Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ha vársz by Suzame-san

2011.05.15

 

Ha vársz

ezazakep.jpgRima miközben a báli ruháját vette fel mélyen elgondolkodott. Az esze teljesen máshol járt. Illetve más valakivel. A hely nem, számított neki. Csak annak az egyedüli vámpírnak akarta élvezni a társaságát. Ezért is járt el minden bálra. Hogy végre találkozhassanak. De ez a terv egyelőre megdőlni látszott. Rögtön egy emlék jutott eszébe.
- Most mennem kell, de még találkozunk. Megígérem- suttogta bele az éjszakába Shiki e szavakat mely tőrként szúródtak a lány szívébe.
_ Tehát nem akarod, hogy veled menjek – mondta ki az igazságot a lány pár perc múlva. A jéghideg szemekbe nézett. Shiki viszont nem kereste a lány tekintetét. Mind a ketten tudták, hogy nem közömbösek egymás iránt, de a bűvös szót meg egyikük sem mondta ki soha.
_ Ahova most fogok menni az nem neked való hely. Nem akarom, hogy úgy láss.
_ Pedig már annyi mindenen mentünk keresztül- a lány szemébe már könnyek is szöktek. A fiú egy szempillantás alatt a lány előtt termett. Most ő nézett mélyen a lány szemeibe.
- Kérlek ne így váljunk el, még ha csak egy kis időre is – és hogy ezt nyomatékosítsa kitörölte a lány szemeiből a könnyeket – A telihold fényében még mindig ugyanúgy csillog a hajad – szólalt meg végül Shiki.
- Szóval tényleg elmész – fürkészték egymást- Akkor adok valamit – mondta komolyan s megcsókolta a fiút. Shiki először döbbenten állt. Majd mire már visszacsókolt volna a lánynak színét se látta.
Rima sírva elrohant. Nehéz volt megtennie, de tudta, hogy így viszont láthatja a fiút.
A fésülködő asztala mögül a tükrön még egy utolsó pillantást vetett magára.
10 év telt el mióta elváltak. Rima sokat változott. A haja is hosszabb lett. A melle is nagyobb és a nőies vonások már teljesen megjelentek rajta. Sokak kérték már meg a kezét. De ő mindig nemet mondott. Egyetlen embernek akart igent mondani ő viszont felszívódott.
Most enyhe fekete sminket viselt, ami még jobban kiemelte szépségét. A nyakában egy gyönyörű nyakék díszelgett. Egy fekete ruhát vett fel, aminek középen elöl fel volt emelve a ruha első rétege. Haját még mindig ugyanúgy hordta, mint mindig, egyáltalán nem zavarta, hogy az megnőtt. Az anyja hangját hallotta lentről.
- Rima, kicsim gyere, mert elkésünk – mondta. A lány érezte, hogy az anyja még valami mást is akar tőle.
Amint lement mindenki lélegzete elállt. Bár minden bálra szépen ki szokott öltözni, de azt meg kell hagyni, hogy még sose volt ilyen szép. Nem hiába vette az anyja neki ezt az új ruhát.
- Kicsim gyere beszélnünk kell! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Máshogy tudta, hogy nem menne a lánya. Nem szeretett szót fogadni csak akkor, amikor akarta. Most azonban a lány követte az anyját a másik szobába ahol ketten voltak csak.
- Tudom, hogy hogyan érzel Shiki-sama iránt, de nem várhatsz rá az örökké valóságig. Azért vettem neked ezt a ruhát, mert ideje lenne elkötelezned magad. Ezen a bálon muszáj kiválasztanod a jövendőbelidet! – parancsolta az anyja.
Rima azt hitte majdnem elsírja magát. 10 évet várt és most így kell továbblépnie? Azt nem tudja megtenni. Neki egyetlen szerelme van. Az utolsó esély amibe kapaszkodhat az az, hogy bízik benne: most meg fog jelenni a bálon. Ha nem, akkor muszáj lesz egy vadidegen férfihoz hozzámennie.
Sajnos már így volt ez a nemeseknél időtlen idők óta. Egy nemesi család lánya csakis egy magával egyenrangú vagy rangban felette állóhoz mehet hozzá. Ezen persze lehet változtatni, de az egyet jelent a család lefokozásával.
Persze neki nem is lenne gondja ezzel. De ki kellett mondania az igazságot.
- Én szerelemből akarok házasodni. A kényszerházasság a legszörnyűbb dolog a világon. Utána nem tudnék a barátaim szemébe nézni! – jelentette ki magabiztosan Rima. Már nagyon rég óta nem mutatott ki ennyi érzelmet. Mindig is diszkrét volt és semmi sem hozhatta ki a béketűrésből. Persze most ez is megváltozott.
- Nem érdekelnek a gyerekes indokaid! Ezen a bálon választasz és kész! Most pedig szállj be szépen a limuzinba vagy... – de nem fejezte be a mondatot. Szeme szinte villámokat szórt. Rima felvette a régi maszkját s kiment az udvarra az ott parkoló limuzinhoz. Mielőtt beszállt szippantott még egyet a friss éji levegőből. Ha most beszáll búcsút mond a régi életének. Ezzel együtt Shikinek is.
- Nem bírom ki! A hiánya egyszerűen felemészt mindent! Ebbe fogok belehalni! Elhagyott és nincs rá garancia, hogy valaha is találkozunk még. Ha ez így megy tovább meg fogok őrülni! Most mit tegyek? – gondolkodott egyszer a kedvenc fája tövében. A telihold eszébe jutatta a régi emléket – Olyan távolinak és elérhetetlennek tűnik – suttogta és máris könnyek buggyantak elő. Ekkor történt meg a csoda.
Hirtelen egy hang szólalt meg a háta mögött.
Ez a hang kísértetiesen hasonlított az Övére. Ekkor még nem tudta kimondani a nevét.
A hang nem mondott semmi értelmeset. Igazából nem is beszélt. De mégis. Mintha hozzá szólt volna.
Aztán mormolást hallott.
Rima ijedten állt fel. Kész volt megölni azt aki játszik vele. De nem volt ott senki. Egyedül volt.
Aztán megint megszólalt a hang. Most már értette mit mond.
- Rima! Várj rám! – csak ezt a 3 szót mondta ki. A lánynak egy túl sok volt. Ismét visszaroskadt a fa tövébe.
- Várni fogok rád! Ígérem! – suttogta –Bár azt még nem tudom meddig.
Ez is emlék volt. Amikor fel akarta adni. Akkor sem tette. Már az első lábát automatikusan tette be a limuzin ajtaján.
Akkor elfogta egy érzés. Hogy mennie kell, elfutni innen jó messze. De azt hogyan tegye? Itt egy csomó őr. A legfőbb őr is itt van: az anyja. De nem tudott ellenállni az érzésnek.
Ellökte magát a limuzintól, s már futott is. A szoknyáját kezével fogta fel. A többiek annyira meg voltak lepődve, hogy mozdulni se tudtak. A szőkeség kihasználta ezt és teljes erejéből futott. Mire a kocsi előtt állók feleszméltek Rima már rég messze járt. Az erdőbe menekült. Ott nem találják meg egykönnyen.
Furcsa érzés járta át. - Mi lehet ez?- tette fel a kérdést magának.
Már tudta mi az.
A szabadság.
Így csak futott azt se tudta merre. Jobban mondva nem tudatosult benne. Végül egy háznál kötött ki. Egy nagy, terebélyes háznál. Gyönyörű volt, látszott rajta, hogy gazdagoké. Csak már tiszta poros volt. Rég nem lakhatott benne senki. A lány egyből felismerte a helyet. De hogyan került ide? Nem vezette senki.
Így igaz.
Nem vezette senki. Már 10 éve magában hordozza a bánatot. A bánatot, melyet szerelme elvesztése okozott. Üres lyuk tátongott már 10 éve a szívében.


Őt látom mindenhol,
Ő gondol rám valahol?
Bevallom, szeretem,
Ez az én nagy vétkem.
Az idő sebet ütött szívemen
Létezni így hogy lehet?
Már jó ideje látom
Ezt ennyiben nem hagyhatom



E kis versecske nyilallt bele. Nem ő találta ki, csak úgy jött magától. Sajnos késő volt. Ezt mindet elsuttogta. Az erdő szélén állva másra lett figyelmes.
Annyi E szintű állt a réten, amennyit még életében nem látott. A házból tömegesen törtek ki. A lány egy percig leblokkoltan állt. Majd egy kicsit megkésve reagált. Ennyivel nem tudna elbánni így elkezdett futni. El. Merre?
A bálterem felé. Csak hajtotta valami. A bál szerencsére pont az ő városukban volt. Hamar oda is ért. Mikor kiért az erdőből a többi vámpír le is maradt. Hiába próbálkoztak, Rima sokkal gyorsabb volt. Mielőtt bement volna gyorsan rendbe szedte magát. A hajából kiszedte a gallyakat. A ruháját is leporolta. Jobb volt, mint az előtt.
Mikor belépett a bálterembe minden szem rá szegeződött. A szülei szemei persze villámokat szórtak. Tudták, hogy a lányuk előbb-utóbb eljön a bálba. De ez őt nem érdekelte.
Mert ott állt.
Teljes egészében ő volt az. A jeges tekintetével, vöröses hajával, s kitűnő megjelenésével. Mielőtt odamehetett volna hozzá az anyja rángatta el egy sarokba.
- Hogy képzelted ezt? Csak úgy elfutsz? Ez elő nem fordulhat többé – kántálta még az anyja. De a lányt már nem érdekelte. Shikit kereste tekintetével. Mivel az anyja elhúzta már nem látta. Jobban mondva el is tűnt. Rima a nyakát nyújtogatva nézett körül. Olyat látott, amit még a legrosszabb rémálmában sem.
Shiki ott állt egy lány társaságában. És mosolygott. Nem is akárkire. A lányra.
Ahogy ezt meglátta Rima, már semmi sem érdekelte. Csak futott. Ott hagyta az anyját is aki csak kántált tovább. De most nem el, csak a WC-be. Fél úton meggondolta magát. Mindenki ott fogja keresni. Inkább felment a tetőre. Ott volt egy hatalmas erkély. Kiment a friss levegőre.
- Szóval ezért marcangoltam magam 10 éven keresztül? Semmi értelme nem volt – mondta. Most nem szöktek könnyek a szemébe. Tudta, hogyha újrakezdhetné, akkor is így csinálta volna. Az érzései akkor sem változtak volna semmit. Rákönyökölt a korlátra.
- Ne mond, hogy ennyire hiányoztam, hogy már ott is hagysz – szólalt meg mögüle egy hang s már ölelte is át egy erős kar. Erre vágyott már mióta. Szembefordult az illetővel.
- Ha megkérdezem, hogy hol voltál eddig akkor nem fogsz mondani semmit ugye? – kérdezte meg unott hangon a fiút, aki immár vele szemben állt. De még nem tudott a szemébe nézni.
Shiki nem válaszolt. Mind a ketten tudták a választ. Bár Rima még mindig nem tudta, hogy mi volt az előbbi incidens odabent mégis ugyanúgy érzett a fiú iránt.
- Az igazi szerelem felemel és jobbra sarkall. Lángra lobbantja elménket s békét teremt a szívünkben. Ezt tetted te velem – jelentette ki a lány. Nem tudja honnan származott ez az idézet. Kíváncsi volt a reakcióra így belenézett a fiú szemébe. A jéghideg szemek csak őt nézték. A lány majdnem elolvadt tőle. Melegség öntötte el a szívét. Azért mert a fiú nem mutatott semmi negatívat. Sőt.
Vannak olyan esetek amikor a szavak nem elegek. Cselekedni kell.
Shiki is így tett. Megcsókolta Rimát. A lány sem habozott, egyből visszacsókolt. A kezét átfonta a vöröses hajú nyakán, hogy még közelebbről érezhesse. A fiú pedig még szorosabban ölelte a lányt. 10 éve vártak erre. Sőt. Már mióta megismerték egymást azóta vártak erre. Most már semmi sem fogja őket elválasztani egymástól.
Még egy mérges anya sem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:)

(szoszo27, 2011.06.07 07:28)

Nagyon jó lett :))
Folytasd eddig király :DD

Re: :)

(haku16, 2011.06.07 11:34)

nos, sajna nem lesz folztatasa a tortonetnek, de orulok, hogy tetszett : )

XD

(Seiko, 2011.05.18 19:48)

Megindító történet, hogy a lány annyi éven keresztül kitartott mellette. Ja és nem mellesleg imádom a vámpíros történeteket. XD

Nagyon jó!!!

(Barbiii, 2011.05.15 21:17)

Ez egyszerűen oltári lett!!! Minnél előbb folytasdd, mert nagyon ígéretes volt eddig!!! <3