Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. Egy ismerős arc

 

Kakashi bezárta a táskáit, és visszacsatolta őket az övére. Amíg ezzel szöszmötölt, Shizune gyorsan át is vizsgálta az alvó Narutot.
- Mi a helyzet? – kérdezte a férfi.
- Mindössze néhány karcolást találtam, semmi komoly baj nincs – felelte a doktornő. – Ha még mindig ő az a vagány kölyök, akit néhány éve megismertem, egy jó alvás után már olyan lesz, mint új korában. Szóval, esetleg egy jóéjt-puszival szolgálhatok, de ez minden – fejezte be a monológot egy kedves mosoly kíséretében.
- Úgy látom, még arra sem lesz szükség – mosolyodott el Kakashi is. – Én viszont akár egy tucatot is elbírnék… - dörmögte el félhangosan az orra alatt, mintegy magának. Nem jött be a számítása; a lánynak nagyon jó füle volt, és a következő pillanatban neki is szegezett egy kérdést:
- Gondja van az alvással, Kakashi?
A kérdezett nagyon zavarba jött, el is pirult a maszk alatt. Szóra nyitotta ugyan a száját, de nem sikerült kinyögnie egyetlen értelmes hangot sem. Köhintett, kicsit toporgott, a tarkóját is megvakarta. Végül talált a padlón egy rendkívül érdekes pontot és kitartóan fixírozni kezdte, miközben mozdulatlanná dermedve próbált úgy csinálni, mint aki ott sincs. Shizune megsajnálta őt, gondolván, nem a szavak embere, inkább a tetteké. Eszébe is jutott erről az, amit Chouji mesélt még délután, miközben Shikamaru lábával foglalatoskodott. Úgy döntött, megjutalmazza a nemes tettet, s ezzel két legyet üthet egy csapásra. Remek ötlete támadt ugyanis, hogy egyúttal a kíváncsiságát is kielégíthesse. Két kezét háta mögött összefonta, a fejét kicsit oldalra billentette, majd helyes kis nóziját felhúzva, sejtelmes mosollyal így szólt:
- Tulajdonképpen nincs ellenemre a dolog.
Kakashi feladta a „nem vagyok itt” játékot, és elkerekedett szemmel dadogta:
- S-Shizune kisasszony… öööö… kegyed…
- Igen, pontosan úgy értettem. Megkapja a jóéjt-puszit – mondta a lány. Nemigen értette a férfi zavarát, viszont ha már belekezdett, végig akarta vinni a tervét. Így felöltötte legcsábosabb mosolyát, és tálalta a feketelevest:
- A gyógymód alkalmazásához viszont látnom kellene a célterületet – kezdte szándékosan köntörfalazva a csattanó előtt. – Szóval, kedves Kakashi… vegye le szépen a maszkját…

Ezenközben a Hyuuga-rezidencián Hinata vidáman trécselt Tentennel. A beszélgetés kicsit nehezen indult meg közöttük, de mivel a vendég nagyon tapintatos módon szóba sem hozta a délután történteket, csakhamar találtak valami könnyed témát. Ezzel aztán agyon is ütötték a lefekvésig maradt időt; Tenten kicsit el is csodálkozott, hogy félénk társalkodónője ilyen beszédes is tud lenni. Neji elmondta unokahúgának, hogy csapattársát nála szándékozik elszállásolni. Nem is kínálkozott túl sok egyéb lehetőség, hiszen Yamato – kissé paprikás hangulatában a Hyuugák arcátlan követelőzése miatt – elfelejtett vendégszobákat csinálni.
Hinata úgy ügyeskedett, hogy a szobaválasztáskor az unokabátyja mellé kerüljenek Tentennel. „Ha nem túl gyámoltalanok, még valami jó is kisülhet ebből” – gondolta mosolyogva.

Kakashi kicsit viaskodott az érzelmeivel. A beígért receptnélküli orvosság igazán csábította; viszont álarcától sosem tudott egykönnyen megválni. Végül sóhajtott egy hatalmasat, és beadta a derekát. Lassan lehúzta a nyakára a kérdéses ruhadarabot, és láttatni engedte a vonásait. Shizune alaposan ledöbbent; száját kicsit nyitva felejtve, kényszeredetten lépett egyet hátra. „Anyám borogass…” – gondolta. „Azt hittem, valami olyasmit rejteget a maszk alatt, mint Niki Lauda. Erre kiderül, hogy festeni sem lehetne nála szemrevalóbb férfit… komolyan mondom, hozzá képest még George Clooney is csak félúton áll egy lefosott kilométerkő és Quasimodo között.” Mire ezt végiggondolta, kicsit magához tért.
- Nos akkor, Kakashi… - szólalt meg, a szándékoltnál sokkal vékonyabb hangon. – Ideje foganatosítanom a kezelését.

Közelebb helyezkedett a férfihoz, aki kissé féloldalasan állt, jobbját mutatva neki. Jobb kezét lágyan a bal arcára helyezte, mire a páciens olyan hangosat nyelt, hogy Naruto bosszúsan felhorkantott álmában. Shizune figyelmét sem kerülte el a reakció; közben viszont meglepetten vette észre, hogy a pulzusa a duplájára ugrik. Ha valaki ebben a pillanatban összeadta volna a lány és Kakashi szívfrekvenciáját, körülbelül 347-et kapott volna eredményképp. Kellemes bizsergés futott végig a hátán, miközben lábujjhegyre állva a férfi arca felé közelítette az ajkait. Úgy érezte, még soha nem volt ilyen izgalmas élménye, mint ez a várakozással teli, feszült közeledés. Kakashi kicsit leszegte az állát, hogy a doktornő könnyebben elérje; Shizune pedig még közelebb húzódott hozzá. Helyezkedésüknek meg is lett az eredménye: a lábujjhegyen ügyetlenkedő lány célba juttatta a terápiás eszközt, azonban egy kicsit elvétette a számítást. Így aztán a puszi a „beteg” szép metszésű ajkához már-már illetlenül közel talált parkolóhelyet; egyszersmind Shizune izgalomtól felélénkült keblei hozzásimultak a férfi oldalához. Kerek két percig tartotta fenn a lány a kellemes állapotot, s miközben szabad bal keze utat talált Kakashi derekához, magában szorgalmasan így fohászkodott: „Istenem, kérlek add, hogy rendszeresen visszajárjon kontrollra… életem végéig nem kérek semmi mást, még karácsonyra sem, könyörgök, csak most az egyszer, légyszi…”

Kakashit szintén nem hagyta hidegen a kellemes gyógykezelés. Borzongás futott rajta végig, majd újra meg újra átcikázott a feje búbja és a talpa között. Nehezen tudta megfogalmazni magában, hogy mit is tapasztal. Úgy érezte magát, mint a sivatagban eltévedt vándor, aki napok óta szomjúhozva vonszolta magát, míg bőrét hólyagosra égette a nap; s most, a megeredt zápor lágy balzsamként csöndesíti el a testében üvöltő kínt, és cseppjeivel a szomját is oltja, hogy megmentse a haláltól. Emellett nagy örömmel vette észre, hogy a lány szíve – az oldalának feszülő, csinos halmocskák között – izgatott zakatolással ostromolja az ő bordáit. „Úgy tűnik, kedvére való a dolog…” – állapította meg vidoran a férfi. Mire azonban véget ért a kúra, néhány keserű gondolat fészkelte be magát a fejébe, megfosztva őt a rövidke örömtől. „Nem… hogy is lennék rá méltó…”

Shizune, dolga befejeztével kicsit eltávolodott Kakashitól. Félig lehunyt, csillogó szemekkel kutatta a férfi tekintetét, de a vágyott pillantást nem kapta meg. Jobb keze még mindig a sensei arcán pihent; ujjait kissé behajlítva, óvatosan lefelé indult, finoman megcirógatva a nyakát. Miután azonban a mellkasához ért, Kakashi szelíden eltolta őt magától.
- Nagyon köszönöm a kedvességét, kisasszony. Most már jobb, ha megyek. Kegyed biztos nagyon kimerült a mai nap után… viszont látásra – azzal nekilódult, és meg sem várva a választ, az ablakon át távozott.

A lány tanácstalanul állt a történtek előtt. „Meg mertem volna esküdni rá, hogy ő is élvezi.” Bánatosan lefelé görbítette a száját, és az ablakhoz lépett. Mikor kinézett rajta, a férfi persze már nem volt sehol. Nagyot sóhajtott, és igyekezett a tudatából kirekeszteni az elmúlt perceket… hiszen rá kell még néznie a betegekre lefekvés előtt, és Tsunade-sama sem tért még magához. Igazán nem ér rá most komolytalankodni. Az ajtó felé indultában egy kis zöld foltot vett észre az ágy egyik lába mögött. Odament, hogy felvegye, és meglepve látta, hogy a „Gyere-gyere Taktika” című könyvecske a bújócskázó tárgy. „Biztos ez is Kakashi táskájából hullott ki” – gondolta, miközben elindult a folyosón.

A lefelé eső Kakashi éppen a gyümölcsösben edző Gai hátán landolt. A zöld fenevad kissé szemrehányó hangon minősítette kedvenc riválisa produkcióját.
- Szép próbálkozás, Kakashi! De sajnos, korábban kell kelned, ha meg akarsz lepni! Apropó, ideje eldönteni, kié a vezetés! Miben mérjük össze az erőnket?
- Öhm, talán most inkább kihagynám, Gai…
- Ahogy gondolod, akkor le is szállhatsz! Te pedig igyekezz, Lee fiam, mert ha rádverek egy kört, kétezer fekvőtámasz lesz a jutalmad!
Kakashi leugrott Gai hátáról, és az átmeneti szálláshoz indult. Séta közben jutott az eszébe, hogy mi lenne, ha riválisa tudomására jutna az esti ténykedése. Mármint az, hogy egy tucat jóéjt-puszit kért Shizunétól. „Következő este valószínűleg fényesre sikált fogakkal kuncsorogna két tucatért.” Erre a gondolatra halványan elmosolyodott.

Shizune lecserélte a még mindig eszméletlen Tsunade borogatását. Több dolga nem volt, legalábbis egyelőre. Nem volt igazán álmos; így leült az asztal mellé, és egy gyertya fényénél lapozgatni kezdte az imént talált könyvet. Közben azon kezdett morfondírozni, vajon honnan olyan ismerős neki Kakashi arca, mikor még soha nem is láthatta. Hirtelen rátalált a keresett emlékre. „Igen, az a futár lehet az. Az arcuk alsó része egészen hasonlít.” Persze akadt jó pár különbség is a két férfi között. „Először is – állapította meg a doktornő – az a szegény futár néma, csak kézzel mutogatta el mindig, mit akar. Viszont érdekes, hogy a bal szeménél van egy heg, mint Kakashinak, csak részben eltakarta a napszemüvegével. A haját meg nem is láttam, mindig valami kendőfélével a fején érkezett.” Ez az illető az utóbbi néhány hónapban tűnt fel Konohában. Két-három hetente újabb nagy csokor virággal kopogtatott Shizune ajtaján, a üdvözlőkártyán mindössze ezzel az üzenettel: „Hódolatom jeléül”. A lánynak persze ekkor még nem tűnt fel a párhuzam, hogy sosem kap virágot, mikor Kakashi épp küldetést teljesít.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.