyarázott. Hallottam, hogy a szüleim már alszanak. Apa horkolását még a hetedik határban is hallani lehetett, anyára pedig furcsamód ez a hangos koncert nyugtatólag hatott. Amint apám rákezdett a hortyogásra, általában ő is elaludt. Innen tudtam biztosan, hogy nem bukhatok le.

Szóval tanulni próbáltam. Örömmel töltött el, hogy az elmagyarázott példákat végre értettem, de az anyag többi része még mindig homályos volt. Nehezen ment már a figyelés. Késő is volt, fáradt is voltam. A számok már összefolytak előttem, és csakhamar elaludtam.

- Sakura! – rázogatott valaki.
- Majd holnap megtanulom, anya – toltam el a kezét, és próbáltam visszaaludni.
- Az arcodon ott a spirálfüzet nyoma. Nem ezen kéne aludnod.
- Oké, akkor lefekszem az ágyba – mormoltam, és aludtam tovább a füzetemen. Halk kuncogást hallottam, aztán éreztem, hogy felemelnek, és ágyba fektetnek.
- Kösz!
- Szívesen! Amúgy így, felöltözve akarsz aludni?
- Nem, szorít a zokni – feleltem, és nagyot sóhajtottam, mikor megszabadítottak tőle.
- A nadrág?
- Az is mehet.
- A fölső?
- Vegyük le azt is. Nyom a cipzár, ha hasra fekszem.
- Jó, akkor ülj fel és lehúzom.

Hagytam, hogy felültessenek, engedelmesen kibújtam a kapucnis pulcsimból, de a szemem egy percre se nyitottam ki.

- Megehetem a sütit?
- Nem. Sasukénak tettem ki.
- Oké, akkor megeszem.
- Anya, ne edd már meg! – kérleltem, de aztán ráhagytam. Veszekedés helyett inkább visszazuhantam a kellemes álmomba.
- Anya, baromi nehéz vagy és melegítesz. Kettőnknek kicsi ez az ágy. Feküdj már vissza apa mellé! – morogtam később, mert úgy éreztem, hogy megfulladok.

Reggel kisebbfajta sokk ért. Amikor kinyitottam a szemem, egy fekete, borzas üstököt láttam. Sasuke feje a mellkasomon pihent, a karját átvetette a hasamon, és gyakorlatilag félig rajtam feküdt. Az egyik térde kínosan a combjaim közé préselődött, míg a tenyerét a fenekem alatt éreztem. Aztán az is eljutott a tudatomig, hogy valami idétlen kakaskukorékolást hallok az ágyam alól, tulajdonképpen arra ébredtem fel.

- Ez nem a te telefonod ébresztője? – ráztam meg a betolakodóm vállát, hogy keljen már fel végre, mielőtt agyonnyom.
- De. Beállítottam ötre. Reméltem, hogy a szüleid nem korán kelők, és addig maradhatok, mert nagyon álmos voltam – dünnyögte.
- Mi? Ki mondta, hogy itt aludhatsz? – ripakodtam rá.
- Hát te! Megkértél, hogy vetkőztesselek le, és bújjak melléd.
- Én semmi ilyesmire nem emlékszem.
- Nem szégyen, hogy így vonzódsz hozzám – próbált átölelni jókedvűen.
- Én szétverem a fejedet! – tapogatóztam mérgesen a baseballütő után, mert szörnyen kínosan éreztem magam. – Én ilyet sose mondanék neked, az biztos – motyogtam megsemmisülve, aztán döbbenetemben elkerekedett a szemem, mert a jó öreg fegyverem nem találtam sehol.
- Az ütődet keresed? – térdelt fel nevetve, amivel legalább a súlyától megszabadultam, de még így is túl közel volt.
- Azt! Hová tetted?
- Eldugtam. Mi lenne, ha ma gyengéden bánnál velem? – kérdezte ártatlan szemeket meresztve.
- Te befeküdtél mellém! Kihasználtad, hogy félálomban kissé befolyásolható vagyok. Nem gyengédséget, hanem egy nagy pofont kapsz mindjárt érte! – veszekedtem vele.
- Sakura! – kúszott újra közelebb hozzám. – Semmi rossz nem történt. Kicsit tényleg kihasználtam, hogy rám hagysz mindent, de viszonylag tisztességesen viselkedtem. A bugyidat is levehettem volna, vagy másra is rávehettelek volna – emlékeztetett az igazságra.
- Ez annyira megalázó – húzódtam tőle arrébb, mert nagyon haragudtam rá.
- Nyugodj meg, jó? Azért jöttem át, hogy pár dolgot megbeszéljünk – váltott komolyabbra és az állam alá nyúlt, hogy a szemeibe nézzek. – Tudod, nem kéne előttem kínosan érezned magad semmi miatt. Jó lenne, ha nem félnél tőlem, és végre bíznál bennem.
- Miért? – húztam össze magam, hogy ne bámulja már annyira beszéd közben a csupasz lábaimat.
- Miért? Mert szeretném. Mert fontos vagy nekem – mondta ki egyszerűen.
- Sasuke, legalább ilyen dolgokkal ne viccelődj!
- Ez annyira hihetetlen? Mit kéne ahhoz tennem, hogy elhidd, jót akarok neked, és akkor lennék a világon a legboldogabb, ha a barátnőm lennél?
- Én? A barátnőd? Miért akarnál pont engem a barátnődnek?
- Miért ne akarnálak?
- Mert nem vagyok olyan, mint a korábbi nőid, meg még olyan se, mint az összes többi lány általában. Velem elég nehéz kijönni. Narutón kívül nem visel el senki. Ha csak azért strapálod magad, hogy lefektess, akkor rossz helyen jársz. Kedvellek, de annyira nem, hogy könnyedén odadobjam magam. Nem az esküvőre tartogatom a szüzességem vagy ilyesmi, de nekem ez fontos.
- Sakura… te már nem vagy szűz…

Előző

 Következő
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.