Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. Hazatérés

 

Yamato döbbenten bámulta a falu helyén terpeszkedő krátert. Minden elpusztult… talán az ő hibája? Nem volt ott Naruto mellett, mikor kellett volna, és ez lett a vége, gondolta. Beszélgetés hangjai ütötték meg a fülét, ettől felocsúdott. „Túlélők!” Arra szaladt, amerre az embereket sejtette, s mikor felfedezte a beszélgető csoportot, nagyon megkönnyebbült. Távolabb tőlük ugyanis már látszottak a romok közül előkászálódó, egymást támogató, a törmeléken átbotladozva egyre nagyobb tömegbe verődő falusiak, amint vidáman ölelgetik egymást, paroláznak, családtagjaikat kutatják. Tovább indult, megkereste Irukát, és elmondatta vele a történteket. Iruka nagy lelkesen elhadarta Naruto boxmeccsének részleteit, majd így fejezte be:
- Szóval, mint látod, eléggé kigyúrta magát az én egykori kedvenc tanítványom. Nem csodálnám, ha egyszer tényleg Hokagévé választanák.
- Vagy legalább a „Csillag születik”-be benevezhetnénk – vihogott mögötte Konohamaru.

Shizune kicsit kótyagos fejjel ébredt, és nem igazán enyhített a zavartságán, hogy a mellette ülő Shikamaru kikerekedett szemekkel bámul rá. Tekintete rátévedt a fiú lábára, s hogy elterelje kissé rendezetlen gondolatait, megkérdezte:
- Mi történt a lábaddal?
- Kapott egy darabot a könyvtár plafonjából – érkezett a válasz.
- Értem… hát ez kellemetlen.
- Magam is úgy találom.
- Akkor most rendbe hozlak kissé – mondta Shizune. Belekotort a szütyőjébe, és elővett egy szürkés színű labdacsot. Bal kezével odanyújtotta a fiúnak, jobbját pedig a törött csont fölé helyezte.
- Ezt vedd be. Ez az egyik új receptem, csontnövesztő szer van benne némi fájdalomcsillapítóval. A törött csontvégeket fixálom, aztán ha a szer is hatni kezd, megindul a gyógyulás. Pihentesd sokat és 24 óra múlva jobb lesz, mint új korában – mosolygott rá a még mindig döbbent Shikamarura.
- Öhöm… igenis. Egyébként bizonyára tudni akarja, hogy a harcnak vége. Naruto legyőzte Paint. Katsuyu mindenről informált minket, amíg ön… nos, amíg távol volt – mondta a fiú.
Amíg beszélgettek, Ino abbahagyta a zokogást, és felnézett. Miután meggyőződött arról, hogy nem álmodik, és munkahelyi felettese valóban életre kelt, örömében is sírdogált egy kicsit. Hamarosan rájuk talált Chouji, és ujjongva konstatálta, hogy csapattársai túlélték a küzdelmet. Igazából édesapjának keresett orvosi segítséget, de nem felejtette el udvariasan megérdeklődni, hogy mi történt a többiekkel az elmúlt órákban. Utána gyorsan elhadarta a saját sztoriját, külön méltatva Kakashi kiválóságát, aki az életével fedezte őt, hogy megszökhessen Pain elől. A többiek ámulattal adóztak az önfeláldozás történetének. Mikor a végére ért, Chouji vett egy nagy levegőt, megragadta a még mindig hüppögő Ino kezét, majd se szó, se beszéd, édesapjához robogott vele. Shikamaru kinevezett egy csinos fadarabot mankónak, és családja keresésére indult, Shizune pedig nekifogott, hogy előkerítse Tsunadét.

Időközben Yamato a többi ninja segítségével a kráter nagy részét embermentessé tette, ugyanis támadt egy remek ötlete. „A bajban talán nem voltam itt, de azért hasznossá teszem magam, csak figyeljetek.” Gyors egymásutánban formázta a pecséteket, mormolta a hozzájuk passzoló kulcsszavakat, és mozgósítva azokat az elemeket, melyek fölött hatalma volt, pillanatok alatt átrendezte a tájat. Először egy jelentősebb területen elegyengette a talajt, majd egy tucat friss vizű forrást fakasztott. Ezek köré fából készült pihenőket emelt. Utána egy hatalmas, több emeletes faépületet húzott fel kórház gyanánt, majd vele szemben egy sokszintes, óriási alapterületű átmeneti szállást, sok-sok ággyal és pottyantós WC-vel. Utóbbi mellé néhány, lakóháznyi nagyságú, nyitott épület került, saját vízellátással. „Itt elkezdhetnek dolgozni a vendéglősök, amint az óvóhelyről áthoztunk néhány eszközt és alapanyagot.” Ezután a szállás mögé – némi nehézség árán – egy melegvizű tavat is összehozott, magas fakerítéssel övezve, és középen kettéválasztva egy fallal, így megszületett a fürdő is. A kórház mellé pedig egy méretes gyümölcsöst varázsolt, néhány újabb forrással, pofás sétányokkal és egy rakás paddal. „Amíg nem készül el a meleg étel, a gyümölcsből vehet aki éhes, plusz árnyék is van, meg a könnyű sérültek is pihenhetnek itt.” Elégedetten legeltette szemét a mini-falun, és nagyot sóhajtva törölte meg gyöngyöző homlokát. A falusiak elámultak a látottakon, páran tapsoltak is. Azonban nem volt mindenki elégedett. Néhány nemesi család – így a Hyuugák is – elküldtek néhány képviselőt Yamatohoz, hogy saját házat erőszakoljanak ki belőle, persze mindenféle extrával, például saját fürdővel. Az újdonsült főépítész nagy morogva teljesítette csak a kéréseket, tartva attól, hogy a köznép meglincseli majd ezért a kivételezésért. Azonban a falusiak figyelmét elterelte valami más, ahogy Hinatáét is. A lány különben biztos megakadályozta volna, hogy a családja ilyen pofátlanságra vetemedjen, hiszen apja távollétében az ő szava volt a mérvadó.

Amint az első ember meglátta a kráter lejtőjén feléjük baktató, Naruto-hátizsákos Kakashit, a mini-faluban összeverődött tömegben egy perc alatt tovafutott a hír. Így jutott el Naruto barátaihoz is. Sakura a méltatlankodókkal nem törődve törte maga előtt az utat, Hinata pedig szemfüles módon a mögötte keletkezett folyosón masírozott, sűrűn kérve bocsánatot. Az utánuk ismét összezáródó emberfalat Neji bontotta fel újra, esetében a bocsánatkérő személy Tenten volt. Többi kortársuk más-más útvonalon szintén az első sorokba igyekezett eljutni.

Sakura megállt a tömeg elején, Hinata pedig kissé behajlított térdekkel mögé bújt, és a válla mögül leskelődött. Sakura meglátta, és megszólította:
- Szívesen magam elé engedlek, Hinata.
- Köszönöm, Sakura-san, innen is jól látok… - hangzott a felelet. „Téged viszont nem látnak túl jól” – gondolta Sakura, és elnézően mosolygott a mérsékelt bátorságú lányra. A tömeg elkezdett mozgolódni, és egyre hangosabban morajlott. Naruto erre ébredezni kezdett, és barátságos hangok ütötték meg a fülét:
„Jaj, annyira jóképű!”
„Meséltem már nektek, hogy oviban legjobb haverok voltunk?”
„Mindig tudtam, hogy annál is sokkal jobb fej, mint amennyire hülye…”
„Egyszer régen felvetettem az asszonynak, hogy fogadjuk örökbe, csak aztán kiderült, hogy hármas ikreink lesznek…”
„Én már akkor is láttam benne a leendő Hokagét, mikor még takonnyal ette a vajas kenyeret.”
„…mert végül is bárkivel megeshet, hogy véletlenül összegraffitizi a falut, én soha nem tudtam haragudni az ilyesmiért…”
Naruto mostanra teljesen felébredt, és tekintetével keresni kezdte a barátokat.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.