Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. Fejezet

Ma korábban keltem, mint kellett volna, de igazából nem is bántam, hisz ma lesz az első napom a Konha High Schoolban, és mivel az első benyomás nagyon fontos, nem árt, hy jól nézek ki.
Gyorsan leszaladtam megreggelizni és elkészíteni a tízóraimat. Gyorsan ment a dolog, így mikor végeztem elmentem felöltözni. Egy kicsit bizonytalanul áldogáltam aszekrény előtt és gondolkodtam, hogy mit vegyek fel, de végül egy miniszoknya és egy rózsaszín top mellett döntöttem. Mire végeztem ott is volt az idő az indulásra.
Régi barátommal Itachi Uchiával fogok egy osztályba járni. Egy táncversenyen ismertem meg és azóta is ő a legjobb barátom és egyben a pasim is. Az ajtó előtt megálltam, s magamban motyogtam annyit, hogy " Sok sikert! ", majd elindultam, arra a helyre, ahol biztosan megváltozik majd az életem. Ebben biztos vagyok...
A sulitól csak pár saroknyira voltam, amikor felfigyeltem Itachira, s a mellette álló fiúra, aki biztosan az öccse, Sasuke, akiről Itachi már sokat mesélt nekem.
- Szia, Itachi! Már rég nem találkoztunk - köszöntem neki.
- Szia, Sakura! Nagyon jól nézel ki. Igaz, mikor nem? - átölelt és megcsókolt. Sohasem fogom elfelejteni ezt a csókot. Mikor nyelve az enyémmel kezdett vad játékot játszani, azt hittem, hogy kifog ugrani a szívem a helyéről, de sajnos a szép pillanat végetért, így kénytelenek voltunk elszakadni egymástól.
- Ezt nem lehetne máshol csinálni, nem pedig a szemem előtt? - kérdezte dühösen a fiatalabbik Uchiha.
- Bocsi öcsi... ám nem, de ha nem baj, akkor mi mennénk, majd gyere te is, ha megjött Ino - átkarolt és elindultunk, magára hagyva a dühös Sasukét. Pontosan csengetéskor érkeztünk be a terembe. Mindenki megbámult minket, csodálkoztam is eleinte, aztán beugrótt, hogy itt mindenki azt hiszi, hogy a  szívdöglesztő Uchiha mindenki számára csak egy álom, teljesen elérhetetlen. 
Kikerülve a kiváncsi tekinteteket, a leghátsó sorban az ablak melletti padban foglaltunk helyet, majd heves beszélgetésbe kezdtünk.  Megdumáltuk, hogy mi minden történt velünk azalatt a két hónap alatt, amióta utoljára láttuk egymást, pontosabban az a nap, amikor Itachi megkért, hogy legyek a barátnője. Az az utolsó nap örökre megmaradt a szívemben, mert azon a holdfényes éjszakán, a legnagyobb kívánságom vált valóra.
Ajtónyíkorgásra lettünk figyelmesek, majd az éppen érkező tanárra szegeztem tekintetem. Feszült csönd keletkezett.
- Jó reggelt! Mint tudjátok, az osztály idén bővülni fog. Sakura, kérlek gyere mutatkozz be az osztálytársaidnak - fordult felém Kakashi, kinek tekinteteből kedvesség és odaadás volt kiolvasható. Végül nagy nehezen feltápászkodtam a székemről, majd kitotyogtam az osztály elé és elkezdtem a mondandóm, amire színte egy órán keresztül készülődtem.
- Sziasztok. Sakura Haruno vagyok, 18 éves. Tokyoból jöttem, és mielőtt megkérdeznétek, nem nem festem a hajam. - A hatás nem maradt el, az osztály nevetésbe tört ki. Röhögtek, mint a bolond a micsodályának. - A többit majd szünetben... - zengtem alig halhatóan, majd gyorsan visszamentem és helyet foglaltam Itachi mellett.  Életünk legunalmasabb órájának néztünk elébe. Végül az óra végét jelző csengő ébresztett fel álmodozásomból.
- Végre... Azt hittem, hogy már sosem lesz vége. Most milyen óránk lesz? - kérdeztem, és átöleltem Itachit.
- Biosz, Kurenai-senseiel - suttogta, majd átkarolva egymást elindultunk a biosz terem felé, észre sem véve egy dühösen izzó fekete szempárt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.