Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. De jó buli volt! :)

2011.05.09

 

Naruto


Egész úton lelkifurdalás gyötört, hogy Sakurát otthon hagytam, de amint belépünk a zsúfolt klubba, máris elfelejtkezem róla.

- Ugye megmondtam, Naruto? Ide csak tökéletes csajok járnak – vigyorgott rám Kiba, és egyből a bárpult felé kormányzott bennünket.

Shikamaru ásítozva szemlélte a tömeget, neki már nem jelentettek újdonságot a villózó fények, a fülsiketítő zene és a töménytelen mennyiségű jó nő. A haverokkal minden héten ide jártak, egyedül én maradtam még ki ezekből a bulikból. Igazság szerint szombat esténként filmezni szoktunk Sakurával, de a többiek már nagyon cikiztek, hogy miért élünk úgy, mint egy öreg házaspár.

- Tessék! Ezt húzd le fenékig, aztán hajrá! Szedj fel végre egy igazi barátnőt – nyomott a kezembe Shino valami aranyszínű kotyvalékot. Méregerős volt, borzalmas ízű, majdnem az orromon jött ki hirtelen, mert óvatlanul hatalmasat kortyoltam belőle, és abban a pillanatban vissza is kívánkozott. Shikamaru bátorítóan hátba veregetett, mire önkéntelenül is nagyot nyeltem, nehogy a végén még szégyenbe maradjak.
- Jól van, Naruto! Kezdetnek kicsit kemény volt, de meglásd, hamarosan nagyon jól fogod érezni magad – nevetett rám Kiba, majd gond nélkül lecsúsztatta ő is az italát.

A táncolás kissé túlzó jelző volt arra a vonaglásra, amit a tömött táncparketten műveltünk. Kiba hamarosan kavarni kezdett egy szőke cicababa mögött, akinek nagyon aranyosan négy copfba volt fogva a haja. Csak nevetett a haverom próbálkozásain, miközben kacéran riszálta tovább a fenekét. Kiba teljesen bezsongott tőle.

- Meghívhatunk benneteket egy italra? – kiabálta lelkesen a lány fülébe, és legnagyobb meglepetésemre a szőkeség azonnal rábólintott.

Ismét a pultnál ácsorogtunk. Kaptam egy újabb adag májzsugorítót, közben figyeltem hogy flörtöl Kiba a csajokkal, és próbáltam tanulni a módszereket.

- Temari vagyok – mutatkozott be a szőke lány és mindannyiunknak sorra kezet nyújtott, meg egy-egy puszit is adott. Ettől azonnal leizzadtam, mert zavarba ejtett ez a közvetlenség.
- Ő itt Shikamaru, Shino és Naruto. Hát a barátnőidet hogy hívják? – ölelte át a derekát bizalmasan Kiba, mintha máris jó ismerősök lennének.
- Tenten, Ino és Hinata – mutatta be sorra Temari a mellettünk toporgó lányokat. A szemem megállapodott az utolsó bemutatotton, Hinatán, aki fülig pirulva nyújtotta nekem a kezét.

Talán a pia, talán a mélyen megbúvó és most ismeretlen okokból előtörő férfiúi büszkeségem hatására merészen a kézfogás közben meg is pusziltam, ha már náluk így szokás.

- Szia! Örülök, hogy megismerhettelek – súgtam a fülébe, mire ha lehet, még jobban elpirult. Milyen aranyos lány!

Mikor az újabb kör italt is lehúztuk, visszamentünk táncolni, de már a lányokkal. Hinatát én azonnal kisajátítottam magamnak. Ez a helyzet már sokkal jobban tetszett, hogy hozzá kellett préselődnöm, nem a fiú osztálytársaimhoz.

Amúgy Kibának igaza volt!

Olyan jókedvem támadt, mint még soha. Már nem zavart a hangos zenének titulált ricsaj - ami eddig nagyon nem jött be, mivel messze nem az ízlésem – hanem vigyorogva fogtam meg a félszeg lány derekát, és élvezettel ráztam vele. Egyre jobban felbátorodtam, merészen közel húztam magamhoz, és úgy táncolunk. Ebben a nagy embersűrűségben senkinek nem tűnt fel, hogy szemérmetlenül ölelgettem annak ellenére, hogy csak most ismertük meg egymást.

Nagyon tetszett a belőle áradó nőiesség. A szűk kis top alatt méretes mellei lágyan ringtak a zene ütemére. Hátulról átöleltem, karom így éppen érezte ezt a ringatózást, közben az arcom a hosszú hollófekete hajába temettem, és szorosan hozzápréselődtem. Valahogy elvesztettem az időérzékem, rajta kívül már senki mást nem láttam, csak őt érzem minden porcikámmal. Hirtelen lágyabb zenére váltottak és sokkal sötétebb lett. Ösztönösen magam felé fordítottam, és szorosan megöleltem. Nem tiltakozott.

Még nem lassúztam senkivel. Most sem voltam tulajdonképpen tudatában annak, hogy jelenleg ezt teszem, mivel jobban lefoglalt, hogy a szám óvatosan felfedezőútra indult a lányon. Egyszerűen nem bírtam magamnak parancsolni. Megbabonázott. Először a csiklandó hajzuhatag alatt az érzékeny nyakát pusziltam meg, azután az arcát és végül mélyen a szemébe néztem, mielőtt igazán megcsókoltam volna. Ragyogott a tekintete, vágyakozva kínálta fel ajkait, én pedig nem haboztam tovább. Gyengéden ráhajoltam és megízleltem életem első csókját.


Sakura


Görcsösen kapaszkodtam az oszlopba, ami mögül leselkedtem. Hirtelen nem voltam se élő, se holt. Ez nem lehet igaz! Naruto alig pár lépésnyire tőlem egy vadidegen fekete lánnyal csókolózott az előbb. Szinte felfalták egymást, miközben én csak ostobán bámultam őket és nem értettem semmit. Erőtlenül csúsztam le a földre, és kulcsoltam át a térdeim, sikítani lett volna kedvem.

- Jössz táncolni? – szólított meg valaki, akinek csak a lábát látom tulajdonképpen. Határozott nemet intettem és révedeztem tovább. Hogy történhetett ez? Talán már régóta ismeri Naruto ezt a lányt, csak nem mert nekem szólni róla? Kizárt! Mi mindig mindent megosztottunk egymással. A legjobb barátok vagyunk gyerekkorunk óta. Csak nem tenne ilyet! – töprengtem.
- Idd ezt meg – lötyögtetett meg az előbbi hang tulajdonosa előttem egy pohár narancslevet. Gondolkodás nélkül lehúztam, mert nagyon nagy szükségem volt most rá, de hirtelen köhögni kezdtem, mert a szokásos rostok helyet fájdalmas égetést éreztem végig a torkomban.
- Mi… mi volt ez? – krákogtam levegő után kapkodva, és most először néztem fel az illetőre, aki galád módon meg akart ölni. A fuldoklástól kicsurranó könnyeimen át egy kíváncsi fekete szempárt láttam.
- De kis mohó vagy! Amúgy ez egy narancsos vodka volt. Máskor szánj rá kicsit több időt, hogy esetleg az ízét is érezni fogod – mondta nevetve.

Oltári méregbe gurultam, hogy ez a hólyag itt szórakozik rajtam, mintha nem lenne amúgy is elég bajom.

- Dögölj meg! – közöltem vele egyszerűen és próbáltam segítség nélkül méltóságteljesen felállni, mielőtt valaki rám nem esik a tömegből, mert már csak az hiányozott volna a mai napom megkoronázásaként. Rogyadozó lábakkal hagytam magam mögött a fekete fiút, aki szerencsémre szó nélkül hagyott elmenni. A mosdóban megmostam az arcom egy kis vízzel, aztán próbáltam visszanyelni csalódottságom könnyeit. Tudtam, hogy nem járunk Narutóval, tisztában voltam vele, hogy csak barátok vagyunk, mégis… ezt oltári nagy árulásnak érzem. Legalább elhívhatott volna engem is! Miért rázott le egy olyan gyenge szöveggel, hogy ez egy kan buli lesz, és csak a haverokkal szórakoznak egy jót? Talán előre számított rá, hogy csak útban lennék?

Keserűen itattam az egereket, mikor hirtelen kivágódott az ajtó. Egy magas, vörös hajú, szemüveges lány lépkedett be lendületesen, közben a mobilján beszélt:

- Hát persze, Édes! Tudod, hogy nagyon szeretlek, és sose csalnálak meg! – búgta mézédes hangon, majd kinyomta a készüléket és fejcsóválva rám nevetett. – Minden férfi egy nagy marha, tudtad? – mondta jókedvűen.
- Az – hagytam rá, és próbáltam gyorsan rendbe hozni a maszatos arcom.
- Ugye nem egy pasi miatt sírdogálsz itt? – lépett hozzám gyanakvóan, majd váratlanul az állam alá nyúlt és zavarba ejtően közelről belebámult a képembe.
- Hát… - próbáltam mentegetőzni, de azonnal letorkolt.
- Buta lány! Ilyen adottságokkal ne hagyd magad megríkatni! Sírjanak csak ők utánad! Gyere, rendbe hozlak! – ragadott meg és úgy állított, hogy a plafonról lógó egy szál villanykörte megvilágítsa az arcomat.
- Nagyon szép a bőröd. Szoktál sminkelni? – kérdezte, miközben a kistáskájából mindenféle kenceficét varázsolt elő és elkezdett valami alapozót beledolgozni a bőrömbe.
- Nem igazán - dadogtam.
- Neked felesleges is, de a szemed érdemes szemfestékkel kihangsúlyozni és a pilláidat spirállal feketére festeni. Nézd meg, mennyivel szexibb így a tekinteted! – fordított a tükör felé, amikor elkészült.

Egy idegen lány nézett vissza rám, annyira más lett az arcom kifestve és újdonsül ismerősöm elnevette magát a döbbenetemen.

- Köszönöm – rebegtem megindultan.
- Ugyan, nincs mit! Szívesen istáplom az ilyen kis nyuszikákat, mint te. Egyébként egyedül jöttél kémkedni a csávód után? – kérdezte jóindulatú mosolygással.
- Valami olyasmi – pirultam el.
- Hát most már nem vagy egyedül. Majd én megtanítalak, hogyan kell bulizni! – közölte vidáman és hagytam, hogy magával rángasson.

A galéria részen volt asztaluk. Azonnal összébb húztam magam, amikor megláttam a társaságukban a fekete fiút, aki megitatta velem az előbb azt a borzalmat. Ő, mintha nem is találkoztunk volna még, a többiekkel együtt bemutatkozott, de jó szokásom szerint se az övét se a többiekét nevét nem jegyeztem meg, egyedül Karinét, a lányét, aki kisminkelt és némileg visszahozta belém az életkedvet.

- Ez az én spéci bánatűző koktélom – kínált meg egy ártalmatlannak tűnő rózsaszín itallal, ami kellemesen bizsergette a torkom.
- Fiúk, mehetünk táncolni! – szólt oda a barátainak, amitől én kicsit megijedtem. Gyorsan kihajoltam a korláton, hogy megnézzem, Narutóék ott vannak-e még?
- Ne izgulj a pasid miatt! – nyugtatgatott Karin. - Csak csodálkozzon a balfácán, hogy milyen jól szórakozol te is nélküle! Majd a haverjaim gondoskodnak róla, hogy ne érezd magad egyedül – kacsintott rám, és belém karolt, hogy együtt vonuljunk le a lépcsőn, mint valami fejedelmi pár.

Eleinte hiába tekergettem a nyakam, sehol nem láttam a szőke üstököt. Karin viszont megelégelte, hogy nem vagyok képes elengedni magam, csak tekintgetek jobbra-balra szerencsétlenül. Megfogta a kezem és elkezdett rángatni, hogy az ő stílusában táncoljak vele. Nevetnem kellett, ahogy pofákat vágott meg a tűsarkújában próbált erotikusan vonaglani a barátai előtt. Végül elfelejtettem Narutót és csak rá figyeltem. A haverjai is körbeálltak bennünket, ki se láttam volna mögülük, szóval elkezdem inkább én is úgy istenigazából táncolni.

A fekete hajú fiú egy újabb bánatűző koktélt hozott mindkettőnknek, és én Karin példáját követve tétovázás nélkül lehúztam. Egyre jobban tetszett ez az egész. Élveztem, hogy a fiúk majd felfaltak a tekintetükkel, ahogy a falatnyi szoknyámban kígyózva hullámoztam köztük. Én nem voltam ugyan magas, vagy bombázóan formás alkat, de több évig táncoltam, a véremben volt a mozgás, és úgy tűnt, könnyedén elbűvöltem vele az új ismerőseimet. Eddig valahogy sosem érdekeltek úgy a fiúk, megszoktam, hogy Naruto mindig velem van, most viszont igazán nőnek éreztem magam. Örültem, hogy nem farmerben jöttem, hanem csinosan öltöztem föl, - még ha azt a marhát nem is értékelte - hanem helyettem valaki mással szórakozott. Úgy döntöttem, én is feltalálom magam nélküle!

A zene elhalkult, szinte csak az uv lámpa világított, mikor összeakadt a tekintetünk. Az égszínkék szemek döbbenten fúródtak az enyémbe. Karin, mintha megérezte volna mi történik velem, megfogta a karom, mielőtt ostoba tyúkként odarohanhattam volna Narutóhoz, hogy számon kérjem, miért ölelget egy idegen lányt. Vagy legalább bemutathatná!

- Nehogy megalázkodj már! – sziszegte újdonsült barátnőm a fülembe. – Tedd inkább féltékennyé, hogy szenvedjen ő is – javasolta.
- Táncolunk? – fordultam hirtelen ötlettel a fekete hajú fiú felé, mielőtt átgondolhattam volna. Láttam a szemén, hogy érti, mire megy ki ez az egész. Szeme ellenségesen villant Naruto felé, majd szó nélkül megfogta a derekam, és lassúzni kezdtünk.

A válla felett átnéztem, hogy lássam a reakciót. Naruto gyorsan túltette magát a meglepettségen, szorosan a karjába zárta az új nőjét és a szemem láttára lesmárolta. Az agyamra valami lila köd szállt. Már megint csókolóznak???

Ha nem tartanak, valószínűleg összerogyok. Lehunytam a szemem és pár másodperc után döntöttem. Én nem alázkodom meg! Nem fogok összeomlani, mert egy „barátom” más lányokkal szórakozik. Ha ez az élet rendje, akkor én is követem ezt a szokást. Kinyitottam a szemem és elszántan a táncpartnerem szájához hajoltam.

Sikerült meglepnem, de csak egy pillanatig tétovázott, amikor felismerte a szándékom. Az utolsó centimétereket már ő hidalta át köztünk. Forróság öntött el, ahogy száját az enyémre tapasztotta és csókolni kezdett. Nem finomkodott, szenvedélyesen ízlelgette az ajkaim, aztán összerándultam, mikor a nyelvét is átcsúsztatta hozzám. Ekkor már eltoltam volna, mert eléggé megijedtem. Még nem csináltam ilyet, és elsőre ez elég merésznek tűnt, de ő nem hagyott megfutamodni, szelídebb tempóra váltott, ajkaival szinte már csak gyengéden simogatta az enyémet, hogy megnyugtasson, és ne szakítsam meg a csókot. Egyik kezével szorosan tartotta a derekam, míg a másikkal a hajamba markolt, majd állapodott meg a tenyere a tarkómon és úgy fogott, hogy biztosan ne tudjak elhúzódni. Zavart és imponált is egyszerre ez a rámenősség. Olyan érzékien játszott velem, hogy hamarosan már nem érdekelt hol és hogyan tart fogva. Pedig úgy éreztem magam, mintha csak egy reszkető nyuszi lennék az oroszlán karmai közt, de valahogy nem bántam, kizárólag a csókra tudtam koncentrálni.

Nem tudom meddig tartott ez a különleges, lebegő állapot, amikor a harag helyett valami ismeretlen remegés járta át a belsőm. Mikor végül elszakadtunk egymástól csak értetlenül bámultam rá, hogy ez most mi volt? Nem volt időm megkérdezni, mert egy újabb búfelejtő koktél tűnt fel a látómezőmben. Zavaromban mohón kaptam utána, pedig ma már figyelmeztettek, hogy óvatosabban bánjak az italokkal.



Arra ébredtem, hogy fázok.
Az agyam még tele volt a dübörgő zenével, az édes, szirupos italok ízével, egy borzongatóan izgalmas élménnyel, hogy egy fergetegeset csókolóztam valami helyes fiúval. Mosolyogva nyújtóztam egyet, mielőtt kinyitottam a szemem. Micsoda kaland volt!

Ez fura… A szemem nagyon zavarta az ablakon beömlő fény, szinte csak hunyorogni tudtam, de így is azonnal észrevettem, hogy nem a saját szobámban vagyok. Az emlékek bizsergető érzését hirtelen jeges rémület váltotta fel, mert rájöttem, ruha nélkül fekszem, ráadásul nem egyedül. A tegnapi fekete fiú szuszogott mellettem.

Előző

Következő

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nagyon jó!!!

(Barbiii, 2011.05.10 20:00)

Huuu... én ezt már annyiszor olvastam, de még valahogy nem bírtam megunni :P

Re: Nagyon jó!!!

(kif-lee, 2011.05.11 20:33)

Szia Seiko! Szia Barbiii! :)

Nem is tudjátok egy írónak milyen jólesik ezt hallani!
Köszi! :)

Kif-lee

XD

(Seiko, 2011.05.11 18:31)

Ez aztán az érzelemdús történet. Nagyon jóóó.