Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. Miközben esteledett…

 

Körbenézett a tömegben, és hamarosan számos ismerőst megtalált. Intett Kibának és Shinonak, felemelt hüvelykujját mutatta a mellettük álló Konohamarunak. Széles vigyort küldött Choujinak, Leenek és Gai-senseinek. Sakurát egy kacsintással köszöntötte, a lány pedig élénk szemöldök- és mimikai izom-munkával igyekezett tudtára adni, hogy még valakit üdvözölnie kéne. Naruto csakhamar rájött a nagy igyekezet miértjére, és fölfedezte a csapattársa válla fölött kikandikáló, kíváncsi szempárt. Ekkor önkéntelenül is felvette legszebb mosolyát, barátságosan hunyorított, majd hangtalanul formálva a szavakat, a következőt üzente a levendulaszín szemeknek: „Köszönöm neked.” Hinata megértette az üzenetet, örömében halkan felsikoltott, majd nekilátott, hogy vízszintesbe helyezze magát. Sakura azonban felkészült volt, hátra nyúlva maga felé terelte az alélt testet, így Hinata feje puhán az orvoslány vállára huppant. Shino és Kiba is tanúja volt a jelenetnek, s utána Kiba oldalba bökve barátját, vigyorogva így szólt:
- Hehe, én nyertem, perkálj!
Konohamaru rájuk ripakodott:
- Ti komolyan fogadtatok arra, hogy a csapattársatok el fog-e ájulni, ha találkozik Narutoval? Ganéj banda!
- Nem arra fogadtunk, hogy elájul-e – válaszolt Shino. - Tudtuk, hogy el fog… csak én most az egyszer bizalmat szavaztam Narutonak, és arra fogadtam, hogy ő fogja elkapni.
- Nagyszerű! – állapította meg Kiba. A nyereményemből veszek egy bolhanyakörvet Akamarunak. Te amúgy mire akartad költeni a pénzt? – kérdezte Shinotól.
- Egy bogárhátú-modellt vettem volna az íróasztalomra – hangzott a válasz.

Neji Hinata hóna alá nyúlt, magához húzta, és azt mondta Sakurának:
- Köszi a segítséget, innen majd gondját viselem.
- Segítek! – ajánlkozott Tenten.
- Jó lesz… légy szíves, segítsd fel őt a hátamra!
Mikor Tenten feltuszkolta a fiú hátára a kiütött unokahúgot, a fiú segíteni akaró keze egy pillanatra véletlenül megfogta az övét. Neji érezte, hogy a lány keze remeg.
- Baj van? – kérdezte.
- Dehogy… – mondta Tenten. Csak kicsit ki vagyok merülve… na vigyük ki innen Hinatát, mielőtt beindul itt az utcabál.

Naruto lekászálódott Kakashi hátáról, és tétován nézett a senseire.
- Menj csak – mondta mosolyogva Kakashi.
Tanítványa erre tett egy lépést a tömeg felé, mire kitört az éljenzés. Teli torokból ünnepelték, megrohanták, vállukra vették. Mindenki meg akarta szorítani a kezét; kézről kézre adták, a levegőbe dobálták. A gyerekek némelyike autogramot kért. Körülbelül egy óra múlva Naruto már nagyon fáradt volt; boldoggá tette a szeretet, amivel fogadták, de azt a néhány személyt, akiknek a közelségére most legjobban vágyott, elnyelte az emberfolyam. Kakashi hamarosan megmentette a falusiaktól, belékarolt, és „a bajnoknak most pihennie kell” jelszóval kivezette a dühöngőből. Jobbnak látta, ha nem az átmeneti szállásra viszi a fiút, hisz ott úgysem hagyták volna pihenni; hajnalig mesélhette volna, hogyan győzte le Paint. Jobbnak látta a kórház felé venni az irányt, részben a fiú érdekében, részben pedig remélve, hogy ő is talál arra valami érdekeset… s mivel néhány lépés után Naruto pillái ismét elkezdtek leragadni, nevetve a hátára kapta újra, és ruganyos léptekkel tette meg az alig párszáz méteres utat.

Miközben az új Hyuuga-ház felé talpaltak, Neji azt kérdezte Tententől:
- Mondd csak, mi újság a családoddal?
- Az egész rokonságom egy hete a tengerparton nyaral, csak én maradtam a faluban a küldetések miatt – válaszolt a lány. „Gyengén hazudsz, picinyem.”- kezdte el piszkálni belülről a kisördög. „Nem lehet, hogy arra játszottál, hogy egyedül legyél otthon, ha VALAKI véletlenül meglátogat? Miért nem bököd ki inkább az igazat? A szemeivel úgyis a vesédbe lát.”
- Akkor bizonyára mindenki jól van.
- Igen, biztosan. Bár úgy sejtem, hogy anyukám díjnyertes bonsai-fácskái nem jutottak el az óvóhelyig, de ez legyen a legkevesebb.
- Szóval, a küldetéseket választottad a tengerpart helyett… mindig is tudtam, hogy egy kicsit munkamániás vagy – jelentette ki mosolyogva Neji. Magában pedig azt gondolta: „Isten tartsa meg a jó szokásodat.”
- I-igen… lehet… egy kicsit… talán – válaszolta Tenten, kicsit el is pirult közben.
- Tenten! Van már hol aludnod?
A lányt felkészületlenül érte a kérdés, hirtelen nem tudta, hová tegye. A kisördög rögtön ellátta pár jótanáccsal: „Ha lesz olyan aranyos, és felajánlja a saját szobáját, háláld meg azzal, hogy bent marasztalod őt is éjszakára, és ne zavard ki a kanapéra! Magad mellé ágyazol neki, aztán beveted az utolérhetetlen „alvás közben le szoktam dobni a pizsit” plusz „olyan rosszat álmodtam, hogy leestem az ágyról” plusz „ugye nem ütöttelek meg nagyon, a hidegtől mindig megkeményedik a lökhárítóm” kombót! Most pedig, a nemes cél elérése érdekében, kezd el rebegtetni a szempilládat!”
- A szemedbe ment valami? – csodálkozott Neji. – Mindegy… szóval arra gondoltam, hogy ha még nem kerestél szállást, esetleg aludhatnál nála… KHMMMM… nálunk… mondjuk Hinatánál alhatnál például. Enyhe pír suhant át az arcán, és hogy mentse a helyzetet, így folytatta: - Természetesen, Gai-senseinek és Leenek is felajánlanám ezt a lehetőséget, de ők még négyszázszor körbe akarták futni az új gyümölcsöst lefekvés előtt, amúgy sem igen fejezik be reggelig…
- Köszönöm, elfogadom – mondta Tenten kicsit csalódottan. „Hát persze, csak udvariasságból…” Majd szöget ütött a fejébe valami, amit meg kellett kérdeznie:
- Szóval, nektek már van külön házatok, Neji?
- Öhöm, hát igen… mikor elindultunk Narutoék elé, még fél füllel hallottam, ahogy a családunk megbeszéli, hogy kisírja Yamatonál a külön kalyibát. Azóta már biztosan el is készült… jé, szerintem ez az! – torpant meg egy új épület előtt a fiú.

Hinata az út közepe táján már kezdett magához térni. Normális esetben nem cipeltette volna magát, de most nagyon kimerült volt. Neji hangja furcsának tűnt számára; valahogy nem ilyen szokott lenni. Kíváncsi volt, kihez beszél, résnyire nyitotta hát a szemét. Mikor meglátta a lányt, megörült. Nem voltak ugyan közeli barátnők, de ő nagyon kedvelte Tentent. Mikor az alvásra terelődött a szó, kíváncsiságból hangtalanul aktiválta a Byakugant, és a figyelni kezdte a beszélgető páros chakra-áramlását. Nemigen szokta adottságát kukkolásra használni, de érdekelte, mi áll unokafivére fura viselkedésének hátterében. Elmosolyodott, mikor mindkét fiatal testében hasonló áramlatokat látott. S mikor Neji felhozta Gai-senseit és Leet, magában kuncogva azt gondolta: „Ha ekkorákat hazudsz, rád fog szakadni az ég!”

Kakashi belépett a kórházba, és nekiállt, hogy keressen Narutonak egy orvost. Hamarosan belebotlott Shizunéba, és gyorsan meg is szólította:
- Jó estét, Shizune kisasszony, tudna szánni egy kis időt Narutora? Úgy sejtem, mindössze a súlyos ramen-hiány miatt van így kiütve, de azért jobb biztosra menni…
- Persze, Kakashi. Jöjjön velem, keresünk neki egy szobát.
Felbaktattak a másodikra, ahol akadt egy még üres, egyágyas kórterem. Kakashi megpróbálta felébreszteni tanítványát, de az meglehetősen mélyen aludt. Újfent megmosolyogta magában a fiút, és óvatosan nekilátott, hogy a hátáról az ágyra csúsztassa őt. Igen ám, de Naruto hirtelen megmakacsolta magát, és álmában kapaszkodni kezdett a sensei ruházatába. Mivel a csúszás már megindult, Naruto végül sikeresen eljutott az ágyra, de eközben lerántotta Kakashiról mind a két fegyvertáskáját. A táskák tartalma csörömpölve gurult szanaszét a szobában, eljutva a padló minden négyzetméterére. A „beteg” fészkelődött egy kicsit, majd vidám hortyogásba kezdett. Mestere pedig nagyot sóhajtva nekilátott, hogy Shizune segítségével összeszedje szétszórt felszerelését.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.