Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


22. Szippantásnyi boldogság

 

A cím nem a kokainra utal. : )

elvalaszto2.jpg

Kiba és Akamaru több mint három napja voltak úton Felhőrejtek felé. A fiú sokkal jobban érezte magát, mint a hétfői vizsga után. Egyáltalán nem nyugodott bele, hogy csapattársa gyengéd érzelmeket táplál a nővére iránt; helyette átadta magát annak a kényelmes érzésnek, hogy neki van igaza, és ezt idővel a családja is belátja majd. Egyedül azért volt némi bűntudata, mert kiabált Hinatával. „Majd megbocsátja” – gondolta. „Végül is tényleg nem kellett volna beleszólnia. Mit is mondott? Nem is emlékszem… valami ostobaságot. Na mindegy. Úgyis olyan, hogy mindent megbocsát.”

Miután megharagudott a családtagjaira, úgy érezte, jobb lesz, ha kicsit különválik tőlük… mélységesen csalódott bennük, és Shinóban is. Legjobban talán nem is az bosszantotta, hogy a fiú megkörnyékezte Hanát. Még rosszabb volt, hogy nem kérte ki az ő engedélyét, vagy legalább a véleményét; sőt, még azt is elmulasztotta, hogy magát a puszta tényt közölje: szereti a lányt. Kiba pedig biztos volt abban, hogy jól látja a helyzetet… ha Shino elmosolyodik, akkor komoly a dolog.

Most élvezte a szabad levegőt, a napsütést, a Villám Vidékének sokféle illatát… és kezdett izgulni. A családi zűr miatt számkivetettnek érezte magát, azért döntött úgy, hogy ellátogat a Raikage falujába. Azt remélte, itt megtalálhatja azt a hölgyeményt, akit legutóbb hónapokkal azelőtt látott; akkor is mindössze másfél órát tölthetett vele.

Délután jutott be a nyüzsgő településre. A kaput őrző kamaszlányok leszerelése nem volt nagy feladat a számára, az viszont igen, hogy kiderítse Samui tartózkodási helyét. Tanácstalanságában nekiállt, hogy valami hivatalfélét keressen, és ott kezdett a nő után tudakozódni. A nyolcadik ügyintéző-ablaknál egy fiatal nő ült; ő végre ráismert a személyleírásra.
- Igen, Samui abban az utcában lakik, ahol én – kezdte, majd a pontos cím megadásával folytatta.
- Hálás köszönet! – lelkendezett Kiba. – Esetleg tudna ajánlani egy édességboltot, vagy virágárust is?
- Hát, uram… - hezitált a hivatalnoknő. – Hogy is mondjam… Samui nem igazán áll szóba férfiakkal.
- A nőket szereti? – hüledezett az érdeklődő.
- Nem… nem úgy értem. Az a helyzet… talán nem kéne elmondanom, de csak egy baráti tanács, szóval… még mindig gyászolja az első szerelmét. Vagyis ez a pletyka járja az utcában. A fiú valami gazdag parfümkészítő inasa volt talán… egy nap betörtek a munkahelyére, és leszúrták a szerencsétlent, mikor megtagadta, hogy átadja a bevételt. Samuit azóta mindig egyedül látjuk… és folyton szomorú. Ne vegye magára, ha visszautasítja, uram.
- Lehangoló történet.
- Valóban. Segíthetek még valamiben?
- Nem, kösz… viszlát.
- Viszontlátásra.

Hősünk nagyot fújt… előző találkozásukkor az volt a határozott benyomása, hogy a szőke szépség igenis kedveli a férfiakat. Most pedig nem értette, hogy ő mitől lett különleges a számára… örülnie kellett volna, hogy a nő kegyeiben részesülhetett, de inkább bizonytalanságot érzett. Hűséges társával az oldalán, elgondolkodva indult a megadott cím keresésére.

Nem találta otthon Samuit. Visszaszaladt a hivatalba, és nagy pironkodva megérdeklődte, vajon nincs-e éppen küldetésen. Azt a választ kapta, hogy egész hónapban szabadságon van, szinte ki sem mozdul otthonról… újra célba vette hát a házikóját, és mikor odaért, leült a küszöb elé, hogy megvárja. Fél óra múlva meglátta a keresett személyt nagy szatyrokkal megrakodva, földre szegezett tekintettel hazafelé poroszkálni. S mikor otthona bejáratához ért, meglepetten emelte kék tekintetét a küszöbét elfoglaló fiúra, majd egy pillanatnyi gondolkodás után megrökönyödve kérdezte:
- Te?
- Igen… szia. Hozzád jöttem.
- De hát… miért? – csodálkozott a nő.
- Nem is tudom igazán… - tárta szét a karjait Kiba. – Csak… gondoltam, meglátogatlak…
- Öh… - nyögött fel Samui. – Izé… gyere be – hebegte, és reszkető kézzel a kulcsáért nyúlt, majd ügyetlen mozdulatokkal ajtót nyitott.

A nappali szomszédos volt a konyhával. Mindössze egy pult választotta el a két helyiséget; erre pakolta le a cókmókját a házigazda, miközben szótlanul – csak egy kézmozdulatával – hellyel kínálta a látogatóját. A fiú leült, és halkan azt kérdezte:
- Zavarba hoztalak?
- Kicsit… - jött a válasz a kérdezőnek háttal álló nőtől.
- De hát… mi baj?
- Igazából nincs baj. Csak nem számítottam rá, hogy valaha még egymásba botlunk.
- Értem… pedig a múltkor úgy tűnt, hogy jól érzed magad a társaságomban.

Samui megpördült a tengelye körül, bal öklét a csípőjére helyezte, és komor arckifejezéssel így szólt a vendéghez:
- Csak kinyögted a lényeget. Azért jöttél, hogy megint megdughass, igaz?
- Mi az, hogy megint?! – hüledezett Kiba. – A múltkor te kezdeményeztél! Szabályosan letepertél, vagy már nem emlékszel?
- Az most lényegtelen.
- Egyáltalán nem az.
- De igen. A lényeg most az, hogy csak a szex miatt vagy itt.
- Ez nem igaz – dörmögte a fiú.
- Dehogynem. Végső soron te is csak férfi vagy… azért jöttél, mert élvezted, hogy lefeküdtem veled.
- Mégis hogy a büdös francba ne élveztem volna?! – kelt ki magából a látogató. – Hiszen érzéki vagy, csodaszép, és…
- Csodaszép… – ismételte a szót Samui, majd gúnyosan felnevetett. – Hogyne. No és mondd, csibém, melyik részem a legszebb?
- Hát…
- Ne fáradj… segítek. Felsorolom a lehetőségeket, te pedig majd választasz valamit, jó? Na nézzük… igen, talán az orbitális melleim tetszenek neked? Nem? Akkor talán a formás kis seggem, vagy a hosszú combjaim? Ó… most jön a személyes kedvencem. Mondd csak te is azt, hogy a szám olyan, mintha a Jóisten is szopásra teremtette volna! Az lenne csak az eredeti dicséret!

A szőke nő egészen belelovallta magát a dühöngésbe. Mérgesen visszafordult a pulthoz, kibontotta a csomagjait, majd elővett egy konyhakést, és határozott mozdulatokkal meggyilkolt néhány sárgarépát.
- Most sírsz? – kérdezte pár perc múlva Kiba.
- Csak a hagyma csípi a szemem – szipogta a kérdezett. – Különben, mit csinálsz még itt?
- Hát… - kezdte a fiú – még nem válaszoltam a kérdésedre.
- Ah… na jó, válassz valamit…
- Nem soroltad fel a kedvencem, Samui – mondta a vendég, miközben felállt, és halkan a nő háta mögé lopakodott.
- Valóban?
- Valóban… tudod, én az illatodat szeretem a legjobban – suttogta, miközben szelíden a házigazda dereka köré fonta a karjait, és az orrát a nyakához érintette.

Samui megijedt… ellökte magától Kibát, és a kezében görcsösen szorongatva a kést, átszaladt a pult túloldalára.
- Mi van? – dadogta. – Ennyi? A parfümömet szaglászni jöttél ide?
- Ugyan, dehogy! Már megbocsáss, de a parfümöd egy ócska pacsuli.
- De hát…
- Igen… - szakította félbe a fiú – sejtem, hogy kitől kaptad. Hallottam egy pletykát… nem akarok a lelkedbe gázolni, de akkor is csak egy értéktelen vacakot kentél magadra.
- Vigyázz a szádra…
- Én a te illatodról beszélek, Samui – torkolta le Kiba. – A sajátodról. Tudod, a hajadnak olyan illata van, mint egy komplett virágos rétnek. A bőröd olyan jó illatú, mint a meleg, fahéjas almatea… és a verejtéked szaga is kifejezetten kellemes, komolyan mondom. A bugyid alól származó illatokat meg nem is tudom hogy leírni…
- Most akkor… mégis a kufirc lenne a legfőbb? – értetlenkedett a nő.
- Egy nagy francot! Na szóval… még nem mondtam, de tudnod kell, hogy az én szaglásom még a ninjakutyákénál is jobb. Csak azt akartam kinyögni, hogy mikor a parfümödet érzem, olyan nekem, mintha ammóniába mártott ráspollyal dörgölnék az orrkagylóimat. De mikor ott voltál előttem meztelenül… mintha valami kábítószert kaptam volna. Azt éreztem, hogy belülről ér hozzám egy finom kéz, és megnyugszom attól, ahogy simogat. És tudnod kell, hogy bármilyen hülyeségre hajlandó vagyok, hogy kaphassak még ebből az érzésből. Talán még arra is, hogy beléd szeressek, ha úgy alakul…

A nő meglepődve hallgatta a monológot. Néhány perc hezitálás után beszélni kezdett.
- Ezt most… vegyem vallomásnak?
- Hát… nem tudom. Nem állítom, hogy szeretlek, csak azt mondom, képes lennék rá. De nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy fölösleges szerelmi bánatban fetrengjek, ha nem tetszem neked. Mostanában pont elég csalódás ért, nem hiányzik még egy.
- Aranyos volt, amit mondtál. Még nem hallottam ilyet – mosolyodott el a ház úrnője.
- Igazán sajnálatos, hogy senki nem mond neked igazat – vigyorgott vissza Kiba. – A világ valamennyi férfijának nevében, elnézésedet kérem ezért – mondta, és színpadiasan meghajolt.
- Azért csak beleszőtted a meztelenséget is a mondókádba – cukkolta a fiút Samui.

A látogató szégyenlősen lesütötte a szemét, és vakargatni kezdte a tarkóját.
- Nem tagadhatom le, hogy mennyire jó volt veled…
- Nem gonoszkodásból mondtam… tetszett, amit hallottam. Köszönöm, hogy elmondtad, nagyon jól esett… a férfiak általában a feltűnőbb tulajdonságaimat szokták méltatni, és most pozitívan csalódtam. És nekem is jó volt… nagyon jó.
- Figyelj csak, Samui…
- Igen?
- Azt hallottam valakitől, hogy nem szoktad keresni a férfitársaságot… ezért érdekelne, hogy miért pont velem kezdtél ki, hiszen én nem vagyok egy különleges ember, még csak különösebben jóképű sem…
- Én nem vagyok ennyire felszínes – sóhajtott a nő. – Amúgy semmi baj a külsőddel, sőt… szemrevaló fiú vagy. De nem ezért figyeltem fel rád.
- Hanem?
- A szemed…
- Mi van vele?
- Ahogy rám néztél… - szólalt meg Samui, és az emlék felidézése mosolyt csalogatott az arcára. – Nem olyan volt, mint mikor egy átlagos férfi végigmér. Láttam a szemedben, hogy kívánsz engem, de… na hogy is mondjam, hogy ne hangozzon hülyén… nem úgy néztél rám, mint aki birtokolni akar engem. Hanem úgy… úgy, mint aki ehelyett önmagát akarja nekem adni. Érted? Úgy tűnt, nem csak használni akarsz, hanem kész vagy megdolgozni érte, hogy megkapj… én pedig beindultam ettől, mint az orosz tévé az oldalba rúgástól…
- Értem… azt hiszem… - pislogott Kiba.

A vendéglátó most átvette a kérdező szerepét.
- Áruld el, hogy jutottál át az őrségen! – kérlelte a fiút. – Most elég komoly a külügyi helyzet, nagyon vigyázunk az idegenekkel…
- Könnyű volt – vigyorodott el a kutyatulajdonos. – Az egyik mellékkapun jöttem be a faluba, ott csak három csaj volt… simán elbántam velük.
- Úristen, csak nem bántottad őket?!
- Minek nézel? Nem ütök meg nőt, ha nem támad rám.
- Akkor?
- Hát – hunyorított ravaszul Kiba – közöltem velük, hogy én vagyok a Jonas Brothers menedzsere, és a fiúk jövő heti meglepetéskoncertjét jöttem megszervezni a faluba. Plusz bedobtam, hogy Justin Bieber lesz a sztárvendég…
- Aha… és?
- Két lány rögtön elájult, a harmadik pedig sírógörcsöt kapott… én meg elszeleltem. Ennyi.

Samui a szája elé emelte az egyik kezét, és jókedvűen kuncogott a történet csattanóján. Mikor kimulatta magát, rápillantott a vendégére, aki fejét kicsit félrefordítva, szótlanul figyelte őt. Melegséggel töltötte el ez a figyelem.
- Ne csináld már… - suttogta a fiúnak.
- Micsodát?
- Már megint úgy nézel rám…
- Hogy?!
- Izé… hát mint akkor, tudod…
- Ó… - esett le a tantusz Kibának. – Ne haragudj, máris abbahagyom – szólt, és lehunyta a szemét.

Pár pillanat múlva azt érezte, hogy tétova kezek simogatják a szemhéjait.
- Már késő… - lehelte az ajkába a nő. – Utálom magam, amiért ilyen hirtelenkedő vagyok, de ha nem tévedek, te nem vetsz meg érte… hidd el, nem vagyok ennyire könnyűvérű, csak veled van ez így…
- Elhiszem – nyitotta ki a szemét a fiú. – Akkor most…
- Megkínállak egy kis kábítószerrel…

A szőke szépség az étkezőasztalhoz húzta Kibát, majd lehámozta róla a dzsekit és a pólót. Aztán felhúzta a szoknyáját, kibújt az alsóneműjéből, és felült az asztalra. Látta a fiú bénultságát, így fejére tette a jobb kezét, és gyengéd, de határozott mozdulattal térdre kényszerítette; így érte el, hogy vendége orra közel kerüljön a vénuszdombjához.
- Csak bátran… - búgta biztatóan.
A nemrég levizsgázott jounin pedig nem fogta vissza magát. Szemeit ismét behunyta, s nyelvével esett neki Samui szeméremajkainak. A nő hangos nyögésekkel fejezte ki elégedettségét, ahogy a kutató ajkak mind mohóbban csókolták az altestét… Kiba pedig reszketve szívta magába a nő gyönyörének egyre forrósodó illatát, és bal kezével csettintett egyet – ez jelzés volt Akamarunak, hogy vonuljon távolabb a tett színhelyétől. Néhány újabb másodperc múltán felállt, és kapkodó mozdulatokkal lerángatta magáról a nadrágot. Ezután közelebb ment az asztalhoz, és megkísérelte lüktető férfiasságát Samui szeméremrésébe erőltetni.
- Várj – szisszent fel a nő.
Most rajta volt a sor, hogy könnyebbé tegye az aktust. Megfordult, és a hasára feküdt a korábban csak evésre használt bútordarab felszínén. Kéjes mozdulattal megnyalta a bal tenyerét, és megfogta vele a meredező hímtagot. Hátrahúzta rajta a bőrt, és kinyújtott nyelve hegyéről nyálcseppeket kezdett folyatni a türelmetlenül feszülő testrész lilás színű, vérbő koronájára. Kezével kente szét a síkosításra szánt testnedvet, s mikor elégedett volt az eredménnyel, újra a kezdeti pózba helyezkedett. Partnere nem váratta sokáig… izgatottan beléhatolt, és erőteljes csípőmozdulatokkal munkához látott benne. Közben pedig letépte róla a felsőruházatát, és ajkai közé véve hol az egyik, hol a másik mellbimbóját, tovább fokozta az élvezetet. Mikor megunta ezt a pozitúrát, megszakította a kettejük közötti kapcsolatot, és hasra fordította a nőt az asztalon, úgy, hogy a feneke felé, mellei az asztal felé nézzenek. Két kezével derekánál fogva megemelte Samuit, és újra ostromolni kezdte forró, sikamlóssá vált hüvelyét. Egyre gyorsabb tempóra kapcsolt; hagyta, hogy megrészegítse az a cuppanó-csattanó hang, ami akkor keletkezett, mikor ágyéka a vonagló szőkeség fenekéhez ütődött újra meg újra.

Néhány perc múlva azon kapta magát, hogy a nő lábaival megszorítja a derekát, és mélyről jövő, reszkető nyögdécseléssel tudatja vele, hogy a csúcsra ért. Utána viszont – a fiú legnagyobb meglepetésére – eltolta őt magától, felült, és felé fordult.
- Elég lesz – lihegte. – Kicsit durva voltál… nagyon jó volt, de a végére már fájt is egy kicsit…
- De hát… - hebegett Kiba – én még nem…
- Tudom – mosolyodott el a nő.
Felállt, és egy székre ültette a fiút. Majd elé térdelt, és két kezével megtámogatva méretes kebleit, gyönyört ígérő börtönbe zárta a kielégítetlen hímvesszőt. Lágyan föl-le mozgatta felsőtestét, időnként fölnézve a remegve nyeldeklő vendégre. Később résnyire nyitott ajkai közé vette Kiba férfiasságának végét, és elengedve a melleit, kezével masszírozni kezdte a többi részét.
- Mindjárt… - nyögte a fiú – mindjárt…
Samui abbahagyta a masszírozó mozdulatokat, és mélyebben vette szájába a hevesen pulzáló szerszámot. Fogaival óvatosan beléharapott, így jelezve partnerének, hogy nem kell visszafognia magát… bár a nagykamasz amúgy sem volt képes tovább tartani az ejakulációját, és a kényeztetés hatására szinte felfoghatatlan érzéki örömöket élt át.

Fél órán át feküdtek csöndesen, pihegve a nappali padlóján. Ezután Kiba megszólalt.
- Samui…
- Igen?
- Nincs is itthon hagyma, ugye? Éreztem volna a szagát…
- Tényleg nincs – valotta be a nő. – Csak néhány régi emlék kínzott, azért könnyeztem.
- Most már jobb, ugye?
- Igen… sokkal jobb. Figyelj csak…
- No?
- Tudom, hogy utolsó ringyónak fogsz tartani ezért, de… ne haragudj, csak… én… én elfelejtettem a nevedet… - dadogta a házigazda, és kezébe temette az arcát.
- Még nem mutatkoztam be, kedves… - röhögött Kiba. – A múltkor nem nagyon hagytál szóhoz jutni…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.