Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


16. A Raikage küldöttei

 

Másnap délelőtt a Nap mosolygósan ontotta melegét a hangyaszorgalmú konohai lakosokra. Az újjáépítési munkálatok kitűnően haladtak; a rombolás után – Shikamaru javaslatára – azonnal meghívást küldtek a környező vidékek legjobb építészeinek, és mostanra meg is érkezett néhányuk. Köztük volt az az idős mester is, akinek a védelme a néhai hetes csapat első küldetése volt. Magával hozta kamaszodó fiúunokáját is, aki – engedve a tomboló hormonoknak – rögtön udvarolni kezdett Sakurának, amint összetalálkoztak.

Naruto a kőből faragott Tsunade-fej tetején gubbasztott. Az volt az eredeti terve, hogy lemossa az arcmásról a madárürüléket, hogy eredeti szépségében pompázhasson… mintegy tisztelete jeléül a komoly áldozatot hozott asszony felé. S persze, mert igazságtalannak tartotta, hogy Danzo átvette a hatalmat… remélte, hogy ezzel egy kis borsot törhet majd az orra alá. A kezdeti lelkesedést azonban nem követte tett… a fiú nem érzett kedvet semmihez. Unottan lepöckölt egy bogarat a térdéről, és azon kezdett tépelődni, hogyan tovább. Fel kellene kutatnia Sasukét… igen, minél hamarabb. Le kellene tisztáznia Sakurával, hogy hogyan áll a kettejük dolga… vajon érdemes-e még reménykednie, vagy csak illúzió volt az, hogy kezdenek közelebb kerülni egymáshoz? És ott van Hinata. „Mit kezdjek vele?” – kesergett magában. „Nem mintha nem lenne szemrevaló, aranyos lány. Persze lusta voltam észrevenni őt… és most ketten isszuk a levét. Mennyivel igazságosabb lenne a dolog, ha csak én jártam volna pórul. Teszem azt, ugyanígy későn reagálok a jelzéseire, és ő megvigasztalódik valaki mással. Ehelyett még neki kellett kínlódnia… és most, talán meg is haragudott rám. Teljes joggal, ez nyilvánvaló. Én mindig azt hittem, csak különc egy kicsit, vagy van valami fura betegsége, azért viselkedik így; pedig visszanézve ezeket a dolgokat, pofonegyszerű az egész. Embertelenül hülye vagyok… most már értem, hogy mikor gyerekkoromban néha elhívtak focizni a többiek, miért csak a labdát játszhattam. Vajon tényleg mérges? Hát… azóta nem keresett, az biztos. Amit akkor tett… le a kalappal előtte. Hogy volt elég lelkiereje, hogy harcoljon értem, és annyi szépet is mondjon egyúttal? Le voltam nyűgözve, az már egyszer tuti. Úgy elmondanám neki… igazán megérdemelné, hogy tudja. De én nem vagyok a szavak embere, én ehhez kevés vagyok, mint lavinához a hólapát. Talán kíváncsi lenne rá… ha képes lennék mondatokba önteni, milyen csodálatosan éreztem magam abban a fél percben, annak ellenére, hogy a földhöz voltam szögezve. Na tessék. Magamnak se tudom megfogalmazni, mit, vagy a testemben hol éreztem, vagy egyáltalán melyik érzékszervem fogta fel, amit mondott nekem… egész egyszerűen ott volt minden porcikámban. Csak annyit tudok, hogy ha ez az érzés egy íz lett volna, hát azt kívánnám, hogy ezentúl mindig ilyen ízű legyen a ramen. De ugyan melyik lány akarna meghallgatni egy ekkora marhaságot…”

Shino épp a szabadnapját töltötte. Kiba be volt osztva járőrszolgálatba, de úgy döntött, kicsit lecsal a kötelezően bejárandó útvonalból, és elkíséri csapattársát a nővéréhez, a beígért kozmetikai kezelésre.
- Na ne izgulj komám, Hana egykettőre kipofozza a búrád, és mehetsz randit kérni a kis vöröstől – biztatta a lógó orrú fiút.
- Felőlem… - hangzott a lagymatag válasz.
- Na mi van? Már megint olyan búvalbaszott vagy!
- Ugyan, nincs semmi.
- Mégis? Öcsém, ez nem kóser. Én itt kidolgozom a belem, hogy jobb kedvre derülj, de nem közreműködsz. Elhúzzak, vagy beavatsz?
- Ne szívd mellre, Kiba… az van, hogy elköltözik…
- Mi? Ki? A kiscsaj?
- Igen, ő. A családjával együtt. Az előbb hallottam valakitől. Tudod az ő szülei nem shinobik… csak egyszerű kereskedők, és borzalmasan berezeltek. Úgyhogy amint végeznek a pakolászással, elhúznak innen a francba, és vissza se jönnek soha többé.
- Sajnálom, haver. Tényleg – mondta a kutyás fiú. – Nagy volt a szerelem?
- Nem életveszélyes – vonogatta a vállát Shino. – De örültem volna, ha hajlandó lett volna járni velem. Igazán szép lány, és külön tetszett, hogy nem szakmabéli… érted, nem kellett volna aggódnom érte, meg ilyenek.
- Aha… nos… tudom sablonos duma, de majd lesz másik – próbálkozott Kiba.
- Igen, tudom – reagált lehangoltan a pattanásos képű. – De attól még nem érzem magam valami faszán.
- Világos, világos… de ez csak egy újabb ok, hogy ellátogass a nővéremhez. Minél hamarabb lesz makulátlan az ábrázatod, annál hamarabb fognak körberajongani a csajok – kacsintott rá elcsigázott csapattársára a munkakerülő járőr.
- Remélem, neked lesz igazad – adta be a derekát Shino. Hagyta, hogy barátja a házukig kísérje, és ott a nővére gondjaira bízza őt.

Naruto valami érdekesre lett figyelmes. Nyugat felől három alak – két nő és egy férfi – közelített a falu határához. Bár távol voltak még, a fiú így is meg tudta állapítani, hogy idegenek. Talpra szökkent, és lemászott a Hokage-emlékműről. Majd elindult, hogy közelebbről is szemügyre vegye a jövevényeket.

Mintegy másfél óra múlva Hana éppen arról győzködte az öccse csapattársát, hogy nem menthetetlen az arcbőre.
- Komolyan mondod? – vidult fel Shino az utolsó mondat hallatán.
- Igen, teljes mértékben – válaszolt a lány. – Ezek a kis ragyák semmik ahhoz képest, amit én produkáltam két éve. Bár annyi áldozatot igényel tőled ez a kis projekt, hogy naponta eljössz ide a következő egy-másfél hónapban, de ha végeztünk… minden kamaszlány összehugyozza majd a lába szárát, ha meglátja, milyen jóképű gyerek vagy.
- Ah, értem – jött zavarba a fiú. – Kiba kicsit többet mondott neked a feltétlenül szükségesnél, igaz? Na mindegy… viszont a húgyról jut eszembe… biztos, hogy nélkülözhetetlen a kezelésemhez a friss kutyapisi?
- Igen, az – jött a szigorú válasz. – Különben nem kellene naponta házhoz jönnöd, csinálhatnád otthon is a kúrát… de megéri, hidd el.
- Rendben, ha így áll a dolog…

Ebben a pillanatban Kiba rontott be az ajtón. Igazából nem is rontott be, csak belépett… sőt, mondhatni sántikált. Térdeit összeszorította, és Akamaru hátán támaszkodva az egyik kezével, eltorzult arccal kacsázott az ebédlőasztal felé.
- Hát téged meg mi lelt? – kérdezte a nővére.
- Én… izé… engem… megerőszakoltak… - nyögte ki a fiú, és az egyik konyhaszékre roskadt.
- Micsoda? – hördült fel Hana. – Ki volt az? Áruld el! Megölöm!
- Egy bögyös, külföldi szöszi…
- Szóval egy nő? – eresztett le a felbőszült nővér.
- Igen…
- Az ég áldjon meg öcskös, egy nő nem tud megerőszakolni egy férfit!
- Pedig ez a csaj lenyomott a földre, és szabályszerűen erőszakot követett el rajtam. Aztán még háromszor… de közben sikerült kiszednem belőle a nevét, meg hogy a Raikage küldte őt ide. Képzeljétek! Sasuke megtámadta a Kage öccsét, aki a Nyolcfarkú hordozója, és elhurcolta őt! És mindezt Akatsuki-jelmezben!
- Részletesebben, ha kérhetnénk! – szólt bele a beszélgetésbe Shino.
- Hát, először az ölembe ült, aztán a kedvemért kutyapózban is csináltuk, és képzeljétek, akkora dinnyéi vannak, hogy meg tudja nyalni a saját…
- Ne ezt a részt! – sikította Hana. – Jaj öcsi, javíthatatlan vagy… arról beszélj, hogy mi van az Akatsukival, meg a Nyolcfarkúval!

Kiba elhadarta, amit megtudott. Közben szerzett egy zacskó jeget a fagyasztóládából, és lábai közé nyomta. Amint végzett a monológjával, máris témát váltott.
- Tényleg, Shino… mióta van neked szakállad?
- Úgy tíz hónapja.
- Még nem is láttam.
- A kabát eltakarta.
- Ja persze… igaz. Amúgy nem is gázos annyira a pofád, nem tudom mit vagy úgy oda – közölte hanyag mosollyal a „hadirokkant” legény.
- Kiba… - szólt Shino.
- No?
- Értesítenünk kellene a többieket… mármint a kortársainkat. Ez azért mindannyiunkat érint. Attól tartok, a lányok többsége az egereket fogja itatni a hírek hallatán, de jobb, ha tőlünk tudják meg… ki tudja, milyen következménye lesz ennek, még az is lehet, hogy halálra ítélik Sasukét.
- Igazad van… menjünk.
- Shino itt marad. Még nem végeztünk – vetette közbe Hana. – Te viszont menj, Kiba… szólj a barátoknak. De könyörgöm, azt hallgasd el, hogy tettél szert az információra.
- Úgy lesz… - mondta a megszólított, majd eldobva a jeget, Akamaru hátára ült, és elindult.

Sai letaglózva figyelte egy farakás mögül, ahogy Karui és Omoi kékre-zöldre verik Naruto arcát. Eleinte nem értette pontosan, mi készteti egykori csapattársát arra, hogy eltűrje az idegenek erőszakoskodását, anélkül, hogy visszavágna nekik. Lassan, ahogy egy-egy hangosabb szófoszlány megütötte a fülét, körvonalazódni kezdett számára a történet lényege. „Hát persze. Azért hagyja, hogy ütlegeljék, mert nem akarja kiadni Sasukét. Érdekes dolog ez a kötelék… ne felejtsek el még jobban utánanézni, ha egyszer rendbe hozzák a könyvtárat. A másik lehetőség, hogy az motiválja, amit Sakura iránt érez. Hm… ennek viszont most azonnal utána fogok járni…” – gondolta, és Tsunade sátra felé indult.

Homokfaluban nagy volt a felfordulás. Itt is megjelent a Raikage néhány szolgája, hogy a főnökük nevében elhívják Gaarát az öt Kage találkozójára. A tizenéves lányok az utcákon verekedtek egymással, hogy közelebb jussanak a falu vezetőjének házához – mindegyikük jelentkezni akart a fiú kíséretébe, ami mindössze kétfős lehetett. Persze Gaara úgy döntött, hogy a testvéreit viszi magával… majd kilépett az erkélyére, és ordítva közölte döntését az egymás haját tépő amazonokkal, hogy elnyomja a zsivajt. A csalódott tömeg hangos morajlással eloszlott, a fiú pedig visszavonult a szobájába. Az indulás időpontját este nyolc órára tűzte ki… még két órája volt a készülődésre, és ezt leginkább csöndes elmélkedéssel kívánta eltölteni.

Este nagy tömeg gyűlt össze a falu kijáratánál. A három testvér lassú léptekkel indult neki az útnak… Kankuro felajánlotta, hogy elröpteti a triót a találkozó helyszínére, de öccse úgy döntött, hogy minden feltűnést kerülni akar. Így tehát maradt a gyaloglás. A távozókat jókívánságokkal búcsúztatták a falubeliek… néhány lány csókokat is dobott Gaara felé, a fiúk pedig Temarinak vagy Kankuronak integettek, amit az utóbbi elég lehangolva vett tudomásul.
A tömegből Matsuri furakodott elő, és a megállásra kényszerítette a távozókat.
- Gaara-sama!
- Parancsolj, Matsuri.
- Nem mehetnék veletek? – esdekelt a lány.
- Nem… csak három főre szól a meghívás. Különben is… még csak egy nap telt el a próbaidődből.
- De…
- Nincs de. Maradj itt, és ügyelj a rendre… ne halljak rólad semmi rosszat, igen?
- Igenis, Gaara-sama…

A két fiú újra elindult. Temari is úgy tett, mintha emelné a lábát, de egy pillanatra még elidőzött öccse tanítványa mellett. Végigsimított a lány felkarján, és azt kérdezte:
- Nagyon kikaptál tegnap? Kiabált veled?
- Hát… főleg inkább az a halk, csalódott hangnemű fejmosás volt – szegte le a fejét a kérdezett. – Úgy éreztem magam, mintha megint ötéves lennék, és az apám dorgálna meg.
- Kitartás… – jött a részvéttel teli válasz. – Idővel egyenlő félként fog kezelni téged…
- De mikor? – kérdezte Matsuri olyan hangon, mintha valami szorítaná a torkát.
- Majd ha tisztáztátok egymás közt a kettőtök dolgát.
- Tessék?
- Jól hallottad. Sejti ő, hogy honnan fúj a szél… azért próbál foggal-körömmel távol tartani téged a bajtól. Tudom, nem beszél túl sokat az érzelmeiről, de attól még nyugodtan állíthatjuk, hogy nyílt kártyákkal játszik… remélem, érted, mire célzok.
- Azt hiszem…
- Helyes. Akkor teregesd ki te is a lapjaidat… vállald fel a tetteid okát, ne csak a következményeit. Az öcsém akkor fog rád felnőtt nőként tekinteni, ha nem bújsz a munkád, vagy mondvacsinált magyarázatok mögé… hanem az igazat mondod neki, mert másra úgysem kíváncsi. Gaara gyerekkorában csak elutasítást kapott, hazugsággal megtűzdelve… tagadással nem fogsz utat találni a szívéhez. Ha belül azt érzed, hogy ő a fontosabb neked, nem pedig a munkád, akkor neki is így mondd el. Biztos vagyok benne, hogy nem fog érte haragudni. Tudod ő az a fajta kutya, akire azt mondják, csak ugat, de nem harap… és legfőképp, nem mar bele a saját lábába…
- Ühüm… Temari-san, tegnap este… kihallgattál minket?
- Nem, Matsuri… mondjuk inkább azt, hogy szurkoltam.
- Nahát… köszönöm…
- Ne köszönd. Ez nem ajándék, vagy szívesség. Részemről ez egy nagyon komoly befektetés, és elvárom, hogy ne kótyavetyéld el a bizalmam… keverd okosan a kártyát, kicsi sógornőm – zárta le a leckét egy mosollyal Temari, és fivérei után iramodott.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.